Először is elnézést Tőletek, olvasóktól a több hónapos kihagyás miatt. Komoly terveink vannak a folytatásra és természetesen a háttérmunkák, tényfeltárások is zajlottak idő közben, csak nem karakterizálódott belőlük még semmi.

Hogy egy huszáros lépéssel visszaugorjunk a fő témához, arról szeretnénk most tudósítani számotokra, hogy tegnap zárult az RGCD (Retro Game Compact Disk) oldal 16kbyte C64 game versenye, és már elérhetőek a nevezések, töltsétek le őket, és had izzon a C64 tápegység! Az, hogy ki lesz a győztes, még nem tudjuk, hamarosan az is kiderül.

Sorra is venném a nevezéseket, hiszen tudjátok, van magyar induló is: Kajtár Soci Zsolt a Singular Crew csapatból nevezett a Kobo64-gyel.

Kobo64

A Kobo Delux nevű népszerű GNU játék átirata ahogy illik: open source software, a forrása megtalálható a Sourceforge-on. Soci igazán komoly munkát végzett. Egyedül annyit lehet talán felróni a játéknak, hogy nincs benne zene, ami kicsit hiányzik, de ez sem a kódermester deficitje. A játék célja kis űrhajónkkal kilőni az állomás-hálózatok középpontjában levő reaktorokat. Amennyiben ez sikerül, a hálózat méretétől függően töltődik a pajzsunk. Rettentően addiktív. Egyre nehezedő és pörgősebb pályákon haladhatunk előre. Szerencse, hogy a pályák között ugrókódokkal tudunk navigálni, ezzel is izgalmasabb és teljesebb a játék. Érdemes mindenképpen tenni vele egy próbát!

Paul Koller a 2000-es évek C64 játékfejlesztője. Olyan elképesztő konverziók atyja, mint a C64anabalt, VVVVVV vagy a Super Breadbox. A Micro Hexagonnal sem tette alacsonyabbra a lécet.

Micro Hexagon

Az idei Paulko darab egy igazi zúzós, emberpróbáló ügyességi játék szuper zenével. Egy kis fehér pöttyel kell ellavírozni a befelé zuhanó elemek között, míg forgás, villogás, és más koncentrációzavaró dolgok történnek a képernyőn. Roppant szórakoztató. A kivitelezés pedig tökéletes. A programozási szempontból sem lebecsülendő játék biztos dobogós, kérdés, hogy a többi játék meg tudja-e szorongatni. Fáradtan mondjuk esélyünk sincs, azt garantálható. Talán hiányzik egy invertált mozgatási lehetőség és jól jönne pár választható zene is, ha már ez amolyan zenei-ügyességi játék, de az ember ne legyen telhetetlen!

Az Invert még az egyik abszolút esélyes. Kiváló additív játék. Csipetnyi logika és némi ügyesség, ennyi kell csak a sikerhez. A legjobb háromban biztosan benne van.

Invert

A játék lényege, hogy egy 10x10-es táblán csempéket forgat mozgatásával kis kollégánk, és minden fekete mozaikot visszájára kell állítani. Vannak persze stabil szigetek, lyukak és más tereptárgyak is, valamint akad 4 zűrös ellenfél, akik körbe-körbe járva lövöldöznek ránk. Tűzgombbal védekezhetünk ellenük, de a rendelkezésre álló hárítások száma véges, illetve annyi van, amennyit a táblán mozogva be tudunk gyűjteni belőlük.

A Monster Blaster készítői is biztosra mentek, amikor egy klasszikus ingyenes ügyességi játék ötletéhez nyúltak vissza.

Monster Bluster

Egy ágyúval kell különböző szörnyeket a pályára lőnünk. Az azonosak közül minimum 3 darabot ütköztetve a szörnyek eltűnnek. A konverzióra jellemző, hogy nagyon alapos munka. Szép a grafika, és kellemes a zene is. A szörnyek jópofák és a lövések pályája is megfelelő. Kicsit talán furcsa, hogy a rém-lövedékek téglalap alakúak, de megszokható azért így is a játék.

A Power Glovernek nagyon örültem. Mondhatni meghatott. Régen volt ilyen jól kimunkált, igazán alapos platformjáték próbálkozás. Talán a James Fly volt az utolsó a sorban, de az is megrekedt ugye preview szinten.

Power Glove

Egyéni, de megszokható irányítással bír és ami kiemeli, hogy kivételesen jó a grafika. Vagy ezt már mondtuk? Főleg a karakter és az ellenségek ejtettek minket ámulatba. Az animálásuk precíz, semmi görcs. Közben a zene is nagyon illik a játékhoz. Roppantul el van találva. Közben persze a pályaszerkesztés sem smafu. Minden adott egy igazán jó kis ügyességi-kalandhoz.

A Rocket Smash egy RGCD próbálkozás a versenyre. A kicsit bugyuta játék azonban a részleteiben szépen kidolgozott. Talán érdemes lett volna még kicsit macerálni az ötletet.

Rocket Smash

A cél összerakni egy hajót, megtölteni üzemanyaggal és oxigénnel, utána már lehet is továbbállni. Közben repkedő meteorok, szörnyek nehezítik a dolgunkat. Talán a Lazy Jonesban volt utoljára hasonló összetettségű és kívánalmú pályarész, ami itt most nem feltétlenül dicséret.

Az S-Blox nevű játékot már az év elején láthattuk C64-en. De hát mindegy is, a lényeg biztosan a szórakoztatáson van. Azért nem lennénk benne biztosak, hogy nem lesz kizárva, tekintve hogy re-release, de ez részletkérdés.

S-Blox

A Tetris-re erősen hajazó játékban jó, hogy van zene. A grafika kicsit puritán, de ez lehet előny is. Mondjuk most egy kicsi még talán hiányzik. Mi mást lehetne elmondani. Jó játék, mint minden Tetris klón.

A Bellringer 3 egy igazán kellemes, kicsit monoton, de éppen ezért szerethető játék. Nem kell kapkodnunk, sőt, nyugodtan, megfontolva érdemes haladni előre a pályákon. Az ellenfeleink eleinte könnyed célpontok, igazából csak kellemetlenkedő alakok, könnyen bele lehet rázódni a játékba. A grafika erős közepes. Vannak nagyon jól megoldott pályaelemek, a főhősünk mozgását kivéve pedig az animációk is szépek.

Bellringer 3

A játék könnyed ötvözete a korai 80-as évek létrázós-ügyességi játékainak, némi lövöldözéssel és csipetnyi logikai feladattal megspékelve. Már a kis fiolák felszedegetése is kíván némi odafigyelést, de az igazi agytorna mindig a pályák végén található, ahol az utat a harangok kongatásával kell megnyitni, és nem mindegy, melyiket milyen sorrendben szólaltatjuk meg.

A következő versenyző a Candle Burner. Igazán ötletes kis fungame. A karácsonyfán levő gyertyákat kell meggyújtani minél rövidebb idő alatt.

Candle Burner

A grafika célszerű, semmi flanc. Talán valami hi-res karácsonyfa jobb lett volna, de a PETSCII megoldás az legalább meglovagolja az utóbbi idők divathullámát. A zene elsőosztályú. Nyugodtan be lehet lőni szentestére, had csipogjon, ezzel is megalapozván a karácsonyi hangulatot. A trainer itt -valljuk meg- elég felesleges elképzelés. :)

A Cosmic Ark egy Atari 2600-as klasszikus portja. Persze az eredeti játéknál kicsit kellemesebb grafikával, de azért hűen a nagy elődhöz készült el a C64-es verzió. Nem olyan rossz, de azért manapság már kell hozzá egy kis retro affinitás, hogy igazán élvezni lehessen.

Cosmic Ark

A játék célja, felépítése teljesen az eredeti. Mintákat kell gyűjtögetni bolygókról nehezített körülmények között, és meteorzáporokban kell helytállni. Nagyjából ennyi. Akit mélyebben érdekel az látogasson el a program wiki oldalára.

