A vad délnyugat (igazi) hőse(i) és a "ne tö'(c)sé' be!"
2012.09.02. 16:51
Profik. Akik felrúgták a konvenciót. Vagy csak tükörbe néztek és szembe köpték magukat? Görbe tükör ez ami saját farkába harapott. Ők lettek azok, akiknek valamikor kegyelettel adóztak.
Bizony nem értette a (külföldi) nagyközönség az első időkben, hogyan kerül Fairlight és Oxyron label alá az ami nem az. De miért kellene mindenben értelmet keresni? Nem plagizálásról (dehogynem! - szerk.) vagy paródiáról szólt, inkább volt egyszerű reakció teszt, kísérlet, poén. Mindezt a tisztelet vezérelte mintsem a gúny. Persze később komolyra fordult. (Így lesz kutyából szalonna.) Vitathatatlan; sokkal szegényesebb lett volna a '90-es évek közepe nélkülük.
Két időszakra bontanám ténykedésüket. Az első időkben azt sugallták; ne vegyük őket komolyan, ők se veszik magukat (inkább eladják - szerk.). Ekkor keletkezett az a műalkotás ami ítélőképességünk megkísértése. Elvonatkoztatva a vizuális hatás szegénységétől, egy kifejezetten analeptikus, minimalista munka.
A második korszak a MA trilógia harmadik részével kezdődött. A változást egy addig (és azóta is) szokatlan jelenség vetítette előre. Kiadásra került egy kis ízelítő produkció. Játékoknál nem szokatlan egy (kedvcsináló) előzetes publikálása, de demoknál...
A műfaji-funkciónális változások semmilyen területen nem hatottak és hatnak közvetlenebbül, habár nem kisérték végig kezdettől fogva a korszakot. (Vitathatatlan az akkori 'nagyok' hatása; úgy mint a Reflex és a Byterapers.) Mégis miért ért véget ilyen kúrtán-furcsán, annak csak Ők a megmondhatói. (Láttam amikor P1 felvázolta a következő demo tervét, effekt listáját. - szerk.)
Az elején leírtakat igazolandó később felbukkant a "saját tribute" csapatuk; a Pofik. A kör bezárult.
Biztosítva a könnyebb elérhetőséget tesszük most közzé a Profik életmű eme (elfelejtett) darabjait.
Helyreigazítás
2012.08.31. 02:18
"Más lett a világ. Érzem a vízben, érzem a földben, érzem a levegőben. Sok minden, mi valaha létezett, eltűnt. Mert most már senki nincs, aki emlékezhetne rá."
Ismerős mondatok ugye? Nem, nem Középföldéről beszélek. Itt kőkeményen a magyar scene aranykoráról van szó. A kezdetekről, a demoscene hajnaláról. Így a harmadkor végén csak találgathatunk, mi igaz, és mi nem. Annyit biztosan tudunk, hogy minden a rippelt zenék kollekcióinak kovácsolásával kezdődött.
Az első meghonosodott stílus a Music Selectorok készítése volt. Programozó oldalról keretlebontás, különböző (sokszor nagy méretű) scrollok erőltetése, és persze több lopott, szakszóval "rippelt" zene beletuszkolása a memóriába volt az etalon. Ekkor még kevéssé beszélhetünk kimunkált grafikákról, logókról, de tény és való, hogy már előfordulnak egyéni munkák. A zenék szinte kivétel nélkül rippletek voltak, szerencsére általában a jobbik fajtákból.
Super Sport import by Reds
Aztán ott voltak a magyar cracker csapatok. A teljesség igénye nélkül: FBI Crew, Reds, Quality, Soldiers, akik azért az első években jobbára csak importtal foglalkoztak, mivel nem kellett klasszikus értelemben vett töréssel bajlódniuk. A műhelyeikből számos, a csapatukat népszerűsítő import intro született. Ezekből is igyekszünk majd lehozni egy csokorra valót egyszer. Na de nem eszik olyan forrón a kását!
A scene.hu portálon az érdeklődők egy 5 részből álló cikket olvashattak a magyar demoscene-ről, aminek az első írása a kezdetek feltérképezésével kísérletezett, több-kevesebb sikerrel.
"Minden bizonnyal az egyik első magyar demo-szerű
alkotás, digitalizált önarckép és keretbontás 87-ből. (Pigmy, plus/4)"
(forrás:Scene.hu)
Vajon tényleg így volt? Tényleg előbb volt Pigmy keretbontásos önarcképe, mint bármely más C64, vagy Spectrum alkotás. Maga Pigmy is elismeri a scene.hu kommentjei között, hogy valószínűleg nem övé az elsőbbség. A scene.hu olvasók talán elhitték ezt. Mi lenne, ha azt mondanám, hogy: "mindannyiukat becsapták"!
Eláruljuk, számos kisebb "demo", például az Anry és Vic féle Sound Box sorozat (amelyek elérhetőek a CSDB-ről) jóval megelőzik a kérdéses +4 demo-szerűséget. Az utóbbi egyfájlos demo két partot tartalmaz. A másodikban a zeneszelektor mellett keretbontást is láthatunk. A készítők közül Anry-tól tudjuk, hogy JÓVAL előttük is voltak már, akik próbálkoztak alkotással C64-en. Gondoljunk csak bele, 1988-ban addigra kiterjedt scene élet folyt. Javában emlegettek akkor már epic demokat, olyanokat, mint például a Cassiopeia.
Évente számos copyparty, és gyarapodó nemzetközi kapcsolatok (elsősorban osztrák) jellemezték a 80-as évek végét. Megszületett már a Triumwyrat, a Cement Crew, és az Axon Digital Technics is.
Alkotások tekintetében pedig beszélhetnénk még itt a szintén 86-os Commando Demoról, esetleg a hasonszőrű Music Magic sorozatról, amit az Asparagus csapat készített.
A soron következő posztokkal kicsit alászállunk a régmúltba, olvashattok majd magyar partybeszámolókat a 80-as évekből, és lesznek agyonkeresett, de eltűnt demok, amik közreműködésünkkel újra a felszínre kerülhetnek.
Addiktív minimál
2012.08.27. 23:04
Azt mondjuk, hogy az (N, v) játék (ahol N a játékosok halmaza, és v a koalíciós függvény) additív, ha v(S) = Σi∈S v({i}) minden S ∈ N-re (ahol S ⊆ N - koalíció -).
Mi van? Ja, hogy nem additív, hanem addiktív! Fontos különbség. Hát akkor még egyszer!
Utóbbi megnevezés mögött azok a játékok bújnak meg, amik lebilincselőek, szenvedélyt keltőek, rosszabb esetben függőséget okozóak, de lényeg a lényeg: jól le tudják kötni az embert. Mindezt közben úgy valósítják meg, hogy roppant egyszerű szabályrendszerük vagy irányításuk van.
Ilyen addiktív sikerek manapság a Bejeweled-Zuma-Angry Birds féle játékok, de a Tower Defense "stratégiák" is, vagy jellemzően a telefonos alapjátékok, a Sokoban-ok, Snake-ek, de még a Sudoku-k is.
Már a korai játékok között is szép számmal akad ilyen típusú. Az összes Space Invaders klóntól a Pac Man változatokon át egészen a Tetris-ekig elég széles a skála.
Elég nagy az igény az ilyesfajta kikapcsolódásra, és szerencsére C64-re most tudok is ajánlani néhány kellemes kis unaloműzőt.
Kezdeném egy kő egyszerű kis 2k játékkal, amit bevallom, csak azért vettem bele a felsorolásba, mert friss darab. Ez a Swarmed. Amolyan Galaxian butítás. Persze 2048 byteban nem lehet csodát tenni, de azért szerintem érdemes kipróbálni a játékot.
Lépjünk is tovább a poszt főszereplőire. A 2004-ben megjelent DTV tartalmazott egy nagyon kellemes kis Easter Egg-et, a DWCave-et. Ez egy 512 byte hosszú játék, ami a 2001-es Minigame compon gyűjtötte be a harmadik helyet. Amúgy is érdemes elbogarászni a Minigame versenyek anyagai között, hiszen például 2001-ben a nevezettek között akadt szintén 512 byte-os kategóriában PacMan, ami azért elég durva, de szintén ebben a méretkorlátban adtak ki Snake-et és Tetris-t is.
A DWCave értékelése nem mellesleg 9.9-es (10-ből), szóval vigyázat, elég addiktív! Amúgy nagyon jól játszható telefonos C64 emulátorban, csak bírja a gazdagép reakcióidővel, és a játékos idegekkel. A CSDB-n vezetik a hivatalos toplistáját, amit jelenleg MacX vezet 4038 (!!) ponttal. Nem is értem.
Ja, hogy mi a lényege? Egy kis kukaccal kell a random vastagságú, de idővel egyre közelebb kerülő falak és kisebb akadályok között lavírozni úgy, hogy a tűzgombbal tudjuk a kukac emelkedését szabályozni standard gravitációs érték mellett. Ennyi. Meg talán még annyi, hogy van 2 játékos változat is. ;)
Végül, de nem utolsó sorban nem mehetek el szó nélkül a Canabalt mellett, ami a 2012-es Árok Game Compo játékának választatott vala, de a Forever partyn is ez konverzió volt a sztár. Minőségi kivitelezés, kiváló grafika, hátborzongatóan jó zene(átirat), és tökéletes játszhatóság jellemzi.
Mindezt úgy, hogy nem lehet elvitatni az eredeti játék erényeit, de szerintem a C64-es változat a "szabályozható" ugrásnagyságával, és a szédületes scroll-sebességével egész egyszerűen jobb.
A játék során itt is csak a tűzgombra lesz szükségünk, miközben háztetőről háztetőre ugrálva kell eljutni minél messzebb, miközben bombák, dobozok, ablakok, leomló aljzat nehezíti a haladást, meg persze madarak, rakéták, és egyéb ritkábban előforduló tereptárgyak zavarják a koncentrációt.
Félelmetes, hogy micsoda izommemóriára tehet szert az ember ilyen teljesen felesleges dolgokban, és dönthet csúcsokat újra és újra.
Utolsó kommentek