A portolások korát éljük C64-en, erre az apróbb felismerésre már kitértem legutóbbi Commie Inside cikkemben is, és a folyamatok megerősíteni látszanak ebbéli hitemben. A legújabb őrület a Genesis Project crack-műhelyéből tört elő: a híres-neves Manic Miner javított változata. Nem az eredeti konverzió egy foltozott, vagy továbbfejlesztett változata, hanem egy nulláról újraírt projekt, egy abszolút új remake, amit 2010-ben indított el Stefan Wessels, hogy jobb játszhatósággal és a felesleges sallangok elhagyásával kiköszörülje a 83-as konverzió hibáit. A trainer a cracker csapat jóvoltából már csak hab a tortán.

 
Aki nem ismerné Miner Willyt: ő a játéktörténelem egyik ikonikus alakja, a Manic Miner és a Jet Set Willy “sztárja”. Kalandjai ZX Spectrumon indultak világhódító útjukra Matthew Smith közreműködésével 1983-ban. Elég hamar elkészült számos platformra az átirat, köztük C64-re is. A Manic Miner játékok sikerének egyik meghatározó tényezője, hogy a számítógépes játéktörténelem egyik legelső olyan programja volt, amely nem csak a kezdő képernyő megjelenítése alatt játszott zenét: Richard Strauss "Kék Duna" keringőjét (akárcsak az Elite dokkolás közben), hanem a játék alatt is szólt zene, ami viszont egy cseppet idegesítő, és viszonylag egyszerű feldolgozása volt egy részletnek Edvard Grieg norvég zeneszerzőnek egy művéből: a Peer Gyntből. Ezt a mára már túlhaladott megoldást az új konverzióban a sokkal kellemesebb és frappánsabb csendre cserélték le.

 
Willy egy kincsvadász, aki egy ősi civilizáció föld alatti birodalmában bolyong. A legalsó szintről kell átverekedni magunkat a 20. szintig, a katakombák kijáratáig. A pályákon össze kell szedni a kulcsokat, villogó tárgyakat, ekkor léphetünk csak be a liftbe, ami aztán tovább visz minket a következő szintre. A mászkálás közben igencsak oda kell figyelni, mert egyes részeken leomlik a padlózat, futószalagok nehezítik a szabad közlekedést, és zuhanni sem lehet akármekkorát. Tüskés növények állják utunkat, de persze akadnak pókok, idegen lények, zavart bányarobotok is, akik ha hozzánk érnek, akkor kezdhetjük az elejéről a gyűjtést. A játékban fontos szerepet kap a levegő, ami lassan, de biztosan fogyogat. 3 élet nem túl sok, igen óvatosan kell ugrálni az akadályok között. Szerencsére a Genesis Project törés örökéletet, végtelen levegőt biztosít, feltéve, ha szeretnénk.

Az eredeti Manic Miner rendelkezett egy csavaros kis pályaugró mechanizmussal. Be kellett pötyögni a pályakiválasztás kódját (6031769), majd miután megjelent az életek mellett egy bakancs, a pálya kódszámát is. Na ez az új konverzióban egy C= gombnyomásra redukálódott, igaz így csak lineárisan lehet mozogni a pályák között, de üsse kő. ;)

Kilenc hónappal ezelőtt fedeztem fel a "SID Known" nevű "parancssoros alkalmazást". A hozzám hasonló "berhelőknek" nagyon hasznos lehet.
 
Röviden úgy határozhatnám meg; ez egy .SID (be)azonosító. Az első verziók a HVSC brigádnak készültek, a rendszerezés megkönnyítésére. Később tette publikussá a készítő, név szerint Wilfred Bos. Ezek után nem meglepő, hogy a HVSC-t használja adatbázisnak a SID Known.
 
Azelőtt egy zene azonosításának bevett módszere az volt, hogy egy 6-7 byteos szekvenciát keresett az ember a HVSC-ben (én is így csináltam). Ehhez nem ártott némi rutin, úgyanis ha a player kódból vettük a "mintát" akkor több száz találatunk is lehetett, ha viszont a zene puffer-/munkaterületétből, akkor nagy valószínűséggel egy sem. Ugyanis annak minimális az esélye, hogy pont abban a pillanatban rippelte ki a zenét a HVSC-s emberünk, mint amikor mi. A SID Known tud ezen módszer alapján is keresni (igaz egy index file segítségével), de sokkal jobb és gyorsabb az első számú módszer. Ennek lényege, hogy minden zenéből lejátszik egy részt és a SID regiszterekből kiolvasott adatból létrehoz egy azonosító kódot (hash). Ez annyi variációs lehetőség, hogy nagyon csekély az esélye, hogy két azonos hash kerüljön az adatbázisba.
 
