Belevágtunk néhány hosszabb kutatatómunkát igénylő projektbe, és ennek (meg persze egy sor más problémának, ami nem tartozik ide) folyománya volt, hogy az utóbbi hónapokban kicsit ritkás volt a megjelenésünk. Most eleget kell tennünk néhány vállalt kötelezettségünknek, mielőtt a körmünkre ég a munka. Következzen hát egy kis demoreview ismét és újfent!

Svédország maga a C64 scene paradicsom. Töretlen aktivitás, tehetséges csapatok, kivételes találkozók. Ha ez nem lenne elég, akkor lehet folytatni a sort olyanokkal, hogy elképesztő compok, utánozhatatlan alkotások, legendás alkotók, vagy éppen IKEA, meg ABBA, meg svédacél, ja és svéd por... oké, oké, szóval szuper!
Irigylésre méltó a helyzetük. A demoscene egyik fele éppen csak pihegett a X party okozta sokk után, és kapkodta a fejét a gombamód szaporodó online versenyeket látva, máris jött a Data Storm 2013 találkozó.

Bah, ingattam én is az agytárolómat, ki fog ezen indulni ilyen hajtós időszak után? Aztán csak koppant az állam, amikor láttam, hogy 14 demot neveztek a partyra, méghozzá nem is akármilyeneket!

Rendhagyó módon kezdem az első helyezettel, hátha elfáradnátok a végére. Vágjunk is bele rögvest! A Revolved egy rettenetesen tipikus TRIAD mű. A színvilág, a sűrűn használt kontrasztos cián-barna átmenetek, de az effektek képi világa, és az egész képernyős grafikák is, szóval úgy alle zusamme a design nagyon-nagyon jellegzetes. Néha olyan érzésem volt, mintha már láttam volna a demot. Persze nem, sőt az effektek nagy része teljesen új vagy újszerű, mégis a demo hangulata és összképe ezt sugallta. Több helyen jelent meg valamilyen alakzat pszeudo-forgatása, vagy rétegezett effektek. Igazán szép illúzió volt mindegyik. Meg persze rettentő kreatív is a legtöbb!
 

 
A demo átvezetései tökéletesek. A trackmo nem akad meg, és roppantul passzol a zenéhez. Dane ismét egy fantasztikus zakkal járult hozzá az összhatáshoz, azonban ezt a stílust, ami egyébként hamisítatlanul ő, és ezeket a zenei megoldásokat már használta több esetben, de ez megintcsak nem lekicsinylő megállapítás. Mindenesetre nem lehet olyan jól azonosítani a demot a zenéről, de üsse kő!

A második helyezett a Too Old to Ror and Rol lett, ami egy copdemo Fairlight, Offense és Prosonix tagoktól. Utóbbiak persze jobbára Offense tagok is, de ez így gáláns. A demo kicsit az 1994 körüli idők alkotásaira hajaz mind külalakban mind az effektekben. Kicsit oldskool beütésű, lassú trackmo, aminél nem sokat vacakoltak a mondanivalóval és a rendezéssel. Az elején kicsit westernes a hangulat, ami hamar átcsap kevésbé pattogós menetbe. A mondanivaló és a néhol indokolatlanul hirtelen snittek miatt cserében kapunk pár ismerős, de feltupírozott effektet, és néhány igazán kellemes rekord-szerűséget is.

A gigaméretű scrollerek és a fizika szimuláció igazán kivételes, de ami a legjobb része a demonak, az talán az unlimited bobs part, ami egy kikacsintás Bob/Censor-ra, és persze a beszélőprogrammal felvértezett greetings part.

Következzen hát az újjászületés utáni Censor csapat második demoja a What is the Matrix. A téma nem új, hiszen a film már több mint 10 éves alkotás, de kellően mestermű ahhoz, hogy még sokáig nyújtson ihletet. Harmadik helyre volt elég ez a demonak, és ezáltal szépen menetel is egyre feljebb a Censor a versenyhelyezésekben. A szorgalmas hozzáállás amint azt majd meg is fogunk látni idővel elnyeri méltó jutalmát. Nade most maradjunk a Datastormon kiadott munkájuknál. Rövid, de velős alkotás. Nincsen Censor demo digi part nélkül ugye, és ez most sem maradt el. A mátrix effekt nagyon jól sikerült, mindenképpen az egyik legjobb ilyen megvalósítás. A plazma fölött ellépdelő nyúlon egy kicsit felnevettem, mivel egy hasonló témájú Singular demonkban a Shudder 2-ben ugyanúgy plazma fölött alkalmaztuk ezt a nüansznyi kis jelentet.

