Olessák Róbert kalandjáték fejlesztő és (CoV) újságíró volt a vendégünk a 2012-es Árok partyn, és a találkozó után nagyon érdekes dolog történt vele, amire rögvest ki is térek. Ennek kapcsán merült fel bennem, hogy a magyar informatikai hőskorában mennyire nem tiszteltük a szoftverek eredeti kiadásait.

Kevesekben volt meg az igény arra, hogy megőrizzék épségben a dobozokat, óvatosan forgassák a manuált. A Proszolg féle játékgyűjtés, a copypartykon és a haveroknál történő szoftverbeszerzés mellett a külföldi játékok eredeti kiadásai viszonylag későn törtek be, a magyar játékok hányattatott sora pedig... De legyen ez egy következő poszt tartalma.

Róbert az egyik játékának: Az Alvilág Urának a honlapját nemrég az alábbi szöveggel toldotta meg:

"…és akkor egy hihetetlen (utólagos) megmenekülés története (2012-ben): mint látható, egy kisebbfajta csoda történt, ugyanis – nem kevesebb, mint huszonkét év után! – egyszerre csak előkerült a játék Novotrade-es kiadású (jó eséllyel egyetlen és utolsó) fennmaradt, eredeti példánya az utókor számára. Ezer hála és örök köszönet illeti Vinkovics Dánielt (Sopronból), amiért megtalálta, és elküldte a számomra. (Én magam is most láttam a borítóját először!)"

Mennyire furcsa jelenség ez, mennyire sajátosan kelet-európai, hogy egy fejlesztő jó 20 évvel később látja a játékának a kiadását először, és hogy alig pár példány kallódik gyűjtőknél ezekből a játékokból. Igazi ritkaság. Vajon mennyit érhet, főleg a készletek megsemmisülésének ismeretében?

Rátkai István ha jól emlékszem hasonló cipőben jár a Novotrade-es kiadású Időrégésszel kapcsolatban. Van valakinek esetleg saját, eredeti példánya abból a játékból?

Ezúton itt a kommentek között meg is hirdetném a "versenyt": derítsük fel a hazai kiadású játékoknak a maradékait. Vállalom, hogy "katalogizálom" őket, ne kössenek ki többet digitális antikvitásaink a süllyesztőben, ebek harmincadjára. Kíváncsi leszek, mire lesz képes e téren a magyar C64 community! ;)

A blog indulása óta körülbelül egy tucat release jelent meg a CSDB-n Ez egyébként viszonylag átlagos szám. Lássunk hát némi demo bontást, mit érdemes húzni?!

A hétvégén ugye Assembly party volt Helsinkiben. A finn megaparty oldskool demok tekintetében főként az X party évében nem szokott kiemelkedő verseny lenni, és ez most sem volt másképpen. Az alább bemutatott két C64 alkotáson kívül egy meggyőző Atari ST demo: a Protein, és egy Amiga OCS/ECS (original/enchanced chipset) mű versenyzett. Igazából a PWP rendkívül progresszív, zaklatott, és sokszor direkt zajos Conservative Megademo-ja lemosta a többi, jobb sorsa érdemes indulót úgy, hogy szerintem a negyedik helyre befutó Recharger is jobb alkotás nála. De hát láttunk már ilyent korábban.

A négy induló a következő táblázatból kimazsolázható, viszont az Amiga és az Atari alkotások megtekintéséhez most nem nyújtanék segítséget, legyen az házi feladat. ;)

A Conservative Megademo-ról elsőre az jutott eszembe, hogy: elvetemült. Próbálnak átpréselni valami üzenetet az alkotásban, de ez a négyes scrollok, a pergős, kellően zilált menet miatt csak szófoszlányokra korlátozódik, meg persze a hangulatra.

Esetleg ha többször nekiugrik az ember. A zene amúgy nagyon jó, és az alapkoncepció sem rossz. Viszont, nem vagyok benne biztos, hogy jobb, mint a többi induló.

A Recharger már más kategória. Sajnos csak átlagos partokkal bír, de ez mellett persze teljesen vállalható alkotás az Upstars műhelyből. Számos karakteres plazma, zselébár után az endpartban villódzó vektoreffekteket, és credits-upscrollert láthatunk egy konvertált, majd feljavított kép fölött. Talán az oldskool VIC trükkök, amik kicsit kiemelkedőbbek.

A zenék amúgy passzolnak a demohóz, de nem illeszkednek hozzá. Sajnos a töltőpart kicsit szétzilálja, és talán tovább is vannak kint az effektek a szükségesnél.