A Devil Ronin tulajdonképpen egy keleti kaland rémesen leegyszerűsítve. A bevezető szöveggel és térképpel indító játékba annak ellenére benne lehet ragadni, hogy két faék bonyolultságú játékmódot variál, mert az ember várja, hogy legyen valami.

Devil Ronin

A kardozós részek (ahol szintén létra segítségével közelíthetjük meg az ellenséget) annyira le vannak egyszerűsítve, hogy nem lehet veszíteni. A nyilazós részek kicsit nehezebbek, de akik kellően megedződtek a Galaxian-on, vagy a Creatures hasonszőrű pályáin annak ez smafu.

A Linus vs Simon egy ismert és kedvelt logikai játéknak a portja. Mi kockás papíron játszottuk mindig. A lényege, hogy a négyzetrácsok oldalait lehet egyenként, felváltva behúzogatni, és ha egy négyzetet be tudtál zárni, akkor azt megszerezted, és egy fix, rajzolt pályán így kellett minél több cellát megszerezni.

Linus vs. Simon

Természetesen csak kétjátékos üzemmód van. Bár sajnos akármikor jobb a kockás papíros változat, de ha toll és papír nincs kéznél, csak C64, akkor ez is jó lehet. Mindamellett nagyon ötletes a megvalósítás. Ötletes az irányítás, és kellően egyértelmű. A szabályok között érdekes, hogy aki cellát szerez, az ismételhet, ezt én nem így ismertem, de természetesen lehet így is játszani. Érdekes ötlet, hogy időkorlátos, bár kicsit talán szigorú, mivel vége is a játéknak teszetoszáskodás esetén, de ezen a crackelés könnyen segít!

A Magic Duel egy kétjátékos C64-es deathmatch játék varázslókkal, 2D felülnézetben. Kicsit szigorú. Azért ennél már a WoW (gyengébbek kedvéért Wizard of Wor és nem World of Warcraft!) is komolyabb volt.

Magic Duel

Kicsit Bombmania feelingje van. Jó ötlet, hogy sok és különböző jellegű pálya van, de ez sajnos nem menti a játékot. Talán ha egy AI bekerült volna, hogy menjen single playerben, akkor ok, de így sajnos azt kell mondjam, van pár tervezési és balanszírozási baki, hogy az irányításról ne is beszéljek!

A Revenge of the Tomato egy elég elvetemült shot em up játék. Nem kizárt, hogy ez is kizárásra ítéltetett, mivel januári játék.

Revenge of the Tomato

Mi jót lehetne elmondani a játékról? Egy elég sablonos SEUCK kísérlet. Azt, hogy miként jönnek össze a paradicsomok és az űrhajók, most nem is feszegetnénk. Ezen jótékonyan átsiklunk. Pedig a grafika nem is olyan vészes, illetve van olyan része amire ez elmondható.

A Vallation számomra felért egy vallatással. Pedig alapvetően Cosine rulez, de mégis ijesztő a távolság a játék és a játékos között.

Vallation

Pedig a grafika még működne is. A zene az olyan 92-es demozak érzetet kelti és kicsit túlontúl dinamikus is a játékhoz. Az irányítás elkeserítő. Mindig hangoztatjuk, a legfontosabb elem a játékokban az interface a felhasználó felé. Ha az nem megy akkor bukta van. Van egy jó kis hőskori bája a barlangrendszerben repkedős lövöldözős-gyűjtögetős dolgokat, de erre most nagyon rájátszottak. A hajó ágyúja az első pár képernyőn tök hatástalan, és ez eléggé elkedvtelenítő. A gravitáció pedig túl erős. Kicsit talán még tesztelni és balanszírozni kellett volna a játékot, és akkor totál megállta volna a helyét.

Ennyi lenne hát az évadindító posztunk, remélem örültetek a visszatérésnek! :)

Nem kellett eltelnie egy évnek sem, hogy egy új, Commodore 64-es szuperalkotás borzolja a kedélyeket. A Censor formációról már többször esett szó a blogon. A "srácok", élükön Bob-bal és CRT-vel körülbelül egy éve kezdtek el gondolkodni azon, hogy újra alkotnak C64-en. Ennek lett az a vége, hogy néhol már (jó értelemben véve) túlzásba víve a dolgot idén nyárra elkészítették az új Commodore 64 mérföldkövet. A kiadott demo a Wonderland XII nevet kapta, és a 2013-as Baroque Floppy People retro demoscene partyn végül is abszolút kiérdemelten győzött.

Soci barátunk sietett a segítségünkre, hogy jobban megérthessük a demo mögött munkáló kódot. Igazi nemes reverse engineering munkát végzett. Aki még nem látta a demot, és nincs kedve/ideje/szakértelme, hogy betöltse akár VICE-ba, akár rendes vason, annak jó segítség lehet a Youtube, ahol már természetesen megtekinthető.

 

A demoban kezdésnek (nyilván) lebontják a basic interpretert úgy, hogy a karakterek szépen szétmálanak pixelekre. Áttolják hires bitmap-ba a képernyő tartalmát és egyszínűsítik karakterenként. Arra nem figyeltek hogy kis/nagybetűs üzemmódban is lehetett volna, de ez talán már szőrszálhasogatás. Az effekt bitmapos, de a spriteokat bekapcsolva felejtették. Amúgy mocskos nagy speedcode, bár körülbelül 100 pontot mozgat meg, de ez amúgy is csak egy töltőpart, még viszonylag hangulat nélkül.

Funnel

Aztán ahogy a kezdőhangok felharsannak elindul az első igazán velős effekt ami természetesen színgörgetés. Kicsit rá is sütögették a demora, hogy nem áll másból az egész, csak ennek a trükknek a variálgatásából, de ez egyrészt nem igaz, másrészt ha okosan van megcsinálva, akkor igen látványos tud lenni ez a fajta technika. A Funnel part valójában négyfázisos multi bitmap animációk színforgatással, amik warphole-okat formáznak. A sok a fekete köz azért van, hogy nehogy összeakadjanak a színek. Persze nem mellékesen jól is néz ki. Megalapozza a demot. Az embernek már itt borsózik a háta, érződik, hogy nem fércmunka, hanem igazi trónkövetelő alkotás következik.

Circle Cat

A főcím, illetve a demo címe is stílusosan lett felvezetve. Egy spriteokból felépített fillezett kör úszik be a képernyő közepére. Hyperscreen-ben (badline mentes), valamint hogy még kevesebbet kelljen szórakozni az időzítéssel a sprite eleje streechelt. A kép tetején sajnos kellett az idő a zenének úgyhogy ott hamar el van vágva. Az üres kört aztán macskára cserélik, és megjelenik a demo logója is. Látszik hogy hol van a kereten a spriteos rész, de hát át kellett vezetni az előző effektet. Egy sprite alul még kiegészíti a képet, a színei raszterből vannak állítva, de ott a dolgok amúgy is multi spriteból állnak, mert kell a sprite még másra is.
A macska körüli koncentrikus körök hires nagyított spriteok lebontott kerettel. A zoom mozgás animáció. A logo színei, illetve az effekt a betűkön bitmap színgörgetés. A macska pislog, és húzogatja az orrát. Pofás kis kétfázisos animáció. Összességében tökéletes képsorok.

Morph

Aztán jön valami egészen más, szó szerint pixel morpher. Feliratokat alakít egymásba. Alul egy karakteres logo, a 3-color-logo-competition utóhatása. A szövegek is karakterekbe vannak renderelve, így sok fázis elfér és könnyű mozgatni őket. A nagy szünet a szövegek között az animáció fázisainak a számítása miatt van. Le sem lehetne tagadni, hogy Axis munka. Kicsit lazább, látszólag egyszerűbb part, ami kilóg a többi közül, de ez nem is baj, mert bár szürke színekből építkezik ez a rész, mégis színesíti a demot.

Raytracer

Eztán következik csak az igazi szemfényvesztés! Érdemes a part előtt rögzíteni az állkapcsokat, mert a látvány maximalizált. Elképesztő okosan megkomponált part jön Bob tálalásában, ami rendesen megizzasztotta a kódergurut is. A fő téma egy 4 fázisos bitmap animáció, ami renderelt gömböket mintáz. Néhol nem jött ki a karakterhatáron a szín, ott sprite-tal van megtoldva. A vízszintes mozgatás VSP-vel történik, ebből adódóan eszelős gyors. Ennek a partnak a sebessége eddig szokatlan volt a C64-től. Amikor bemutatták, nyilvánvalóan "horzsolt". A középső gömb tetején négyzetes színgörgetés van mindenféle hasznos dolgokra, mint például a scrollozott szöveg, feliratok, szemek. :)

Vector balls

A merész színgörgetés után egy lazább Axis munka lett ütemezve, ismét megjegyzem: okosan. A bobokból képzett kocka animációnak tűnik. A kód nehezebbik fele a profi dinamikus oldalkeret bontás. Ennek a számítása és a kód módosítása el is viszi az idő nagy részét. De hogy ne legyen túl bonyolult a badline-ok miatt ez is hyperscreen-es. Ezért csak egy sprite logo került alulra.

Solid

Kitalálható, hogy egy színgörgetéses part következik. A behozó effekt tisztán bitmapes. Persze a leszedő is. A kép kiváló iparosmunka. Érdemes megfigyelni, hogy a Censor logo úgy van megkomponálva a maga 16 színéből, hogy úgy tűnik, mintha a scroll árnyékot vetne rá. Mondhatni: szokásos bitmap színgörgetés, csak most 2 fázisban. Mivel a kockák sarkain túl sok szín lenne, néhol sprite-okkal van megtoldva. Jól olvasható és szép scroller.

Flip Queen

CG és Lavazza turn disk partja zárja az első lemezoldalt. Az idén indult duó mára jutott el oda, hogy egész kellemes plazmával fűszerezett partot rakott össze, ami megállja a helyét egy ilyen monumentális alkotásban. Okosan csak a kép látható részeit számolja, az üreseket nem. Nem bufferelt, de úgysem látszana a különbség.

Z Scroll

A második oldal egy könnyed zoomolós sprite stretch scrollerrel indít hyperscreen-en keret bontással bolondítva. Avagy miért is kell gyorsan scrollozni hogy ne látszódjon a vízszintes kvantálás. ;)

Eyeballs

Ha létezik Axis, Crossbow, Graham és HCL stílus, akkor az Eyeballs az eredeti Bob style. Hatalmas, már-már lehetetlen méreteket öltő látványorgia ez a négyfázisos gömb anim, színgörgetéssel. A fel/le tolás FLD, oldalra VSP-vel görgeti. Később a mozgatás átvált AGSP-re, attól van a nagyobb üres rész fenn. A raytrace-elt hatású gömbök után ez lett a második megalomán part. Már-már átmegy animált wallpaper effektbe a végén. Lenyűgöző megoldások, példás kivitelezés, de ezzel persze még nincs vége!

Screaming

Kis közjáték, meg persze egy okos töltőpart kellett a fő látványosságnak ígérkező Metaballs rész elé, ezért egy nyúllal, és sikoltó nővel összehozott több képernyős képet scrolloz a demo felfelé. Sima egy pixel/frame-es bitmap görgetés felfelé másolva, közben pedig berántja Axis mestermunkáját. A kép Creeper egy feldolgozása.

Metaballs

Töltés után egy brutál, szummázós blob effekt jön, ami látszólag elszakad a valóságtól. Felnagyítva thresholddal, ami cseppet formáz. Dupla bufferelt 25fps-es monstre kód. A charsetbe össze lett válogatva 800 különféle darabka, abból pakolja kifelé. A szürke színek ismét vágják a demo összhangját, de megint csak jó helyre illesztve nem zavaró, sőt!

4ever Twist

Egy igazán kellemes 90-es évekbeli hangzásvilágot idéző zenével vált a demo. Jó a csere, mert egy jó kis oldschool effekt következik modern köntösben. Egy rövid king-kongos sprite anim után, ahol az alsó/felső keret természetesen le van bontva következik egy VSP-s multi bitmap színgörgetős "csavart" scroller effekt. Hasonló már debütált a 2013-as DOTY-ban, és kicsit megfűszerezve ide is belefért. A scrollszöveg mellett helyet kapott pár pixelhős is. Nagyon látványos!

Tornado

A megjelenő, motívumként gyakori óra körül ez alkalommal egy amolyan időörvény úszik. Az effekt nagyon hasonlít a Byterapers csapat Unsound Minds demojának egyik kiemelkedő partjára, de annál lassabb, igaz kétirányú. Az "előd" egy nagyon gyors fraktál zoomernek volt álcázva, meglehetős eredménnyel. Itt is amolyan időalagút hatású a látvány. Természetesen színgörgetés, 4 fázis, 50fps, és ráadásként a színeket is keveri.

Flip Flop

A lemezoldal végén egy jó kis kép stretcher. Spriteokból, hyperscreen-ben. Nekem különösen tetszenek ezek a trükkök, egyszerre látványosak, oldschool hatásúak és technikásak.

End

"Nincsen Censor demo digi nélkül". Nos, ez úgy látszik most is bejött. Egy kis Kraftwerk mix zárja a demot Swallow gondozásában. A 16kHz-es digi sample csomaggal operáló zene egyszerre ötletes, és worldfirst. A végén a credits és a greeting egy upscrollerben kapott helyet, a végén már nincs spilázva a dolog.

A Wonderland XII egyszerre megosztó és inspiráló; lenyűgöző és kiszámítható, de mindenképpen szórakoztató alkotás. Nyugodtan állíthatjuk, a C64 scene kevesebb és szürkébb volt a Censor csipkerózsika-álma idején. Reméljük, még sok kaland vár minket a nyúl üregében!

Folytatjuk a tegnapi mega-interjú-maratont a Graffity tagjaival. Igyekeztünk mindent kihúzni a fiúkból. Innen üzenjük nekik, hogy sok sikert a Justinblue-hoz! Várjuk nagyon! ;)

Tehernapló: Mely demokra vagytok a legbüszkébbek?


Cheesion: Justinblue, egyértelmű.

Cybortech: Justintime. Bár ott Davisnak több grafikája van ; )

Maxwell: Justincase, mert abban még én is benne voltam. :)

Brian: Én a justincase-t említeném, mert abban van a legtöbb munkám, és ne felejtsük el azt sem, hogy azért már abban is villantottunk olyanokat amik még addig nem voltak láthatóak azelőtt sehol (including Crest).

Jay: Én egyformán büszke vagyok mindre, de objektíve a Justinblue egyértelműen a kimagasló darab. Egyrészt, minden srác meglépte önmagát többszörösen, másfelől -ami nekem sokat számít- hogy nem individuális partokról volt szó, hanem mintha az egész “egy alomból” származna, íve volt az egésznek, és mindenki számításba vette a többi part jellegzetességeit. Pl. a kék szín következetes alkalmazása az egész demón át stb. Szóval ez valamilyen “lett volna”, és amiért olyan, azért lehet szeretni. De ugyanezért voltak jók az előzők is, ha pl. az eklektikát részesítjük előnyben :)

Clarence: Csak arról tudok nyilatkozni, amiben résztvettem. 96-ban amolyan “keresztes hadjáratként” az akkoriban divatossá váló óriáspixeles demók ellen menve készítettem egy Higher Love című (Calt jól sejti, a Depeche Mode szám után kapta ezt a nevet) klasszikus stílusú trackmót. Ezt kivittem a “The Party” -ra. Bár a kereszteshadjárat nem sikerült (5. hely), azért büszke vagyok arra a demóra, sok szempontból az egyik legjobb demó amit valaha csináltam. A Graffity színeiben egy “Gear up!” című 1 partos demót is kiadtam 99-ben (bár 97-ben már elkészült), ebben Crossbow-tól hódítottam vissza egy recordot, illetve egy magyar partyn megnyertem vele a democompót. :)

Jay: Most hogy Clarence mondja, lehet hogy tényleg a Higher Love volt a legjobb demónk, haha! :) Mindenesetre azt azóta is megnéztem többször is.

Calt: Általános hangulatra a Justincase, de minőségre a Justintime jobb volt. Azt nem értem, hogy a többieknek miért a kedvence a Justinblue, amikor meg sem jelent; ezért az szerintem nem számít, annak ellenére, hogy valóban messze a legjobb demónk - lett volna, ha kiadtuk volna.

Jay: Nekem volt alkalmam látni a partokat, sőt, részt is vettem a munkákban, és amit láttam az nagyon súlyos volt. Ugye én az első perctől vágtam hogy milyen az, mikor valaminek egy munkaverzióját látjuk, és mennyire más, mikor lepolírozva megtekintjük a kész változatot. A Blue partjai már a munkapadon is döbbenetesek voltak. Minden addigi Graffity demó kvalitásait szorozd meg minimum kettővel, a kódot, a grafikát, a zenét. Apropó, a Blue-ból Brian zenéi végül a Higher Love-ban kötöttek ki. Szerintem C64 zenetörténeti viszonylatban is a csúcsról beszélünk.  

Calt: Jay, Mark Stent azt nyilatkozta, hogy a KLF soha be nem fejezett, és ki nem adott “The Black Room” albuma “pure genius” volt. Én is láttam a készülő JIB-ből a nyers effekteket, láttam vagy 5-6 part-ot és ezért dühít még mindig, hogy ugyan ott volt a kezünkben, de hagytuk kifolyni az ujjaink között. A Justincase-zel bemutatkoztunk, a Justintime-ra felkapták a fejüket és a Justinblue korszakos lett volna. Tudom.

Cybortech: Igen, sztem a Justincase-nak vidám, barátságos, míg Justintime-nak meg egyfajta „arisztokratikusan távolságtartó” atmoszférája van. Bár a Blue grafikái a mostani trendekhez képest elavultak lehetnek. Egyébként a Blue „fejlesztése” közben subteamek alakultak ki: Brian-Cheesion-Cybortech, mint zenész-kóder-grafikus, ill. ugyanez Trays-Grabowsky-Davis trióban. Ez nem ellenségeskedést jelentett, hanem ez a 3-3 ember értette meg legjobban egymást. Jay vezérelt, Calt meg swappolt. Tökéletes felosztás, szerettem ezt a nyolcast!

Archie (Anarchy): Justincase.

Tehernapló: Nem volt például magazinotok. Nem ördögtől való, hogy ne legyen, mégis érdekel minket, sosem hiányzott, nem volt ilyen késztetésetek?


Davis: A magazinok nekem már akkor is teljes lámaságnak tűntek, mindenki saját magát sztárolta benne és a saját haverokkal voltak interjúk. Ráadásul tele voltak nyomi álszavazásokkal. Minket meg sztároltak elegen, úgyhogy nem volt erre szükség. :D

Cybortech: 1993–1994 környékén sztem volt vagy 3-4 magyar discmagazin. Olyan nagyságrendű és minőségű nem volt a magyar demoscene, hogy ennyi magazin legyen a scenén. Két – pozitív értelemben egymással rivalizáló és így egymást erősítő – magazin bőven lefedte volna a magyar scenét. Sohasem gondoltunk arra, hogy egy magazinnal „menedzseljük” pl. a hírnevünket. Amúgy 1991 közepén partyt és magazint is terveztünk „Showtime” néven, de az egész elhalt. Jay lett volna a szerkesztő, Davis csinált hozzá logót meg charset-et.

 
Davis: Basszus! Tényleg! :D

Jay: Nekem úgy rémlik, hogy bizony volt nekünk magazinunk. Egy Matrix nevű tagunk volt egy ideig, aki végtelen mennyiségű szórakoztató szöveget tudott írni kitűnő angolsággal. Ezt persze ő is tudta magáról :) A magazin -ismétcsak ha jól emlékszem- third party ügy volt, tehát nem tőlünk származó kód, karakterkészlet haha.

Cybortech: Matrix találta ki a „fitymarepesztő hangszínek” kifejezést, Louie zenéi után. : ) A Showtime logó nagyon Gotschás! : ) Meg akad még egy ebbe a mag-ba szánt Davis grafika is!

 
Brian: Most, hogy mondod Mátrix valóban készített valamilyen mag-ot. De, hogy miről írt benne azt már nem tudom.

Matrix: Nagyon rég volt. Én ugyan csak az elején voltam benne a csapatban, merthogy nem voltam sem programozó sem képzett zenész, de igyekeztem az angoltudásommal hozzájárulni a Graffity sikeréhez.
A discmagról annyi jut az eszembe, hogy eleinte valami third party editorban próbálgattam készíteni valamit mintegy tesztelésképpen az akkor ismert Sex’n’Crime mintájára és azt hiszem Jay és Brian adtak is valami editort erre a célra, hogy inkább abban írjam, mert az már code szempontból is megugrotta a lécet, de már nem emlékszem, hogy a Showtime-ból hány kiadás készült és vajon mi lehetett benne.

Brian: A showtime nem az a mag volt (lett volna) amit Matrix készített 90-ben, mert abból volt releaselve is konkrétan, de showtime-ból nem, az csak tervben volt.

Cybortech: A Showtime-hoz Matrixnak voltak nyers szövegei, meg ötletei.

Calt: Azért a magyar scene nagyon kicsi volt, kevés emberrel, és erre a piacra bőven elég volt az a néhány mag. Még szerintem sok is volt, és nyilván teljesen belterjes.


Tehernapló: Kik voltak a példaképeitek itthon és külföldön?


Cheesion: Crest, Camelot, Oxyron. Mostaniak The Dreams, Chorus.

Davis: Engem grafikusként mindig le lehetett venni a lábamról azzal, ha nem technikai szempontból volt jó egy demó hanem grafikailag patent volt, vagy egyszerűen csak volt valami erős hangulat. Nekem a Contex, Bonzai, Panoramic Design rémlik. Meg halál ciki, és emiatt volt pár kisebb vita is, de az FBI Crew Sun 4 Fun-ját is nagyon bírtam. Ja és persze a saját def szerint “pussyriding” Crest volt még nagy favorit.

Cybortech: Magyar példakép nem is volt: 2-3 Griff zene tetszett, ill. 1-2 SKC, ill. Rack (Majic 12) grafika. Úgy gondoltam akkor, hogy nálunk vannak a legjobb magyar programozók és zenészek. Logógrafikus volt nálam jobb is akkor egyébként (pl. Ollie/Pride, Canny/GRF). A Pride demókban én láttam jó összhatást grafika és kód szintjén.
Külföldi demócsapatból a Crest-et, Bonzai-t, Blackmail-t, ill. a skandinávokat szerettem: Flash Inc., Origo, Panoramic, Megastyle Inc., Offence, Light, Camelot, Beyond Force – ezektől mindig jókat lehetett várni. Oxyron is jó volt, de az akkori gyenge grafikák a kiszámítható McDonald’s szintre vitték le őket összhatásban.

Maxwell: Crest, ők adták be először, hogy nem csak demopartok jönnek egymás után, hanem az egészen végigfut egy sztori.

Brian: Crest, Vibrants, Maniacs of Noise. Itthoni pédaképem nem volt: nagyobb volt az arcom annál :).

Jay: Finnish Gold, Quality (HIC) / Euratom, Panoramic Designs (The Shadows korábban?), Dynamic Duo :)  Régebben nagyon kedveltem a Vibrantset, de úgy látom, hogy manapság a csapatok kicsit stratégiai okokból szerveződnek. Pl. kb bárki lehet MON vagy Vibrants tag már (ez nagyon gonosz volt? :). Ezek a srácok felnőttek lettek, ahol már kell számolni a céltudatossággal is. Én nem tudom elképzelni pl. hogy bárki is Graffitys lehetett volna, akit a többiek vagy én nem gondoltunk jó arcnak, amihez persze személyes ismeretségre volt szükség. Tehát kvalitás és személyes szimpátia nélkül lehetetlen volt bekerülni.   

Maxwell: Tényleg a Finnish Gold, az egyik demójuk zenéje még ma sem megy ki a fülemből.

Davis: Úh, tényleg az Euratom demo az nagyon ott volt.

Clarence: A 90-es évek elején Crest, Camelot, Origo, Light és Graffity.

Trays: Technikai megoldásokban Crest, illetve a híresebb zenészek, Maniacs of Noise, JCH

Calt: Emlékeim szerint technikailag egyedül a Crest volt az, akire azt mondtuk, hogy tudnak valamit és a dizájn is ütött. Nekem viszont a demo hangulata sokszor fontosabb volt, és ebben a skandináv csapatok jobban eltalálták az ízlésemet: Panoramic, Origo, Camelot, Offence.

Calt és Display egy házi partyn
 

Matrix: Crest, Horizon, Maniacs of Noise, ja és természetesen Rob Hubbard.


Tehernapló: Egy crack csapat körül napi szinten izzott a levegő, mivel sikeosrült swap téren felvenni a kesztyűt, hogy meglegyen a kapcsolat a külföldi csapatokkal?


Cheesion: Volt egy darab saját kontaktom, a Hodory. Swappoltunk ám csigapostával... :)

 
Cybortech: Részletekről majd Caltot kérdezd. Anarchy kilépett a C64 scenéről át az Amiga scenére (Absolute) és 1991 nyár végén az összes elit kontaktját átadta Caltnak.

Még anno Bob/Censor mondta nekem, hogy ha ismert akarsz lenni külföldön, akkor éjjel-nappal töréseket kell gyártanod. Az meg ugye mindegy, hogy milyen gyenge játékhoz adod neved, lényeg a dömping hétről-hétre, hogy a neved ott legyen egy intróban, mert ez alapján ismerik meg a neved és szavaznak rád a discmagokban. Ha – abban az időben – évente kiadsz 1 db megademót, az hiába istenkirálycsászár, attól még nem lesz nemzetközi hírneved. Mint a reklámiparban: tehát egy termék lehet átlagos is, a lényeg az állandó jelenlét.

Maxwell: Ezt én sem értem, de a Caltnak is és később az Anarchynak is jó kontaktjai voltak, úgyhogy pár napon belül megvolt minden új stuff.

Brian: Semmilyen szinten nem foglalkoztam ezzel a témával. Szerencsére voltak jó swappereink akik minden igényünket ki tudták elégíteni. Én nagyon kevés (külföldi) emberrel tartottam csak a kapcsolatot, az egyik ilyen volt pl a Syndrom Németországból akivel a mai napig megvan a kontakt (mondjuk ott pont Ő kontaktolt engem). Volt még egy ember (JCH) akinek írtam egyszer, és rendes volt, visszaküldött egy éppen aktuális Vibrants válogatást. Arra emlékszem még, hogy Anarchy-nak néha besegítettem bélyeget ragasztani (hétvégi GRF partikon, amikor szórni kellett a kész cuccainkat) meg a lemezeket cserélgetni, spákolni (valami moddolt 1541-el, és kismillió kilóbájtos 64-essel pillanatok alatt másolta a lemezeket), eléggé profin nyomták a srácok, erről ők tudnak majd bővebben nyilatkozni.

Jay: A swappereink szerintem a világ legjobbjai között voltak. Rájuk ragadt a lelkesedés. Calt pl. óriás diplomata volt levélírásban, amire én akkor teljesen alkalmatlan voltam haha :)

Cybortech: Abban az időben mindenkinek személyre szabott kontaktnote-ot írni fárasztó dolog volt, nem úgy mint az e-mail írás és a „Send” gomb. Sokkal hosszabb és favágó folyamat.

Trays: A swappereink tényleg jók voltak. És itt láttam először olyan technikát, hogy a floppyt a tetején felvágjuk, és kb. 10 másik lemez belseje belefér, és így sokkal kisebb helyet foglal, mehet szépen egy borítékban. Illetve a 100 Ft-os bélyeg viaszozási megoldás is itt vésődőtt be az agyamba. :-)

 
Archie: Az úgy kezdődött, hogy emlékeim szerint pár demók végéről néztem ki a címeket és elkezdtem írogatni mindenkinek. Most, hogy ezt leírtam, eszembe jutott, hogy Wax-tól is kértem egy kis scene ismertetőt, és adott is pár ötletet. Talán az első leveleket is segített megírni. Beugrott a kép, amint a Latinka Sándor utcában vagyok Wax-nál, az FBI  Crew WHQ-jában :). Az első kontaktom Touchstone/CFA (svájci) volt, illetve gyakorlatilag egy időben vele egy német DDT-s tag, talán Stone/DDT. Gyakorlatilag ameddig a c64-es scene-n voltam, velük végig kapcsolatban voltam. A többi meg úgy jött. Egy idő után elkezdtem gyűjtögetni a kontaktjaimtól a telefonszámaikat, és időnként végigtelefonáltam mindenkit, úgyhogy elég jó kapcsolatokat sikerült kiépíteni.

Calt: Mivel ugyan volt C64-esem, de ennek ellenére lövésem sem volt a géphez, cserében viszont kicsit értettem angolul (mert sokat néztem a Ray Cokes-t az MTV-n), a Davis azt mondta ‘90-ben, hogy legyek swapper. Az egyik első kontaktom Jack Daniels volt a Genesis*Project-ből, úgyhogy elég biztató indítást kaptam rögtön az elején, aztán szép lassan kialakult az egész és a fénykorban 80-100 állandó kontaktom volt. A Justintime-ot közel 150 embernek küldtem el, mivel egy ilyen major release-nél már megaspread volt. :)
Szerintem a magyar swappereknek egyébként könnyű dolguk volt, mivel nem sokkal voltunk túl a vasfüggöny nyitásán, és még egzotikus vadembereknek számítottunk sok nyugati számára. Másrészt én alapvetően barátságos voltam, kézzel írt személyes leveleket váltottam egy csomó kontaktommal, kicsit olyan volt, mintha penpal-ok lettünk volna. Demo-csapat révén inkább az volt a gond, hogy nem volt elég saját anyag, de én -mint mindenki- úgy hidaltam át, hogy küldtem más stuffot, a lényeg, hogy minél frissebb legyen. Erre azért volt szükség, mert csak így kaphattunk viszont demókat, ami egyrészt érdekelt engem is, másrészt tájékoztatni kellett a csapatot arról, hogy mi folyik a nagyvilágban. Nem úgy volt, hogy felnéztünk a netre, hanem izgatottan rohantam haza a suliból, hogy vajon hány packot találok a postaládában, ki küldte, mi van rajta és túlélték-e a postásbácsit.

Brian: Mi meg izgatottan mentünk Calt-hoz (szerencsére ő is közel lakott a sulinkhoz) stuffnézőbe! :)


Tehernapló: Tény, hogy a többi országhoz képest a magyar scene zárkózottabb volt, ez nálatok hogyan nyilvánult meg, vagy ti mit tudtatok tenni ez ellen?


Davis: Én nagyon nem éreztem, hogy zárt lenne a scene. Sőt már akkor is az volt, hogy inkább mindenféle külföldi csapatot figyeltünk folyamtosan. Meg ment az őrült swappolás és főleg Anarchy meg Calt jóvoltából, már akkor napok alatt megvolt minden friss cucc.

Cybortech: Volt egy kis időszak, míg nyaralni voltam 2 hétre, azt pl. Clairvóhoz ugrottam fel bepótolni az új stuffokat. Kezdő swappernek sztem nehéz volt még egy közepes nyugati csapattal is kontaktolni, de ha kitartó és szorgalmas volt, akkor sikerülhetet jó stuffokat leakasztania. De amennyire vasfüggöny volt 1990-ig, a magyar szürkeállomány a gazdasági, szellemi és kulturális korlátok között csodákat művelt. Ez igaz a c64 demoscenére is.

Maxwell: Én zárkózottabb vagyok a magyar scenenél is, úgyhogy ezt nem vettem észre.

Jay: Hát én a saját nevemben tudok beszélni, és magának a szónak az értelmezésével is problémáim vannak :)

Brian: Nem igazán vettem észre azt, hogy zárt/zárkózott lett volna a scene. Nem voltunk lecsúszva semmiről.

Clarence: A lehetőség adott volt mindenkinek, akinek volt pénze pár bélyeget venni és azt 10x felhasználva levelezni/swappelni külföldiekkel is. A nagyobb korlát az általános angol nyelvtudásban volt. Ne felejtsük el, hogy annak idején általános és közép iskolában is oroszul volt kötelező tanulni (4+4 év). Aki nem tanult tovább, nem angol tagozatos volt, nem engedhetett meg magántanárt, nem autodidakta módon próbált meg angolul boldogulni, (vagy egyáltalán nem érdekelte, hogy megtanuljon minimális szinten) az érdemben csak magyarokkal tudott szocializálódni a scene-en belül. Emellett külföldi partykra járni költséges dolog volt, nem is sokan tették/tehették meg. Én akkoriban nagyjából 15 emberrel swappeltem és majdnem a fele külföldi volt.

Tehernapló: A Graffity elmondhatja magáról, hogy jelentek meg cikkek a demoiról, a korabeli számtech sajtóban (Justincase-ről a CoV Évkönyv '92-ben, a Justintime-ról az 576Kbyte-ban). Csapaton belül milyen visszhangja volt ezeknek az írásoknak?

 
Cheesion: Hehe, erről most hallok először. Mennyire népszerű is vagyok... :) Nem akarom fényezni magam, de csak a kód kapott maximális pontszámot...

Brian: Szerintem örülhetünk, hogy egyáltalán szót ejtettek rólunk.

Maxwell: Szerintem Wax-szal nagyobb flame volt, mint a Facessal, ha már így előkerült. :D

Archie (Anarhcy): Wax, RIP, elhunyt közúti balesetben pár éve, ha jól tudom.

Cybortech: Wax halála kamu. Megtévesztés vmi balhé miatt. Él, csak kikerekedett. : ) Csak az egyik cikk ugrott be, amit most küldtél, a Wax-os pontatlanságokkal. Visszhang csak egyszeri elcsodálkozás volt, mert összességében az akkori elismertség a chartokon nem látszódott.

Jay: Wax, ahogy a másik FBI-os Jean életművészek voltak és valószínűleg máig is azok. A szokásos dolog: ha valaki nagyon más mint a többiek, azt már nehezen fogadják, az FBI és a Chromance nem klasszikus C-64-es csapatok voltak, mi inkább azok voltunk.

Calt: Érdekes, de nem dumáltuk át, hogy itt-ott megjelentünk a nyomtatott sajtóban, ezek valahogy elsikkadtak. Nem is tartottam nagy fegyverténynek, jobban örültem volna, ha a rendes scenén írnak rólunk.

Tehernapló: Hogyhogy nem használtátok fel a népszerűségeteket partyszervezésre?

Cheesion: Tudtommal volt party szervezés, csak leégés lett belőle...

Jay: A jó party nem név, hanem organizálás kérdése. Szerintem. Nem emlékszem hogy mi ilyennel próbálkoztunk volna.

Cybortech: 91 nyarára szerveztünk egy partyt a Villányi útra vmi nagyobb pincehelységbe, de még a konkrét foglalás előtt ott volt vmi tűzeset, azt le lett fújva bármi további ilyesmi. Te kezdtél bele még Jay, és Dr. Lucifer segítségét kérted. : )

Jay: Még most se ugrik be :)

Tehernapló: Mik voltak az utolsó megmozdulásai a csapatnak?


Cheesion: Többször megpróbáltuk befejezni a Justinblue-t. Mondjuk általában csak én csináltam, a többiek viszont biztosítottak lelki támogatásról... :)

Cybortech: 93-94 tájékán még Brian együttműködött Syndrom-mal új playerek és zenék kapcsán (The Imperium Arts), de komoly demókodolás nem volt. Mindenki dolgozni kezdett, ill. PC-zni. Kb. 94 októberére Calt is leált a swap-pel.
96 tájékán rajtam kívül már senki nem volt aktív (1995 őszén én Photoshop 3-ban próbáltam ki PC-n a konvertálgatást... Clarence 96-os belépésére mondta, hogy csak én voltam az egyetlen lelkes közvetlen ember, akitől kapott grafikai és lelki támogást az ő kódjaihoz.
Én még próbáltam grafikai kompókon indulni, de láttam azt hogy továbbra is korrupt és belterjes „rendszer”, így végleg kiszálltam. Egyébként, ha 3-5x annyit rajzolok mindenki másnak, olyan termelékenységgel, mint pl. Leon, akkor biztos jobb helyezéseket kapok a chartokon – de ma már ez nem fontos annyira számomra.

Jay: Ha Brian és Trays ír akár csak egy zenét is a Justinblue-ba, én bármire befogható vagyok. Kivéve kód, zene és grafika. Na jó, azt hiszem a zene most jobban menne :)

Brian: Én a végén már csak zenéket írtam (voltak nálam sokkal jobb kóderek a Graffity-ben). Syndrom akkor alapította a TIA-t (The Imperium Arts) melynek tagja voltam (vagyok) én is, és ahol lehetőségem nyílt olyan kitűnő zenészek munkájához hozzájárulni a DMC-vel, mint például PRI vagy SMC (Sanke 3003) akinek zöldfülűként még én is nagy csodálója voltam annó.

Clarence: Én sajnos csak akkor lettem tag, amikor szinte mindenki már vagy abbahagyta, vagy kifelé tartott az igazán aktív időszakából. Utolsó megmozdulásom Graffitysként a korábban már említett 1 file-os demó. Érdemben a régi tagok közül valóban csak Cybortech-hel dolgoztam együtt valamennyit, egyébként egy “átcímkézett Chorus” érzése volt a mi megmozdulásainknak Ollie-val.

Tehernapló: Nem titok, hogy voltak nyílt és burkolt ellenségeskedések, ti hogy látjátok (főleg ennyi év távlatából)?


Cheesion: Az én megítélésem ennyi év távlatából, hogy ez csak poén szinten ment. Pédául, a belépésem után elmentünk a Clairvoyant/Faces-hez, ahol valami okból poénból el kellett játszanom, hogy nem is vagyok Graffity tag, de ennek ellenére a Clairvoyant tök jó fej fickónak bizonyult, és nem értettem, hogy hol itt az ellenségeskedés.

Cybortech: Igazából nyílt és szélsőséges háború nem volt csapatokkal. A Faces felé a felszínen egy kis szúrkálódás volt, de semmi vad dolog. Élőben jól megfértünk egymás mellett. Captain TAS/Ruler-rel volt egy kis csőrte, haragudott ránk, mert Davissal egyszerre léptünk ki a Rulerből, sztem sértettségből még Tailgunnert is ránkuszította. : ) Ill. ő sokkal nagyobb és barátságosabb kapcsolatban volt a Faces-zel. Bár ezt a Stella ill. Lanoline/Syllinor dolgot nem értettem akkor... Ez utóbbira a CCCP partyn véletlenül jöttem rá akkor, mielőtt az egész scene számára kiderült volna. Túl sok volt az ellentmondás és a titokzatosság Lanoline személye körül. Úgy látszik TAS-nak nem sikerült egy épkézláb kódert beszereznie. : ) Kilépésünket a Rulerből az is indokolta, hogy Captain TAS nem méltányolta és adta ki a grafikáinkat (= logóinkat).

Maxwell: Úgy emlékszem, hogy a mi részünkről ez csak móka volt, ha néha kicsit túl is léptük a mókázás határait.

Brian: Ennyi év távlatából mindenki azt mondja, hogy: ugyan, nem volt. Dehogynem! Azt, hogy ránk ki haragudott azt nem tudom, csak azt, hogy nálunk a Faces Sux szállóige volt :). Nem mintha komoly bajunk lett volna velük, csak éppen szükség volt egy első számú közellenségre. Jártunk hozzájuk rendszeresen (Syllinornál, Clairvoyantnál többször is voltunk) de mély barátságok azért nem kötődtek, hiszen “ellenfelek” lettünk volna vagy mifene. Mi is kinevettük őket a hátuk mögött, és szerintem fordítva is. :)
De ennek az ellenkezőjéről is beszámolhatunk. Sok barátunk is volt (mármint más csapatok), nem véletlen hogy végülis 3 csapatból olvadtunk össze aztán (Graffity, Gentlemen, Trays). A jó arcokat mindíg megtaláltuk (vagy ők találtak meg minket). Ha valaki emlékszik még az ADSR történetre akkor megírhatná. Ott is volt két srác akik jók voltak és jó fejek is voltak, ezért tervben volt a join-olásuk, vagy meg is történt, vagy már nem tudom, hogy mi volt.

Cybortech: Dynax demócsapatnak volt a zenei részlege az ADSR, élén Cane-el. Ők egyedül kapták meg cimboraságból a Sósperecet. Azon kevés magyar csapat egyike volt a Dynax, mely tőlünk függetlenül nem nagyon örült az akkori Faces-dömpingnek. Ez szimpatikussá tette őket a szemünkben. : ) Cane és Eaglet a Justintime creditjében tagként van írva, de sztem 1 bitnyi anyagot nem csináltak soha Graffity címszó alatt – lehet, hogy Jay hangulatból bevette őket. Meghogy állítólag Eaglet Jay tanára volt a Kandón?

Brian: Griff sztori: Korábban Display említést tett arról, hogy felhúztam magam a Griff-re (pedig nem is ismertük egymást személyesen). Ez azért volt, mert valamilyen party-n vagy fene se tudja már hol, valaki (vagy valakik) erre sem emlékszem már :), nagyon gusztustalanul sztárolták az embert és a player-ét, miszerint olyan hangokat (pl. dob ami már majdnem sample minőségű) nem tud senki más mint Ő. Jól emlékszem ez “betette a kaput “ nálam (mint player buzi) és gondoltam, hogy akkor utánanézek a dolognak. Megsasoltam valamelyik kódjukat (úgy mint a Faces a miénket :P), kiszedtem egy Griff zenét playerestől és csak akkor esett le az állam, hogy giga sok raszteridőt evett, nem emlékszem de csúcsban 3x annyit mint mondjuk a DMC 2. Ekkor írtam a Griff Sux nevű szösszenetet (el kéne olvasni a skrullert benne, ott talán frissebb volt még az élmény akkor). Ezt a Griff Sux-ot használta fel később Display és keszítette el az Acid Sux-ot (grafikusként ő hackelte meg a kódot is).

Cybortech: Az Acid Sux igazából egy fricska volt Mr. Wax felé, mert tudtuk, hogy mindig a legutolsó elcsépelt zenei divattal májerkedik – volt ő már acid-es, rave-es, funky-s meg hiphop-os is. : ) Rá pár hétre vki mondta, hogy megszületett a „Graffity sux forever” alkotás, de ezt soha nem láttam. : )

Archie: Faces, azt gondolták magukról, hogy nagyon jók, mi viszont igen reálisan láttuk, hogy nem. :D Plusz érezték, hogy mi úgy gondoljuk, hogy jobbak vagyunk náluk, na ezt zokon is vették. :D Én körülbelül ennyire emlékszem, ja és “Faces Sux”. :))))))  Azért érdekelne, hogy ha a Faces a “szupercsapat” megjelölést érdemelte ki a tisztelt szerkesztőktől, akkor a Graffity elé milyen magasztosabb jelző fog kerülni? :)))))))) (Bocs, Clairvo)

Cybortech: Béla, hozod a formád! ; )

Jay: Arcunk volt, de ne felejtsük hogy jócskán tinédzserek voltunk, és féltékenyek voltunk arra, hogy egyes csapatok tök érdektelen demókkal (intrókkal) amit kb 1 óra munkával raktak össze és még a sidebordert se nyitották le respektet vívnak ki, és nyilván nehezményeztük még azt is, hogy velük egy chartra tesznek :) . Ez némi kritizálással járt. Személyesen nem volt szerencsém hozzájuk csak nagyon érintőlegesen, akit pedig jobban megismertem, kiderült róla, hogy tök jó arc. Én ezt nem szégyellem, mivel tényleg gyerekek voltunk, még nem tudtuk merre az előre, vagy hogy milyenné kellene válni ha felnövünk :) A felnövésnek egyik része volt az, hogy a következő generációt helyből nagyon tiszteltük, ami így helyes.

Calt: Igazán csak a Faces volt “ellenség”, de erről lentebb még írok a velük kapcsolatos kérdésnél. Úgy rémlik, Mr. Wax is néha közutálatnak örvendett köreinkben, miközben persze tudtuk, hogy ő a magyar scene alfahímje, és azon ritka ember volt, akinek kelletlenül ugyan, de elismertük a munkásságát.

Tehernapló: Az egyik demotokban szerepel egy üzenet a Faces-nak, mi ennek a háttere? Ti hogyan emlékeztek vissza erre a Graffity - Faces csörtére?

 
Cheesion: Én úgy tudom, hogy véletlenül került bele, mert a Brian a memóriában írogatta a scrollszöveget, és mivel az utolsó verzió rövidebbre sikerült, mint a teszt duma az “üzenettel”, ezért így benne maradt a lementett memóriában. De végül is minek olvasgatták a memóriát? :)

Brian: Igen, ahogy Cheesion írja. Megírtuk a kódot valamilyen próba scroll szöveggel (“Hali Designs” = Anarchy/GRF) amiben a Faces munkásságát méltattuk :), és ez valahogy benne maradt a memóriában (én már nem tudom, hogy melyik programról van szó). Mi nem is vettük észre, és nem is tudtuk csak amikor visszahallottuk a történetet. :)
Vicces sztori. De ahogy már írtam, komolyabb alapja nincs (vagy ha van már nem emlékszem rá) a Faces-Graffity ellentétnek, éppen csak ők (vagy mi) voltunk kéznél. Elég nagy csapat volt ahhoz, hogy felvegyék velünk a “harcot”, ráadásul semmilyen szinten nem voltak ránk szorulva (gondolok itt például arra, hogy volt olyan csapat aki kért tőlünk zenéket, stb...). Gonoszkodásból pedig nekünk sem kellett a szomszédba menni (élen Display-al, és Anarchy-val, na meg persze velem).