Ami igazán komoly lett, az a zene, egy részen kinéztem az ajtó felé, hogy ki kopog? Nagyon nagy flash. A Smith ügynök part is zseniális, nem is nagyon tudom hova tenni. Kereten alul felül feliratok, hullámok tekeregnek, a képet változó frekvenciával rángatja egy distorter. Aztán persze ott van még a szokásos nagy scroll és a zárókép.

A negyedik helyre a Booze Design alkotása futott be: a Time Machine. A találkozón csak egy partyváltozatot tudott bemutatni HCL, így lehet az a furcsa eset, hogy a megigazított demo a legmagasabb pontozást tudhatja magáénak a kiadott Data Storm release-ek közül. A név igen találó. HCL, az egyik legjobb C64 mágus igazi kis demotörténelmet hozott össze, illetve megvillant egy olyan stílust, ami mostanában kihalófélben van, de legalábbis nem túl mainstream. A demo partjai között a jól megszokott -space- nyomkodásával lépkedhetünk előre. Egy igazi non-trackmo, de mégis kiváló darab 2013-ból, mi ez, ha nem időutazás?

A demo több spritekezeléssel kapcsolatos rekordot megkaparint, de azért közben igyekszik több lenni sima technikai erőfitoktatásnál. Igazán szép képek, fülbemászó dallamok dolgoznak az überbrutál kód mellett. Mit lehet erre mondani? Vagy kérdezni?

A Dum Ikea egy egytrükkös egyfájlos egyed egyenesen a Camelot-tól. Ezúttal tekintsünk el a 92%-tól és a címadástól. A demo igazából egy velős kis bejelentkezés a Datastormra.

Bár grafika nincs, a zene azért természetesen első osztályú, és persze a kód is kellően worldfirst (vagy worldrekord, ki tartja ezt számon hitelesen egyáltalán?), így aztán abszolút vállalható a nagynevű csapattól ez a kisebb megmozdulás.

Aki igazi eredeti koncepcióra hajt, annak a Hack n' Trade agymenése: a Dansa in a tökéletes darab. A PETSCII-ben megrajzolt kis kalózkaland igazán szórakoztató, bár erősen kell koncentrálni, hogy a néző le tudja vágni a pontos történéseket.

Goto80 zenéjének ütemére váltja a képeket a "regény", ami mint említettem volt kicsit tempós, de ha úgy vesszük ez lehet előny is. Esetleg újratöltjük.

Ötödik helyre egy hardware bug megkerülését demonstráló alkotás a Safe VSP került Lft-től. Nekem csak egy bajom van ezekkel az alkotásokkal, hogy demonak kicsit kevesek, miközben persze nagy "Thumbs up!" a kutatásért.

Sőt, a zene sem valami eget rengető és persze a grafika is csak azért van, hogy valamit azért scrollozni lehessen demonstratív céllal. Lft amúgy igazi polihisztor, most már C64-en is letett valami komolyat az asztalra a zenéi mellett természetesen.

A sort most a Deuce-szal zárnám, ami kicsit mellőzött demo. Bár szervezetlennek tűnhet, és komoly kódot látszólag ne vonultat fel, ez csupán látszat. Igazából velős, és koherens alkotás a Fatzone csapattól. Én mindenesetre szeretem, és csak ajánlani tudom. Olyan 1997 körüli időkre hajaz, ami sokaknak nem bejövős, ellentétben velem. :)

A futottak még kategória is elég népes. A Zone 45 egy egész kellemes visszatérő demot alkotott, bár sok bug-gal, és jobbára "lejárt" effektekkel, mégis abszolút díjazandó a hozzáállás. A Dinasours újra elsütött pár poént, a Senex, az Active és a Metalvotze pedig csak úgy bumm bele mérkőztek a compon, így ezekről most külön ne essen szó. Akit érdekel a teljes kínálat CSDB-n megtalálja.

Legközelebb hasonló témában a Gubbdata rilízeket vesszük górcső alá, és persze nem kerülhető meg a DOTY indulók elemzése sem.

Pont itt az ideje, hogy folytassuk a megkezdett demoelemzést a múlt évi dömping záróakkordjaként, hiszen lassan nyakunkon a következő megaparty, a Data Storm 2013, ami a svédországi helyszínnek köszönhetően kellően frekventált. Az előrejelzések szerint ha nem is X party méretű, de azért a maga módján komoly verseny várható demo fronton.

Na de kanyarodjunk vissza az X-hez. Lássuk a gigászok csatáját, és nézzük meg most már alaposan, milyen fegyverarzenállal is vonultak fel valójában. A 11-ik helyen hagytuk abba az elemzést, ami nem véletlen, mert az innentől következő demoknak már tényleg volt keresnivalójuk is az X-en.

A folytatásos szappanoperákat idéző sorozatszámok első kategóriájának sereghajtója a Beertime 5, a Dekadence-es Britelite és Bracket együttműködésének gyümölcse. Nagyon kellemes a cím, és a finn hagyományok jegyében született alkotás nem is okoz csalódást. Hacsak annyit nem, hogy nem várna el ilyen minőséget az ember a középmezőny végén. A tizedik hely méltatlan ehhez a munkához, még akkor is, ha megvannak a maga hiányosságai. (Ha azt mondod: Dekadence, én azt mondom: Britelite. Ha azt mondod: Britelite, én azt mondom: Beertime. Ez az 5. rész is tökéletesen beleillik a sorba. Ez egyfelöl jó, mert megmaradt a stílus, másfelöl viszont már kezd unalmas lenni. - EE 20 D0 90 FB)

Nekem megvallom, nagyon tetszett. A logok különösen jók. Mondhatni mestermunkák, de amúgy sem lehet panasz a kinézetre. Még a használt textúrák is átgondoltak. Nagyon gyors a demo, az effektek maximumon pörögnek, amit a zene is támogat. Szerencsére patentul ki van időzítve az utolsó “szögig”. A muzsika amúgy nagyon változatos, sajnos minőségben is. Amúgy kiváló demozene, de néhány rész tényleg elég átgondolatlan és ötlethiányos lett. (Bevallom; a Stam1na-ról korábban nem hallottam! - EE 20 D0 90 FB)
Igazi lendületes de ugyanakkor cseppet sem elhamarkodott váltásokkal operál a demo. Egy kis Thames poénnal indít, ami alapvetően retro. Személyes aberrációmból kifolyólag azok az interferenciák különösen tetszettek, amiknél grafika bújik meg a háttérben. A greetings partot is ki lehetne emelni, de talán elég annyit mondani, hogy kód szinten totál ott van a cucc. A 10-ik hely igazán méltatlan. De talán ezt már mondtam. Persze sok helyet nem tudott volna ugrani, mert a többi alkotás sem kutya, de azért ez hozzá tartozik a teljes képhez. (Az a "szomorú" , hogy még értettük is a Thames gag-et! - EE 20 D0 90 FB)

A democompo után az asztalokon fekete lemezbugyiban ajándék Ninfa demok várták a fáradt visszatérőket. Ezzel a kis marketing trükkel nem csak a spanyol-olasz-német-magyar vegyesfelvágott Level64 operált, mások sem voltak restek kis szuvenírrel megajándékozni a szavazókat. (Szuvenír mi? Ilyen cizellált meghatározását a (meg)vesztegetésnek még nem hallottam! - EE 20 D0 90 FB)
A Ninfa amúgy kellemes kis mű, de egy kicsit túlontúl vontatott. Az Almighty God grafikák között van pár egész jó, de van olyan is, ami egy kis anatómiai és kromatikus felülvizsgálatra is szorulna. A zenei rendezést NecroPolo jegyzi (külön tetszett a Last Ninja like rész a zenében, és amúgy is SidRip Alliance rulez!).

Mnemonikokból most disztorter partokat és egy semi-3D upscrollert raktak ki, legalábbis ezeket tudnám említeni mint kimagasló részek. Sajnos a tűzeffektekkel, a gyengus bob parttal, és a rém kontrasztos 4 színű plazmával kicsit agyoncsapták a coder vonalat, és ciki, de a töltésekkor be-beakad a zenelejátszás is. Azonban mindezek ennek ellenére is jó demo a Ninfa. A kilencedik hely pedig ebben a mezőnyben tisztes helyezés. (Megint muszáj közbeszólnom, mert nem bírom ki! Ha egy demo nézése közben egyszer se fogalmazodik meg bennünk a kérdés (legalább egy másodpercre!): "Ezt meg, hogyan csinálták?", az régen rossz. A Nimfa  alatt, nem volt bennem ilyen kérdés. Minden effekt "adja magát". Különösen a bob part; a standard 8 spriteból; 4 bob, 4 árnyék. "Sajnáljuk"! - EE 20 D0 90 FB)

A Biba 3 egy közepesen kelet-európai beütésű, nem meglepő módon hires grafikai módot erőltető, sajátosan lengyel stílusban fogant demo. Mind a színválasztások, mind a design kifejezetten Arise. Ugyanakkor szépen megkomponált, és koherens. A demo elején eső esik, villámlás és vihar hangjai állítják be a hangulatot amolyan Hollósra. A központi elem a pitypang (gyermekláncfű), ez sok partban megjelenik, illetve kis emberalakok, akik hol repkednek az ejtőernyős magvacskákkal, hol egymást cipelik. A vége felé derül ki, hogy ez egy in memoriam demo Toush emlékére, aki a Biba 2 készítésénél még bábáskodott. Ettől a ponttól a pitypang a helyére kerül, a metafóra szelencéje kinyílik, és már értjük is, hogy a kis virág, aminek a magvait elfújja a szél magát az életet szimbolizálja. Huss, ennyi az élet, nyitja fel szemünket a Biba 3. Igazán figyelemre méltó képi megvalósítás ez. Egy elhunyt barát, akivel együtt növünk fel, sörözünk partykon és izguljuk végig a democompot, egyszer csak nincs többé. Lehet-e ennél szebb búcsúja egy demoscenernek?

Az alkotás nem csak mondanivalót, hanem kiváló coder teljesítményt is felvonultat. Az antialias vector kocka forgatás minimum újszerű a tükrözött parallax effekttel karöltve, de a fényeffekttel megbolondított Arise logo garantáltan sosem látott. Ha Arise helyett egy Focus logo lett volna a végén, körülbelül 5 hellyel előrébb végez a Biba 3. (Klasszikusokat csak pontosan: "Igen, ennek a demonak stílusa van". Megtalálhatóak a címre utaló (biba lengyelül buli-t jelent) részek, talán jobban mint az előző epizódban. Érdekes, hogy az első 10-ben három demo-nak is tárgya a "folyadékbevitel". A Beertime 5 és a Biba 3 közvetlenül, a CL13 közvetetten foglalkozik a témával. De maradjunk még a Biba 3-nál; a 'we are good' file-t futattva egy extra effektet láthatunk (ez lenne a hidden-part?), ami bizonyítja mennyire kreatív az Arise. A műveik tele vannak ilyen "finomságokkal", csak meg kell keresni őket (pl.: az egyik korábbi Biba indítófálj-jának a végcíme $B1BA, azaz BIBA). Én -többek között- ezért is kedvelem őket. Nálam a Biba 3 lett a kedvenc (nem a legjobb!) demo az "X"-ről. - EE 20 D0 90 FB)

A Vicious Sid 2 YPS egyszemélyes csapata a The Noisy Bunch alkotása, mondhatnánk, de nem így van, számos ember tevékenykedett ebben a projektben, ami nyugodtan mondhatjuk, hogy egy music demo. A Sid határait feszegetni legalább akkora kihívás, mint magának a 6510-esnek, vagy a VIC-nek. Van pár érdekes hangtachnikai megoldás a demoban. Nekem sajnos ez kevés volt, nem úgy, mint másoknak. Sokan kifejezetten rajonganak érte, és hát közel 20 aktív közreműködő mellett már a namevoting sem elhanyagolható.

Nem a space nyomkodásos oldschoollal volt bajom, mert azt még kedvelem is, hanem nekem kicsit multikulti lett a VS2. Volt benne pár olyan grafika és effekt, amiket szerettem, de ezek nem tudták ellensúlyozni azt, hogy nem lehet 2 worldfirst ötletre 2 lemezoldalas demot írni, amiből az egyiket mindjárt a compon torpedóznak meg. A Chorus demokban átlagosan ennyi a wordrecord vagy wordfirst effect, és a többi induló sem 1x1-es karakterscrollal vacakolt, szóval... (Az első rész megjelenésénél, nagyon tetszett a cím. Poénos volt, mert utalt a Sex Pistols tagjára (vagy a pankrátorra?) és benne foglaltatik a C64 két nagyon fontos "összetevője" a VIC és a SID is. Ezzel a második résszel viszont "elvitték a show"-t az első rész elöl is!  Jobb lett volna egy másik cím, bár úgy néz ki a demo-sorozatok jönnek divatba(?) és senki nem akar lemaradni(?). - EE 20 D0 90 FB)

Talán a Protegeot hozták a legtávolabbról, hiszen a Glance török csapat. A demo igazán kellemes, fülbemászó dallamok mellett vezet végig az effektjein. A grafika stílusa egyedi, néhol átmegy Picasso koppintásba, de végülis a művészet hol nem utánzás?

