A különféle demoscene platformoknak megvannak a sajátosságai. Persze ez nem azt jelenti, hogy egyes műfajok csak és kizárólag egy géposztályra korlátozódnának. Gondoljunk csak az ANSI gfx-re, ami leginkább FP-n jellemző megnyilvánulási forma, de létezik a C64-es "megfelelője"; a karakter-grafika.
 
Ezen írás az egyik (A többiről majd később!) olyan műfajról szól, ami tipikusan a C64-esen terjedt el. Ami nem más mint a noter, writer (nem graffitisek) jelenség. Ne becsüljük le az ilyen apróságnak tűnő "részleteket". Többek között ezek a kis különbségek adják meg egy adott platform ismérveit és teszik egyedivé.
 
Először a 'writerek' jelentek meg a '80-as évek közepén. Itt álljunk is meg! Mi a különbség 'writer' és 'noter' között? Azokat a tool-okat amik a billentyűzetről érkező összes jelet (karakterek, kurzor mozgás, törlés, "színezés") tárolják, majd "visszajátszák", 'writer'-nek illik nevezni. Ezzel a módszerrel elérhető, hogy amikor olvassuk a szöveget, olyan mintha valós időben íródna.

A 'noter'-ek a kész, megszerkesztett szöveget tárolják és valamilyen látványos (???, már amelyik - szerk.) módon tárják az olvasó elé. Az évek során rengeteg noter típus látott napvilágot: sideborder (szöveg van a kereten is), logo-os, proporcionális, sprite-okkal "megspékelt"...stb. Igazából a swap az, ami nagyban generálta a noter gyártási dömpinget. A swapperek a leveleiket noterbe írták, majd a lemezre felmásolva küldték szét. Ha valaki hosszú leveleket írt, sok papírt spórolhatott, nem beszélve arról, hogy könnyebb lett a 'pack' tömege is. Egy valamit is magára adó csapatnak kellett, hogy legyen saját note készítője. Meg különben is, más noter-je sose lehet olyan jó mint a sajátunk!
 
Itthon a Faces műhelyéből került ki a legtöbb noter. Érdekes, hogy a 'Facenoter' az akkori legnagyobb rivális; Graffity csapat munkájának a továbbfejlesztett változata. A 'Facenoter' külföldön is nagy karriert futott be, több módosítása jelent meg. A 'tökéletesítések' amúgy is jellemzőek a műfajra; hol több memória kell a zenének, hol
multispeed lejátszó szükséges, vagy csak egyszerűen hibát kell javítani.

A fejlesztések "netovábbja" a cseh Unreal csapat; 'Timenoter' nevű terméke. Nem akarom felsorolni mennyi mindent tud, csak egy példa: van lehetőség sorkizárt szöveg írására is! (az minek? -szerk.) Népszerű tool-ok voltak még az Octanoter és Iceball (noter mániákus) művei.

Azt hiszem nálunk a legismertebb noter a 'Stubby-Noter'. Kevés lehet az olyan (igazi) C64 tulaj aki nem találkozott a 'Proszolg' hirdetésével a '90-es években, ami 'Stubby-Noter'-rel készült. Kék képernyő, fehér (ROM) karakterkészlet, JCH zene; egyszerű és kis helyen elfér. (Fogadok most sokan kapásból tudják, hány blokk-ot is foglalt a Proszolg reklám!)

Visszatérve a hazai vonatkozású noter-ekhez meg kell említenem a Pride (MegaNoter) és a Cadgers (Cadgers-Noter) csapatok tooljait, amik külföldön is ismertek és kedveltek lettek. Remek munkák.
 
Lehet, hogy a noter-ek sokkal körülményesebben kezelhetők, mint egyéb információ közvetítő megoldások (pl.: info.txt-ek), de legalább nem olyan unalmasak és jellegtelenek.

Profik. Akik felrúgták a konvenciót. Vagy csak tükörbe néztek és szembe köpték magukat? Görbe tükör ez ami saját farkába harapott. Ők lettek azok, akiknek valamikor kegyelettel adóztak.

Bizony nem értette a (külföldi) nagyközönség az első időkben, hogyan kerül Fairlight és Oxyron label alá az ami nem az. De miért kellene mindenben értelmet keresni? Nem plagizálásról (dehogynem! - szerk.) vagy paródiáról szólt, inkább volt egyszerű reakció teszt, kísérlet, poén. Mindezt a tisztelet vezérelte mintsem a gúny. Persze később komolyra fordult. (Így lesz kutyából szalonna.) Vitathatatlan; sokkal szegényesebb lett volna a '90-es évek közepe nélkülük.
 
Két időszakra bontanám ténykedésüket. Az első időkben azt sugallták; ne vegyük őket komolyan, ők se veszik magukat (inkább eladják - szerk.). Ekkor keletkezett az a műalkotás ami ítélőképességünk megkísértése. Elvonatkoztatva a vizuális hatás szegénységétől, egy kifejezetten analeptikus, minimalista munka.

A második korszak a MA trilógia harmadik részével kezdődött. A változást egy addig (és azóta is) szokatlan jelenség vetítette előre. Kiadásra került egy kis ízelítő produkció. Játékoknál nem szokatlan egy (kedvcsináló) előzetes publikálása, de demoknál...
 
A műfaji-funkciónális változások semmilyen területen nem hatottak és hatnak közvetlenebbül, habár nem kisérték végig kezdettől fogva a korszakot. (Vitathatatlan az akkori 'nagyok' hatása; úgy mint a Reflex és a Byterapers.) Mégis miért ért véget ilyen kúrtán-furcsán, annak csak Ők a megmondhatói. (Láttam amikor P1 felvázolta a következő demo tervét, effekt listáját. - szerk.)

Az elején leírtakat igazolandó később felbukkant a "saját tribute" csapatuk; a Pofik. A kör bezárult.

Biztosítva a könnyebb elérhetőséget tesszük most közzé a Profik életmű eme (elfelejtett) darabjait.

"Más lett a világ. Érzem a vízben, érzem a földben, érzem a levegőben. Sok minden, mi valaha létezett, eltűnt. Mert most már senki nincs, aki emlékezhetne rá."

Ismerős mondatok ugye? Nem, nem Középföldéről beszélek. Itt kőkeményen a magyar scene aranykoráról van szó. A kezdetekről, a demoscene hajnaláról. Így a harmadkor végén csak találgathatunk, mi igaz, és mi nem. Annyit biztosan tudunk, hogy minden a rippelt zenék kollekcióinak kovácsolásával kezdődött.

Az első meghonosodott stílus a Music Selectorok készítése volt. Programozó oldalról keretlebontás, különböző (sokszor nagy méretű) scrollok erőltetése, és persze több lopott, szakszóval "rippelt" zene beletuszkolása a memóriába volt az etalon. Ekkor még kevéssé beszélhetünk kimunkált grafikákról, logókról, de tény és való, hogy már előfordulnak egyéni munkák. A zenék szinte kivétel nélkül rippletek voltak, szerencsére általában a jobbik fajtákból.

Aztán ott voltak a magyar cracker csapatok. A teljesség igénye nélkül: FBI Crew, Reds, Quality, Soldiers, akik azért az első években jobbára csak importtal foglalkoztak, mivel nem kellett klasszikus értelemben vett töréssel bajlódniuk. A műhelyeikből számos, a csapatukat népszerűsítő import intro született. Ezekből is igyekszünk majd lehozni egy csokorra valót egyszer. Na de nem eszik olyan forrón a kását!

A scene.hu portálon az érdeklődők egy 5 részből álló cikket olvashattak a magyar demoscene-ről, aminek az első írása a kezdetek feltérképezésével kísérletezett, több-kevesebb sikerrel.

"Minden bizonnyal az egyik első magyar demo-szerű
alkotás, digitalizált önarckép és keretbontás 87-ből. (Pigmy, plus/4)"

Vajon tényleg így volt? Tényleg előbb volt Pigmy keretbontásos önarcképe, mint bármely más C64, vagy Spectrum alkotás. Maga Pigmy is elismeri a scene.hu kommentjei között, hogy valószínűleg nem övé az elsőbbség. A scene.hu olvasók talán elhitték ezt. Mi lenne, ha azt mondanám, hogy: "mindannyiukat becsapták"!

Eláruljuk, számos kisebb "demo", például az Anry és Vic féle Sound Box sorozat (amelyek elérhetőek a CSDB-ről) jóval megelőzik a kérdéses +4 demo-szerűséget. Az utóbbi egyfájlos demo két partot tartalmaz. A másodikban a zeneszelektor mellett keretbontást is láthatunk. A készítők közül Anry-tól tudjuk, hogy JÓVAL előttük is voltak már, akik próbálkoztak alkotással C64-en. Gondoljunk csak bele, 1988-ban addigra kiterjedt scene élet folyt. Javában emlegettek akkor már epic demokat, olyanokat, mint például a Cassiopeia.

Évente számos copyparty, és gyarapodó nemzetközi kapcsolatok (elsősorban osztrák) jellemezték a 80-as évek végét. Megszületett már a Triumwyrat, a Cement Crew, és az Axon Digital Technics is.

Alkotások tekintetében pedig beszélhetnénk még itt a szintén 86-os Commando Demoról, esetleg a hasonszőrű Music Magic sorozatról, amit az Asparagus csapat készített.

A soron következő posztokkal kicsit alászállunk a régmúltba, olvashattok majd magyar partybeszámolókat a 80-as évekből, és lesznek agyonkeresett, de eltűnt demok, amik közreműködésünkkel újra a felszínre kerülhetnek.