A scene, a digitális művészet nem csak pixeleket és prüttyögést termelt ki, plazmákkal és Mandelbrot halmazokkal tarkítva.

A korai színen először a papírmagok domináltak, és szerencsére jó sok meg is maradt belőlük az utókornak (pl: az Illegal, vagy magyar példaként a Sledge Hammer, Post Office, melyekről már volt is szó itt a blogon).

A swap csomagokat jellemzően teletömték egyéb aprósággokkal, taggelt lemezmerevítőkkel, matricákkal, aláírásgyűjtő ívekkel. Idővel megjelentek az egyedi, saját díszítésű lemezborítók, eleinte csak montázsok, végül kifejlődött a disc cover art, ahol már nem kis művészeti értékű lemezborítók rajzolásával versenyezhettek a kézirajzot (is) kedvelő grafikusok.

A magazinok nagy népszerűségnek örvendő rovatai a toplisták voltak, amikre szavazni lehetett, sőt kellett, hiszen ez nélkül nem működött a dolog. Ehhez pedig szavlapokra, votesheetekre volt szükség. Tucatjával születtek hát ezek az alkotások is.

A partymeghívók lowcost, és kevésbé munkaerőigényes megoldása a fénymásolt meghívók voltak, amiket papírokon, vagy fecniken, flyereken spricceltek szét Európában.

A zürichi egyetem munkatársa, Gleb Albert a hasonló témájú dolgozata után most pajzsára tűzte ezen underground művészet alkotásainak katalogizálását, gyűjtését, amihez most segítséget vár. A kezdeményezéshez mi is igyekszünk bekapcsolódni, és akinek tudunk és igényli, szívesen segítünk az archiválásban, megőrzésben!

Szóval partybelépők, flyerek, szavlapok, coverek, merevítők és persze magazinok, hosszú és eredményes fennmaradást az utókornak. Lehet, hogy nálad van egy adott szavlap vagy cover utolsó példánya?! Keressetek minket! Segítsünk együtt!

Külön kösz Gargajnak a figyelemfelhívásért!