Van pár nagyon jó ötlete a Glancenek, meg van pár átemelt megoldása. A sakktáblaszerűen kitakart effektek, amik mögé színátmenetet festettek, egész pofás, de cseppet sem újdonság. Viszont a táncoló bob-emberke a greetings partban tényleg az. Az effektjeik egy része 4x4-ben van megoldva, ezzel kicsit visszacsempészik a 90-es évek végét, talán ezért is tűnik számomra fogyasztható demonak, meg persze szépek is azok a 3D textúraforgatások. Rövid, de velős mű, amihez további partot ígérnek a srácok, tekintve, hogy a deadline miatt csak 80%-osnak titulálták. (Valóban a legjobb, legötletesebb a 'mocap' rész, de mintha valahol már láttam volna, azt most meg nem mondom hol... - EE 20 D0 90 FB)

A Wonderland XI az utóbbi évek egyik legnagyobb teljesítménye C64-en. Nem a kód minősége az, ami mondatja ezt velem - persze az sem kismiska -, nem a zene, vagy a design emeli ki ezt az alkotást, hanem a körülmények. Az a nem elhanyagolható tény, hogy a Censor Design 18 év után jelentkezett újra demoval. Az az óriási erőfeszítés, amivel rohammunkával sikerült elkészíteni X partyra a demot abszolút egyedülálló, és reménykeltő is egyben, hogy lehet még “régi” a nap alatt.

A csapat bizonyos tekintetben ott folytatta, ahol abbahagyta: minőségi, stílusos anyagok kiadásánál. Fontos tényező, hogy volt bennük elég merészség és engesztelhetetlen alaposság, hogy egy abszolút naprakész alkotással jelenjenek meg. Semmi oldschool utánérzés. Egy kicsit a Higher Love ugrott be a számomra, amikor láttam, de megmondani nem tudnám, hogy miért. Egy szó, mint száz a Wonderland XI friss és pörgős trackmo-ra sikerült. Ilyen visszatérést talán még senkik nem csináltak, és reméljük, hogy a Censor csak megnyitotta a sort. Az effektek egy része már ismert trükk ugyan, és a digi part is csak holtversenyt hozott compo-n a Vicious Sid 2-vel, azonban a megvalósított partok ötletesek, különösen a 3D-szerű részek. Nem érdemes elmenni szó nélkül a tényleg kimagasló scrollerek mellett sem. Mestermunka az elejétől a végéig. Az időzítések végig nagyon passzolnak az alkotáshoz, és természetesen a design is teljesen elfogadható még akkor is, ha időnként kilóg a lóláb a konvertált-feljavított tartalommal. Ez mellett érződnek rajta a csapat és a scene hagyományai, miközben a Censor mert újszerű lenni és kísérletezni. Igazán fontos demo, ami újra életet lehelhet alkotókba, hiszen a készítők bebizonyították, hogy az új Censor méltó lett régi szép híréhez. (Nincsen Censor demo digi nélkül! Szerintem ütősebb visszatérés volt mint pár évvel ezelőtt az Offence. Nem is értettem, hogy annak idején miért előzte meg akkora 'hype' az Offence reaktíválását. A Censor régen sokkal nagyobb név volt mint az Offence, mégis csendben készültek a háttérben. Igaz, így kell visszatérni; berobbani a "semmiből"! - EE 20 D0 90 FB)

Az Arsenic, ami tulajdonképpen az ügyeletes Oxyron, és lassan a Censor balszárny is egyben a Cause of Death demot tette le az asztalra. Rettenetesen érdekes számomra, hogy miért az X-en adták ki a készülődő Oxyron alázás teljes ismeretében. Bár Kronos és TheRyk a fő coderek nem Oxyron tagok, de a többi közreműködő szinte kivétel nélkül az. Ha ez az alkotás nem az X-en jelenik meg, akkor nem sikkad el. Így azonban a negyedik helyre becsúszva kicsit mellőzöttnek érzem, s mivel mindeközben igen jó alkotásnak tartom, ezért én a srácok helyében biztosan eltoltam volna a kiadását.