Tehát amikor egy zenét keresünk, a "tool"-nak csak a keresett zene kódját kell megkeresnie egy kb. 4,5 megás file-ban, ami gyorsabb mint az egész HVSC-t átnézni.

Még egy jó hír: minden HVSC frissítés után megjelenik egy SID known is, az új adatbázissal. Így megkimélve a felhasználókat a hash generálástól. (Persze akinek saját gyűjteménye van (igen vannak ilyenek) az kénytelen maga megcsinálni.)

Nézzük a főbb paramétereket:
-g: Ezzel tudunk létrehozni hash adatbázist. (Ez akár órákig is eltarthat!)
-l: A HVSC helyét adhatjuk meg, bináris kereséshez vagy egyéb műveletekhez.
-i: Index file készítése. (Ez is eltarthat pár percig!)
-s: Az alkönyvtárakban is elvégzi a műveletet.
 
A végén még egy érdekesség; a készítő Téli Sándornak (HardSID) is köszönetet mond. 

Túl vagyunk egy Evoke partyn. Ismét egy olyan találkozó, ahol az oldskool gépek bár nem kapnak külön nevezési kategóriát, mégis meghatározó momentumokká lépnek elő.

A legújabb találmány az alternative demo. Hát jó. Együtt versenyez immár C64, Plus4, Atari, Spectrum, Gameboy, Nintendo DS, Amiga (OCS/ECS), stb...

Lássuk be, nem egy kategóriák. Együtt 8-tól akár 32 bit, lényeg, hogy ne Windows platform legyen. Széles spektrum. Talán kicsit túlontúl is az. Na de a jó bornak nem kell cégér szokták volt mondani.

Ilyenkor aztán nemegyszer az alkotók felhúzzák magukat, hiszen a 8 bit demoscene nem sokkal kisebb, csak hát korosodó, és (szerencsére) az lesz a vége, hogy a földbe döngölnek pár alkotót egy másik kategóriában. Bár a találkozón a Metalvotze és a Darklite együttműködéséből született Endlich Normale Leute nem mondható sikeresnek, ellenben az alternative kategóriában nevezett Bauknecht & The Electronic Knight fémjelezte Metamerism agyonverte a mezőnyt.
 

Emlékszem, amikor a Breakpointon 2005-ben első ízben összevonták a C64 zenekompót a hasonszőrű "oldskool" zenei versenyekkel, és nem is az volt az igazán nagy gond, hogy együtt kellett indulni Spektrumos és Ataris zenékkel, hanem hogy az Amigás 4 csatornás zenéket is hozzácsatolták a körhöz, ami (akkoriban még számos C64 indulót) elriasztott, hiszen SID hangzás ide, vagy oda, az Amigáknak legendásan jó hangjuk van, nemkülönben jó zenészeik.

Ekkor Fanta/Arsenic/Chorus/Oxyron/Plush/Viruz (Tisztára mint egy arab név. :) ) felszívta magát, és kiadta az I love my 64 című számot, melyben nagyszerű dallamok mellett hangszintetizálást is bevetett énekhang gyanánt, és megérdemelten hozta el az első helyet.

Vagy beszélhetnénk itt Leon/Chorus/Resource/Singular Crew-ról, aki nem egy alkalommal iskolázta le a Function grafikai verseny indulóit a C64-es pixelmunkáival.

Hogy mennyire nem jó ez így, ezt bizonyítja az is, hogy az ősszel megrendezésre kerülő hazai Function partyn unofficial 8bit compok lesznek a Singular Crew szervezésében.

Nade vissza a demokhoz!

Az Endlich Normale Leute amúgy teljesen rendben van. Bár sem a finn, sem a német csapattól nem áll messze az ordenáré és durva demok készítése, most egészen megemberelték magukat, és az egyfájlos demoba néhány normális effektet, jó zenét, és hangulatos designt is össze bírtak rakni. Kivételesen örülök, hogy kimaradtunk a greetsből, ami nem csoda, ha megpillantjuk az alábbi üdvözletet:

Ezzel szemben a Plus4 alkotás maga a konzervativizmus. Bár nekem négyzetekből és nagyított pixelekből kicsit több volt benne a kelleténél, és zenénél is rezgett a léc, azért el kell ismernem volt benne nem egy korszakalkotó part. Főleg a forgatott, sakktáblával textúrázott téglatest, amit az mellett hogy jól megcsavartak, még fényt is tettek rá, de nem mehetek el szó nélkül az endpart alagúteffektje és a zoomer part mellett sem.

A gyengébbek kedvéért álljon itt a végén a Metamerism Youtube változata: