Húsz éve történt már, hogy az utolsó Demo of the year invitáció az útjára lett bocsájtva, és akkor néhány csapaton kívül (közöttük a magyar Lethargy csapattal) nem sikerült összehozni a művet.

Számos olyan demo készült a "hőskorban", amikor több banda munkái lettek egy megademová összefűzve. Divatos jelenség volt. Erősítette a közösséget, és könnyebb is volt előrelépni az ismertség felé. Az utolsó DOTY demo 1990-ben készült el, egy Faces parttal a felhozatalban.

Most, hogy az online compok korát éljük, egyáltalán nem meglepő, hogy egyes lezárult és még futó játékversenyek, introzene viadal, zenefeldolgozás compo és hihetetlenül népszerű plusz még cseppet sem lefutott logorajzoló verseny mellett (melyre én is neveztem egy förmedvénnyel) Axis és Yazoo coderguruk útnak indították a 2013-as évi DOTY projectet, amit a népszerűség kedvéért össze is kötöttek gyorsan egy online compoval.

Hatalmas ötlet! Egy szó mint száz, ez további pezsgést, inspirációt és fejlődést hoz a C64 scene-re. Nincs mese, itt a második virágkor. Aki eddig csak dédelgette, csiszolgatta a demopartját, annak itt az ideje, hogy bedobja a közösbe!

A tavalyi év nagyon mozgalmasra sikeredett, lehetne-e jobbat-szebbet kérni-kívánni, mint hogy legyen sikeresebb a 2013, mint az óév? Azt hiszem, nem. Hát úgy legyen! \o/

A szilveszteri hangulatot Hermit barátunk egy kis zenekollekcióval ékesítette, melyben magyar népzenei feldolgozásokat bocsájtott útjára, népszerűsítve ezzel külföldi barátaink számára a nekünk oly ismerős rigmusokat. Link a képen.

A szerkesztőség az alábbi videóval szeretné köszönteni a eljövendő új évet, és a kedves Olvasókat!

Órákat vettek el az életemből. Tiltakoznék, de csak magamnak köszönhetem. Jócskán elmúlt éjfél, és még ha önkéntelenül is, de befejeztem a You have to win the game nyüstölését, mivel 83% teljesítése után csúnyán elcsúsztam, és tévútra futottam a játékban.

Ilyen évek óta nem történt velem. Beszippantott a játékélmény, a tökéletes irányíthatóság, és persze a kaland. Egyszerű, könnyen érthető játékként indul, és olyan gyengéden vezet be a világa működésébe, és a feladatba, hogy észre sem veszed, mikor kapott el a gépszíj. Fokozatosan, macskaléptekkel nehezedik. Egy-egy ügyességi feladvány már-már sokkol, de ha megoldod a kihívást, akkor jönnek az új, ismeretlen termek. Ez pedig hajt előre. Lent ha nem is pörög, de lassan nő a százalékod. Nem hagyhatod abba, nem tudod.

Közben kapod az újabb extra képességeket, dupla ugrást, falmászást, de még mindig a 4 joy iránnyal trükközve kell előrehaladnod. A pályák rém furfangosak. Eszedbe jut, hogy pár képernyővel odébb most már be tudod gyűjteni a kis zsákot, ami eddig magasan volt. Elindulsz hát vissza. Persze mindenütt trükkös labirintusok, és csapdák várnak. Aprócska segítséged a kis csengettyűk csupán, amik mérföldkőként működnek, és pár elejtett felirat a háttérben. Élet az nincs, több száz is kevés lenne. Hullik az ember, mint az őszi falevél.

Az addiktív játékok csúcsa a minap megjelent újabb konvertált csoda. A CGA színekkel dolgozó PC játék nem hiába lett átemelve, igencsak hatásos billentyűzetpusztító, de a C64 változat is megéri a pénzét. Jó-jó, le lehet tölteni ingyen, de komolyan, pénzt is megér az ilyen játékélmény.

Gyakorlatilag fájnak az ujjaim. Ráadásul sokórás szenvedés után a játék kíméletlenül megszívatott, mint azt a mellékelt ábra is mutatja. Innen már nincs visszaút. Érdekes, de egyáltalán nem húztam fel magam.

Majd legközelebb, mert hát nincs más lehetőség, MEG KELL NYEREM A JÁTÉKOT!