A (demo)scene egyik mozgatórugója -kétségtelenül- a versengés. A küzdelem erdemény-listákban és rangsorokban manifesztálodik. Manapság a "tömeg" dönti el ki a legjobb, ki a második, harmadik..stb.
 
Van azonban egy speciálisan C64-es műfaj, ahol egyetlen személy határozza meg ki a "májer". A következőkben erről a sajátosságról fogok értekezni; ez nem más mint a 'ranks'. A 'ranks' egy önállóan futattható kis programocska, ami rangsorolja a scenereket vagy csapatokat. A leggyakrabban a swappereket értékelő fajtájával találkozhatunk, de előfordul a csapatok szerinti lista is (persze ott is a swap a szempont).
 
Mint már említettem egy ember véleményét adja vissza a ranx és csak azokról akivel az értékelő kapcsolatban áll(t). Viszont a lemezújságok listáival ellentétben, részletesebb értékelést és indokokat találhatunk egy adott swapperről (milyen anyagot küldött, mennyire volt gyors, milyen levelet mellékelt..stb.). Ettől függetlenül, bizony ez szubjektív műfaj.
 
Sokan csak lemezkitöltőnek (filler) tartják a ranks-eket. De az idők folyamán bebizonyosodott, hogy van létjogosultsága a stílusnak. Megfigyelhető a ranks-ek fejlődése; szebb és jobb grafikákkal jelentek meg, introt és egyedi zenét kaptak. Egyre összetettebb formában adtak ki 'rangsorokat', akár 'demo partok'-kal kombinálva is. Persze volt aki megmaradt az egyszerű noter-rel készitett listánál (Noterekről bővebben itt.). Az is jelzi a műfaj komolyodását, hogy a későbbiekben ranx editor-ok is napvilágot láttak.
 
A ranx nem csak a rajta szereplőkről árulta el milyen jó swapperek, az értékelőről is sok mindent megmutatott, mint referencia tudta felmutatni egy scener. Minél nagyobb nevek szerepeltek valakinek a listáján, annál elitebbnek számított. Így elmondható, hogy azoknak is szólt akik csak terveztek 'megkontaktolni' egy swappert. A ranks-eken keresztül képet kaphattunk egy (a listát állító) scener ismerősi köréről (Iwiw, Facebook? Na hagyjad már...).

Ahogy a lemezújságok és a bennük található "chart"-ok egyre nagyobb teret hódítottak, a 'ranx'-ek jelentősége úgy csökkent. A '90-es évek közepére teljesen eltűntek.

A különféle demoscene platformoknak megvannak a sajátosságai. Persze ez nem azt jelenti, hogy egyes műfajok csak és kizárólag egy géposztályra korlátozódnának. Gondoljunk csak az ANSI gfx-re, ami leginkább FP-n jellemző megnyilvánulási forma, de létezik a C64-es "megfelelője"; a karakter-grafika.
 
Ezen írás az egyik (A többiről majd később!) olyan műfajról szól, ami tipikusan a C64-esen terjedt el. Ami nem más mint a noter, writer (nem graffitisek) jelenség. Ne becsüljük le az ilyen apróságnak tűnő "részleteket". Többek között ezek a kis különbségek adják meg egy adott platform ismérveit és teszik egyedivé.
 
Először a 'writerek' jelentek meg a '80-as évek közepén. Itt álljunk is meg! Mi a különbség 'writer' és 'noter' között? Azokat a tool-okat amik a billentyűzetről érkező összes jelet (karakterek, kurzor mozgás, törlés, "színezés") tárolják, majd "visszajátszák", 'writer'-nek illik nevezni. Ezzel a módszerrel elérhető, hogy amikor olvassuk a szöveget, olyan mintha valós időben íródna.

A 'noter'-ek a kész, megszerkesztett szöveget tárolják és valamilyen látványos (???, már amelyik - szerk.) módon tárják az olvasó elé. Az évek során rengeteg noter típus látott napvilágot: sideborder (szöveg van a kereten is), logo-os, proporcionális, sprite-okkal "megspékelt"...stb. Igazából a swap az, ami nagyban generálta a noter gyártási dömpinget. A swapperek a leveleiket noterbe írták, majd a lemezre felmásolva küldték szét. Ha valaki hosszú leveleket írt, sok papírt spórolhatott, nem beszélve arról, hogy könnyebb lett a 'pack' tömege is. Egy valamit is magára adó csapatnak kellett, hogy legyen saját note készítője. Meg különben is, más noter-je sose lehet olyan jó mint a sajátunk!
 
Itthon a Faces műhelyéből került ki a legtöbb noter. Érdekes, hogy a 'Facenoter' az akkori legnagyobb rivális; Graffity csapat munkájának a továbbfejlesztett változata. A 'Facenoter' külföldön is nagy karriert futott be, több módosítása jelent meg. A 'tökéletesítések' amúgy is jellemzőek a műfajra; hol több memória kell a zenének, hol
multispeed lejátszó szükséges, vagy csak egyszerűen hibát kell javítani.

A fejlesztések "netovábbja" a cseh Unreal csapat; 'Timenoter' nevű terméke. Nem akarom felsorolni mennyi mindent tud, csak egy példa: van lehetőség sorkizárt szöveg írására is! (az minek? -szerk.) Népszerű tool-ok voltak még az Octanoter és Iceball (noter mániákus) művei.

Azt hiszem nálunk a legismertebb noter a 'Stubby-Noter'. Kevés lehet az olyan (igazi) C64 tulaj aki nem találkozott a 'Proszolg' hirdetésével a '90-es években, ami 'Stubby-Noter'-rel készült. Kék képernyő, fehér (ROM) karakterkészlet, JCH zene; egyszerű és kis helyen elfér. (Fogadok most sokan kapásból tudják, hány blokk-ot is foglalt a Proszolg reklám!)

Visszatérve a hazai vonatkozású noter-ekhez meg kell említenem a Pride (MegaNoter) és a Cadgers (Cadgers-Noter) csapatok tooljait, amik külföldön is ismertek és kedveltek lettek. Remek munkák.
 
Lehet, hogy a noter-ek sokkal körülményesebben kezelhetők, mint egyéb információ közvetítő megoldások (pl.: info.txt-ek), de legalább nem olyan unalmasak és jellegtelenek.