A rendszerváltás környékén megjelentek az első magazinok a magyar scene-en. A Sledge Hammer egy kiváló indítás volt, és sokáig meghatározó sajtótermék maradt. Mellette persze megindultak a próbálkozások másoktól is, így a Majic 12 és a Chromance is saját lappal kísérletezett. Aztán szép lassan elárasztották a scene-t a "magok".

A mostani posztban azonban nem kívánok semmit elemezni, magyarázni, pláne bemutatni. Az írás a Post Office 7 című magazinról szól, annak is az első számáról. A lap önmagáért beszél. Vegyétek és egyétek!

A (demo)scene egyik mozgatórugója -kétségtelenül- a versengés. A küzdelem erdemény-listákban és rangsorokban manifesztálodik. Manapság a "tömeg" dönti el ki a legjobb, ki a második, harmadik..stb.
 
Van azonban egy speciálisan C64-es műfaj, ahol egyetlen személy határozza meg ki a "májer". A következőkben erről a sajátosságról fogok értekezni; ez nem más mint a 'ranks'. A 'ranks' egy önállóan futattható kis programocska, ami rangsorolja a scenereket vagy csapatokat. A leggyakrabban a swappereket értékelő fajtájával találkozhatunk, de előfordul a csapatok szerinti lista is (persze ott is a swap a szempont).
 
Mint már említettem egy ember véleményét adja vissza a ranx és csak azokról akivel az értékelő kapcsolatban áll(t). Viszont a lemezújságok listáival ellentétben, részletesebb értékelést és indokokat találhatunk egy adott swapperről (milyen anyagot küldött, mennyire volt gyors, milyen levelet mellékelt..stb.). Ettől függetlenül, bizony ez szubjektív műfaj.
 
Sokan csak lemezkitöltőnek (filler) tartják a ranks-eket. De az idők folyamán bebizonyosodott, hogy van létjogosultsága a stílusnak. Megfigyelhető a ranks-ek fejlődése; szebb és jobb grafikákkal jelentek meg, introt és egyedi zenét kaptak. Egyre összetettebb formában adtak ki 'rangsorokat', akár 'demo partok'-kal kombinálva is. Persze volt aki megmaradt az egyszerű noter-rel készitett listánál (Noterekről bővebben itt.). Az is jelzi a műfaj komolyodását, hogy a későbbiekben ranx editor-ok is napvilágot láttak.
 
A ranx nem csak a rajta szereplőkről árulta el milyen jó swapperek, az értékelőről is sok mindent megmutatott, mint referencia tudta felmutatni egy scener. Minél nagyobb nevek szerepeltek valakinek a listáján, annál elitebbnek számított. Így elmondható, hogy azoknak is szólt akik csak terveztek 'megkontaktolni' egy swappert. A ranks-eken keresztül képet kaphattunk egy (a listát állító) scener ismerősi köréről (Iwiw, Facebook? Na hagyjad már...).

Ahogy a lemezújságok és a bennük található "chart"-ok egyre nagyobb teret hódítottak, a 'ranx'-ek jelentősége úgy csökkent. A '90-es évek közepére teljesen eltűntek.

Az eltűnt, és égre-földre keresett C64 demok sora sajnos elég hosszú. Már volt szó róla, hogy az akkori csapatok működése, a swappelés, a lemezek strapabírása, és az idő meg a híres vasfoga egyre csak nehezíti, hogy a régebbi alkotásokból minél többet lehessen feltárni, megőrizni. Mi itt a Tehernaplón hiszünk benne, hogy még nem késő, és feladatunknak tekintjük ezen digitális alkotások megmentését. Kérünk Titeket, segítsétek a munkánkat!

Már a blog indulásakor felmerült, hogy előkerítjük a legjobban keresett oldskool C64 demo-t, ami kétség kívül a Cassiopeia. Honnan lehetett ismerős ez az alkotás? Például az ILC storyban jópárszor említették.

A demot TGS (The Galactic Stranger) alias Gáspár Gábor követte el 1988-ban.

A művet többen keresik a mai napig fórumokon, ftp-ken. Példaképpen itt van mindjárt Hege barátunk, aki kvázi kívülállóként találkozott az alkotással anno, és olyan nagy hatással volt rá, hogy még 2012-ben is kutatott a program után. Azt írta nekünk, hogy:

" Ez volt az első demo, amivel találkoztam 14évesen, 89-ben. Egy kölcsön kapott játékkazettán volt, néztem is, hogy hol a játék?? Datasettel kezdtem, egy Dél-alföldi kis faluban laktam, elvágva a floppys-nagyvilágtól. Később persze az akkori sajtó hatására (CoV, 576, Computer-Mánia) kikupálódtam játék és demo ügyileg is. Mondjuk a lemezes demókból fejből már csak két név ugrik be 100%: Bonzai - Amiga Works, Padua - Torture (3 talán.) Aztán a neten ott is meglepődtem, hogy mennyi Torture készült, de ez már más történet... :) "

Hege arra is emlékezett, hogy mi volt a demo-ban:

"Hogy ennyire emlékszem rá, talán azzal magyarázható, hogy ez volt az első demo, amit láttam, mint említettem. Az biztos, hogy az utolsó képernyőn (4 volt ha jól emléxem), az Auf wiedersehen Monty zenéje sokat nyomott a latba. Az megint egy érdekes dolog, hogy magával a Montyval, mint játékkal később találkoztam, ennek a hatására. Ugye beindult a kazetta csere-bere, másolás, közben lett floppym. A másik dolog ami nagyon tetszett, az a Cassiopeia felirat szinuszos hullámoztatása a rasterscrolljával. Pár éve a postán felfigyeltem az egyik reklám-képernyőn a "Vámpírok bálja" musical hirdetésére. Ugyanezzel az effekktel volt hullámoztatva a fekete alapon vörös felirat..
Ez az effekt annyira tetszett, hogy pár éve félig-meddig a nevem (Hege) megcsináltam gif-ben a telefonomra háttérképnek. Így fejből felsorolva még: az elején a Vampires játék zenéje szólt, két ET szerű figura szaladgált a képernyőn. Öcsém akkor agyagozott a napközis táborban, ki is formáltattam belőle annó a lényt.. :D A második képernyőn meg azt hiszem egy Aliens-stílusú kommandós hapi volt, drótháló szerű háttérrel."

Az egyfájlos, 4 partot, és a kor szelleméhez hűen egy egész sor rippelt zenét tartalmazó magyar demo igazán kivételes alkotás. A kezdő partban meglepő módon egy novella fut, Clark Ashton Smith A szörnyek jövője című rémtörténete (Gálvölgyi Judit fordítása), ami mellesleg a 64-ik (!!) Galaktika magazinban volt olvasható. Ennyi minden egybepaszírozva: nem csoda, hogy sokan a csodájára jártak: lásd ILC sztoryk.

Szóval meglett végül a demo. Nem is kellett olyan sokáig várni rá, de azért munkálkodtunk rajta, hogy most közzétehessük. A képekre kattintva letölthetitek. ;)

Az már csak hab a tortán, hogy kaptok egy szintén "ismeretlen" DOS/ADSR muzsikát is, amit a demohoz általunk készített noteban találhattok meg. ;)

Különleges köszönet Grassnak és Airnek! o/