A zenéje különösen jó. A téma nem nyomja el a demot, nyugodtan meg lehetett oldani, hogy több coder és grafikus, összesen 11 ember közös munkájaként ne csússzon szét a demo. A szinte kötelező frissességi elemeket, az újszerű effekteket is szállítja, mindezt egy lemezoldalon. Nem törekszik világuralomra, semmi izzadságszagú erőlködés. Nekem nagyon szimpatikus alkotás. (Teljesen rendben van ez a demo. A 'jobbaknak' ennél a demonál ugrott be a Higher Love, nem a Wonderland XI-nél! :) A suicid hajlamú nyúlra nem találtam magyarázatot, vagyis inkább arra miért nyuszi! (Igazából sejtem mit akarnak vele mondani és egyetértek vele!) - EE 20 D0 90 FB)

A Trick and Treat négy lemezoldalnyi tömény vizuális orgia az Offence rendezésében. Lenyűgöző alkotás, grafikailag kiváló, és a zene is kimagasló persze. Programozástechnikai oldalról az eleje felé voltak kétségeim, és valóban az amúgy kicsit szédölgős, lassú demo az első két lemezoldalon csak egy Star Wars scrollt és egy brutálisan ötletes 3D upscrollert tudott felmutatni. Aztán a harmadik lemezoldaltól már vannak benne igazán jó partok, és a parallax koponyák, de különösen az endpartban levő kétszínű sprite animok, a cseppet szexista videóanim és a gyönyörűre csiszolt parallax erdő-scroll már meggyőzött, de sajnos ezek is csak a végén ütöttek.

Több rettenet hosszú sokképernyős pixelcsoda pörög el addig is, és nem vigyáztak kellően rá, hogy ne unjuk el magunkat. A másik gond, hogy látszólag nem tudták eldönteni, hogy trackmot, vagy space nyomkodós demot csináljanak-e, így végül egy vegyesfelvágott készült el. Mondjuk legalább jól menedzselték le, nem túlságosan zavaró, inkább furcsa. Grafikai oldalról hiába van benne az egyik legszebben kidolgozott csapatlogo amit valaha láttam, kicsit agyoncsapták egy Fairlight logokonverzióval. A demo elején a Star Wars design nem tudom hogyan jön össze a többi témával, nálam sehogy. Amolyan Press Space Odyssey hatás, ami nem is véletlen ugye. Egy szó mint száz, egy év alatt összehoztak még egy megosztó, de ugyanakkor kiemelkedő demot az Offence műhelyben. (Ez már megalománia! Miért gondolják azt az Offence-nél, hogy egy demonak két lemezesnek és fél órásnak kell lennie? A T&T-ből kijött volna két Offence és egy Fairlight (normál) demo. Bár úgy látszik az Offence-nél a két lemez a norma... - EE 20 D0 90 FB) 

Egy crackercsapattól, mint amilyen a Hitmen is, nem várná el az ember, hogy dobogós demot készít X-re. Ennek ellenére sikerült nekik az Artphosis-szal a lehetetlen. Tíz éve nem adtak ki demot, jószerével alig valamit, és most robbantottak ők is. Az érdemes, és a “hatalmas thumbs up a visszatéréshez” ellenére meg kell mondjam, hogy az Artphosis kicsit túlértékelt. A hi-res és a multi váltások mellett interlace képek is bekerültek, ami stilisztikailag jól megkeveri a demot. Én mondjuk nem vagyok a “remegős” képek ellen, sőt, kicsit hiányolom ezt a technikát manapság, de ez így kicsit katyvaszra sikerült.

A demo nincs olyan egységes, mint a Biba 3, grafikailag erősen a Trick & Treat alatt van, és kód tekintetében tetszik, nemtetszik egyik leggyengébb induló ezen összeállításban. Mondom ezt úgy, hogy nem akarom nagyon elvitatni az érdemeit, mert egyébként igazán jó munka. Pár effekt különösen kimagasló. A paszuly, amiben egy növény növekszik, és virágok hajtanak ki rajta különösen ötletes, de jó a fake 3D kígyó és a több helyen beköszönő parallax scrolljuk is, de részrehajlás lenne, ha nem említeném az igen szép sokszínű tűzeffektjüket, vagy a zselébárt. Kicsit ASD beütése van a demonak, de a görög ászoktól azért még elmarad. Az én rangsoromban nem fért volna ugyan fel a dobogóra, de igen közel lett volna hozzá. (A Hitmen szereti az animációkat, aminek kódban mérhető értéke nem nagyon van. Azért sokat változott a "világ" a Reanim8ed óta. Akik ebben a demoban a színvonalat biztosítják, az a két "vendégmunkás": Pal és Dane. - EE 20 D0 90 FB)

