A portolások korát éljük C64-en, erre az apróbb felismerésre már kitértem legutóbbi Commie Inside cikkemben is, és a folyamatok megerősíteni látszanak ebbéli hitemben. A legújabb őrület a Genesis Project crack-műhelyéből tört elő: a híres-neves Manic Miner javított változata. Nem az eredeti konverzió egy foltozott, vagy továbbfejlesztett változata, hanem egy nulláról újraírt projekt, egy abszolút új remake, amit 2010-ben indított el Stefan Wessels, hogy jobb játszhatósággal és a felesleges sallangok elhagyásával kiköszörülje a 83-as konverzió hibáit. A trainer a cracker csapat jóvoltából már csak hab a tortán.

 
Aki nem ismerné Miner Willyt: ő a játéktörténelem egyik ikonikus alakja, a Manic Miner és a Jet Set Willy “sztárja”. Kalandjai ZX Spectrumon indultak világhódító útjukra Matthew Smith közreműködésével 1983-ban. Elég hamar elkészült számos platformra az átirat, köztük C64-re is. A Manic Miner játékok sikerének egyik meghatározó tényezője, hogy a számítógépes játéktörténelem egyik legelső olyan programja volt, amely nem csak a kezdő képernyő megjelenítése alatt játszott zenét: Richard Strauss "Kék Duna" keringőjét (akárcsak az Elite dokkolás közben), hanem a játék alatt is szólt zene, ami viszont egy cseppet idegesítő, és viszonylag egyszerű feldolgozása volt egy részletnek Edvard Grieg norvég zeneszerzőnek egy művéből: a Peer Gyntből. Ezt a mára már túlhaladott megoldást az új konverzióban a sokkal kellemesebb és frappánsabb csendre cserélték le.

 
Willy egy kincsvadász, aki egy ősi civilizáció föld alatti birodalmában bolyong. A legalsó szintről kell átverekedni magunkat a 20. szintig, a katakombák kijáratáig. A pályákon össze kell szedni a kulcsokat, villogó tárgyakat, ekkor léphetünk csak be a liftbe, ami aztán tovább visz minket a következő szintre. A mászkálás közben igencsak oda kell figyelni, mert egyes részeken leomlik a padlózat, futószalagok nehezítik a szabad közlekedést, és zuhanni sem lehet akármekkorát. Tüskés növények állják utunkat, de persze akadnak pókok, idegen lények, zavart bányarobotok is, akik ha hozzánk érnek, akkor kezdhetjük az elejéről a gyűjtést. A játékban fontos szerepet kap a levegő, ami lassan, de biztosan fogyogat. 3 élet nem túl sok, igen óvatosan kell ugrálni az akadályok között. Szerencsére a Genesis Project törés örökéletet, végtelen levegőt biztosít, feltéve, ha szeretnénk.

Az eredeti Manic Miner rendelkezett egy csavaros kis pályaugró mechanizmussal. Be kellett pötyögni a pályakiválasztás kódját (6031769), majd miután megjelent az életek mellett egy bakancs, a pálya kódszámát is. Na ez az új konverzióban egy C= gombnyomásra redukálódott, igaz így csak lineárisan lehet mozogni a pályák között, de üsse kő. ;)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.