A Tehernapló blog szerzői meghívtak téged engem is blogolni. Cargo a legjobbat kereste... ...és megtalálta (gyk.: én vagyok az)!

Arra kért írjak egy kis bemutatkozó posztot, hogyan nem teremtettem meg a nemzetközi és a magyarországi C64-es kultúrát. Íme:

Először három éves koromban nem találkoztam Jack Tramiel-el.

Akkor még nem sejtettem, hogy röpke öt év múlva nem találkozom 'Paddle'-vel.

Természetesen így nem lettem a C64 egyik tervezője. 1987-ben nem került el a nagy találkozás, a C64-el. Ebben az időben Magyarországon fejlesztették az 'Impossible Mission 2' című játékot, aminek a fejlesztésében nem vettem részt.

A 90-es "tízedforduló" környékén indultak a legendás (sz)ámítástechnikai magazinok, amiknek az alapításában nem vállaltam szerepet. Itt kell megjegyeznem nem én vagyok CoVboy.

Minden idők (egyik) legjobb C64-es játéka, a Newcomer nem 1993-ban, hanem 1994-ben jelent meg. Tudásommal nem segítettem ezt a remek produkciót.

Joe Forster/STA nem az én hatásomra készítette el a 'Star Commandert', ami forradalmi változásokat hozott a C64 világában. Ha már forradalom. A Chorus nagyszerű, világhírű demoja a 'Revolution' nem nekem köszönheti hatalmas sikerét.

A '90-es évek sikercsapatának, a Reflex-nek nem voltam tagja.

A máig megrendezésre kerülő, legendás X party-kat nem én szerveztem. Így nem volt közöm a Resource csapat 2001-es X party győzelméhez. A demo, a Soiled Legacy, amivel elhozták az első helyet nem az én jóvoltomból érte el az addigi legnagyobb, magyar C64-es demoscene sikert.

A 2000-es években a Booze Design nem hívott a soraiba. Lehet, hogy hihetetlen, de igaz; nem nekem köszönheti a Booze Design sikereit. Higgyétek el nem az én nagyszerű teljesítményem eredményezte olyan demok létrejöttét, mint a 'Cycle', a 'Tsunami' vagy a jelenleg legjobbnak számító 'Edge of Disgrace'.

Ez csak töredéke annak a sok jónak, amit nem nekem köszönhet a C64-es társadalom!

Ideje hátszínre lépnem!

A blog indulása óta körülbelül egy tucat release jelent meg a CSDB-n Ez egyébként viszonylag átlagos szám. Lássunk hát némi demo bontást, mit érdemes húzni?!

A hétvégén ugye Assembly party volt Helsinkiben. A finn megaparty oldskool demok tekintetében főként az X party évében nem szokott kiemelkedő verseny lenni, és ez most sem volt másképpen. Az alább bemutatott két C64 alkotáson kívül egy meggyőző Atari ST demo: a Protein, és egy Amiga OCS/ECS (original/enchanced chipset) mű versenyzett. Igazából a PWP rendkívül progresszív, zaklatott, és sokszor direkt zajos Conservative Megademo-ja lemosta a többi, jobb sorsa érdemes indulót úgy, hogy szerintem a negyedik helyre befutó Recharger is jobb alkotás nála. De hát láttunk már ilyent korábban.

A négy induló a következő táblázatból kimazsolázható, viszont az Amiga és az Atari alkotások megtekintéséhez most nem nyújtanék segítséget, legyen az házi feladat. ;)

A Conservative Megademo-ról elsőre az jutott eszembe, hogy: elvetemült. Próbálnak átpréselni valami üzenetet az alkotásban, de ez a négyes scrollok, a pergős, kellően zilált menet miatt csak szófoszlányokra korlátozódik, meg persze a hangulatra.

Esetleg ha többször nekiugrik az ember. A zene amúgy nagyon jó, és az alapkoncepció sem rossz. Viszont, nem vagyok benne biztos, hogy jobb, mint a többi induló.

A Recharger már más kategória. Sajnos csak átlagos partokkal bír, de ez mellett persze teljesen vállalható alkotás az Upstars műhelyből. Számos karakteres plazma, zselébár után az endpartban villódzó vektoreffekteket, és credits-upscrollert láthatunk egy konvertált, majd feljavított kép fölött. Talán az oldskool VIC trükkök, amik kicsit kiemelkedőbbek.

A zenék amúgy passzolnak a demohóz, de nem illeszkednek hozzá. Sajnos a töltőpart kicsit szétzilálja, és talán tovább is vannak kint az effektek a szükségesnél.