Az utolsó szereplő pedig az örök második Oxyron demoja a Coma Light XIII. A compon ugye úgy indult, hogy az utolsó pillanatokban az infodeskre letettek egy lemezt a demoval, talán még a party szervezőinek sem volt ideje, hogy utánajárjanak. Az induláskori Booze Design fricska így rendesen beütött. Aztán a demo logoja és az Oxyron logo alatti ováció már megint érthető közönségreakció volt. Az Oxyron hosszú kihagyás után tért vissza a híres Coma Light sorozat újabb ékkövével, amivel jópár hétre kiütötték a Booze Design féle Edge of Disgrace-t a CSDB legjobb demoja posztról.

Valóban igaz, hogy az alkotás az egyik legjobb demo eddig, felesleges részek, zavaró képek, és nem átgondolt effektek nélkül. Igazi kóddömping az elejétől a végéig. Ennek ellenére a realitásérzékünket kicsit nekünk is megcsalta a “hype”, ami körbevette a demot. Majdnem tökéletes a demo, de csak majdnem. A zene nem rossz az endpartban, és aranyos is a vége, de nekem egy kicsit összecsapottnak tűnik így, és ha már best demo, akkor a plot labdák tekintetében sem ártott volna még pár extra pont abba a gömbbe, hogy worldrekord lehessen. Az elején a tüzijáték elmarad a Soiled Legacyban láthatótól, és az X-en a legszebb zselébár a Trick & Treatben van, nem pedig a CL13-ban, szóval így kicsit látszik rajta, hogy Graham mester ki lett hagyva.
Közben persze az eddigi legszebb parallax scroll látható benne, a kocka és az árnyéka igazán kivételes effekt és a hullámzó sakktábla is bravúros, de talán a textúra torzítások, és az animált textúrázott kockák a legdurvábbak. A legprofibb azonban kétségkívül Fanta zenéje és a változatossága. Mintha a demot előbb összerakták volna, és utána megírta volna hozzá legjobban klappoló zenét a művész úr. (A perspektivikus scroll (majdnem parallax, de nem az) minden idők (egyik) legjobb C64-es effektje! Elképesztő! Egy baj van vele; túl kevés ideig csodálhatjuk. (Ha a második oldalt indítjuk, nem kell annyit várni rá, aztán megnézhtjük újra, aztán újra...stb.) A kocka az árnyékkal szintén kiemelkedő. A többi effekt is válogatott (szó szerint).

A compo óta eltelt idő bebizonyította, hogy gyengül "az újdonság" ereje. (Nincs ebben semmi meglepő, ez így szokott lenni.) Sorra csúsztak le az 'X 2012' demoi a CSDb Top 10-es listáján. Mostanra a CL13 is váltva vezeti a rangsort az EoD-szel. (Nem akarom idézni magamat, de ez is az oka, hogy ennyit vártunk ezzel a visszatekintéssel.) Még egy különlegességre felhívnám a figyelmet! Már volt szó róla (többször is), hogy mennyi demo-sorozat újabb epizódja indult a versenyen. A "történelminek" számító sorozatokból megjelent egy Wonderland és egy Coma Light. (Indult a compon a Genesis Project is, de sajnos nem egy Delirious résszel.) Vajon lehet ezt még fokozni? (Mondjuk egy újabb "Lunacy" az Antic-tól, vagy egy "Torture" a Padua-tól, esetleg egy World of Code vagy egy Mérgező Anyag...) Nekem tetszene... - EE 20 D0 90 FB)

Ennyi jutott hát 2012-ben. Egy kicsit elhúztuk ezt a bemutatót, de szerettük volna, ha leüllepszik bennünk ez a dolog, és higgadtan tudjuk mérlegelni, hogy mi is történt valójában. Akkor hirtelen csak kapkodtuk a fejünket, minden csupa rózsaszín és csillogó volt. Kellett ez a kis idő, hogy bennünk is megérjenek a felismerések, és letisztuljon a kép.