Jay: Engem rendkívül szórakoztatott, hogy a többiek jól szórakoznak. Még ha gyerekes is volt, de ebben speciel ártatlan vagyok :)

Cybortech: A fentebbi kép a 91-es karácsonyi demóból van. Úgy emlékszem, hogy Canny és Anarchy tesztelték a demót és vmi mintaszöveget kellett beírni és ez jutott éppen az eszükbe. : D A végső, látható demóba ez a szöveg nem jön be, nem is olvasható, de a memóriában ott van. Azt már nem tudom, hogy véletlenül, vagy „leszarom” mentalitással maradt-e benne. Vmikor ezután meg kiderült, hogy Clairvo-ék felfedezték ezt... Ez az anyag hangulatdemó volt elsősorban, szándékosan nem terveztük megacode-nak, így érthetetlen, hogy mi után kutatva túrták fel a memóriát – pedig sehol egy világrekord. : )
Felfedezésüknek lett utóélete is: mivel ezek alapján tudtuk, hogy nézik a memóriát, s mint kiderült a scrolltexteket is végígolvassák, ezért a Justintime egyik partjában egy gyengén titkosított üzenet helyeztünk el a $FACE címtől. Ők „dekódolták” a kb. ilyesmi szöveget: „ … a kiváncsiság ölte meg a macskát!” : D

Brian: Canny valamennyire tudott kódolni (annak ellenére, hogy “csak” logó-grafikus volt). A Justincaséban a “nice-part” nevezetű (viszonylag egyszerű kis valamit) Ő kódolta, és az ominózus karácsonyi demó kódolásában is részt vett! A legutolsó munkafázis is az övé volt, Anarchyval közösen az volt a feladatuk, hogy beírják a greetings listát, packolják össze a partokat, kruncsolják majd Anarchy kezdje el szórni. Ez most úgy hangzik, mintha a felelősséget akarnám tovább passzolni, de nem: most már emlékszem, tényleg így történt. Ettől függetlenül jobban nem is történhetett volna!!! :)

Cybortech: : DDD

Archie (Anarchy): Tuti, hogy team munka volt. :)))) Én is úgy emlékszem, ahogy Brian. Kellet valaki, akin lehet szórakozni, a Faces lett az. :D De komolyan, szerintem csak gonoszkodás volt, csak ők túl komolyan vették, legalábbis erre emlékszem. :D

Brian: Volt valaki olyan is akit úgy hívtunk, hogy “csillag pont csillag szemű juhász”? Ki volt az? Már nem emlékszem! Gonoszak voltunk, volt egy-két ember akire “rászálltunk” bármilyen egyéb ok nélkül. Pl MRC-nél (egy plusz 4-es csapat  (Delta System) meghívott minket a saját
placéjukra) és véletlenül lehúzódott a WC-n a megademo kódja?! Pedig nem mi voltunk!!!!!!!!

Cybortech: Csillagszemű juhász = Presley / Exile (ex-Enigma). Azért volt Presley, mert Áron volt a valódi keresztneve. : ) Illetve arról volt szó, hogy MRC már 2 éve csinálta a  világhírű megademóját, ami mindig az utolsó előtti pillanatban, vagy megsérült, vagy leformázódott. : D Aztán később ezen gúnyolódtunk, hogy MRC-t mindig az utolsó pillanatban hagyja el a szerencséje. : )

Calt: Érdekes dolog volt ez a Faces-sal, mert ugyan pontosan tudtuk, hogy képességek terén felettük vagyunk, mégis bosszantott párunkat, hogy a chartokon rendre előbbre voltak, és ezt nem mondjuk a kód színvonalával érték el, hanem a mennyiséggel, és azzal, hogy nagyon-nagyon barátságosan álltak hozzá mindenkihez (bár ez nyilván nem egy tudatos stratégia volt a részükről, mint ahogy azt esetleg az öcsém feltételezi). Tehát a csapatot ugyan nem csipáztuk, de közben érdekes módon az egyéni kapcsolatok elég rendben voltak, pl. a Davis a Cellux-nak volt cimborája, a Freeze-zel korábban egy csapatban voltunk (SBC, Ruler), sőt emlékeim szerint egyszer talán a Gregnél is jártunk a CybaT-vel; és persze Clairvomaci-t nem lehetett nem kedvelni. Ha a magyar scenéről ki kéne emelnem központi figurákat, akkor a Wax-on kívül én biztos őt említeném - csak míg az előbbi finoman fogalmazva is megosztó személyiség volt, addig Clairvo általános közkedveltségnek örvendett. Én például a Cure-t általa ismertem, szerettem meg, amikor kaptam tőle egy másolt  “Mixed-Up“ kazit a Csokiban. :D
Elolvasva a velük készült tehernaplós interjút, őket is ugyanazok az élmények, hatások érték, mint minket - közösek az élményeink jó része. Ebben az országban van összesen kb. 100-200 ember, aki ezt elmondhatja magáról, így bizonyos szempontból egészen közeli “rokonságban” vagyunk velük. Persze azért Facessux! :)

Cybortech: Ott voltam kb. 1990 végén, mikor a Faces elkezdte összerakni első komolyabb megademóját (High Voltage) a Csokonaiban, mindezt mindenki előtt – akkoriban ezt nem titkolták, mint ma egy iPhone fejlesztést. : ) És amikor az egyik tagjuk, Snoopy még nem tudta eldönteni, hogy Krapulax legyen az új handléje, vagy sem; így lett inkább Clairvoyant. : ) Szóval nagyon baráti hangulat volt a régebbi időkben a Csokonaiban köztem-köztünk (Davis) és a Faces között, nagyon készségesen adtak stuffokat és viszont. Meg hát a régi csapataim (Sadist és Brazol) egyik fele a Facesbe kötött ki (pl. Cellux), míg mi Davis-szel és Calttal a Ruleren át kerültünk a Graffitybe. Még a City Heat c. második Faces demóba is írtak Brian-ék zenéket. Ill. párszor felugrottunk stuffért Clairvohoz, Syllinorhoz és Greghez is. „Probléma” csak akkor lett, mikor már mindketten (Faces és Graffity) komolyabb demóinkkal ismerettségünk lett a magyar scenén.

Cybortech kék Justinblue pólóban

 
A Faces sokkal inkább csapatot és ezáltal ismerettséget kezdett növelni pl. a crackekkel, mint mi, akik egyáltalán nem crackeltünk, elsősorban évi 1 megademóra összpontosítottunk. Igaza van Gregnek, hogy a versengést egy részünk komolyabban gondolta akkor – fiatalság, bolondság. A Graffity egyik fele leszarta a Faces egyre jobb helyezéseit a chartokon, a másik fele meg ledöbbent. Nem azt mondom, hogy rossz demóik voltak a Faces-nek, de a Top1-től azért távol álltak... A Faces nagyon jól menedzselte magát: Clairvoyant egy végtelenül barátságos és közvetlen arc volt – nem lehetett nem kedvelni. Nem arról volt szó, hogy a Graffity rosszul menedzselte magát; egyszerűen az volt, hogy egyáltalán nem menedzseltük magunkat (a swappokat leszámítva). Azt gondoltuk, hogy majd a megademóink magukért beszélnek. Senki ismerettségét nem utasítottuk el, de vhogy kialakult körülöttünk az az atmoszféra, hogy megközelíthetetlenek vagyunk – és így nem sokan próbáltak velünk kontaktolni Magyarországon (de pl. Rush/Cadgers és Hodory/Therapy többször velünk lógott). Így a Faces kapva az alkalmon sok kezdő, újonc csapatnak segített ismerkedni a scenével, tippeket és programokat adott swappolással. És ez szimpatikussá tette őket az újabb generáció szemében – sok kis kezdő, tapasztalatan, javarészt vidéki csapat örült, hogy szóbaállt velük egy nagy, nemzetközileg ismert név. A Faces meg még azt is „jól” csinálta, hogy már tudta, hogy kik a szimpatizánsaik és szinte csak nekik küldte el a votesheeteket... így fokozatosan jó-jobb helyezéseket értek el a listán a megérdemelthez képest. Ráadásul legtöbbször csak swapperek szavaztak, akik nem minden part kódjának a leleményességéhez értettek – nekik az kellett, hogy ki a jó cimbijük, ill. ki ad ki sűrűn stuffot.

Kialakult egyfajta hűbéri rendszer 1992 tájékán a magyar demóscenén. Több más csapat nem a tudást és tehetséget nézte, hanem a hűséget. Ugyanez a szavazati rendszer működött partik esetén, minden kategóriájú versenyre. Behozták szavazni a saját cimborájukat, szimpatizánsaikat. Ez engem kissé frusztrált, mert vhol a balkáni korrupció szintjére süllyesztette le a magyar scenét, mely mentalitás a Faces után, a 90-es évek második felében is megmaradt sztem. Szóval a Faces már nemzetközi terjeszkedésbe is kezdett, BBS-sel és külföldi swapperekkel és ott döbbentem le én is, hogy egy külföldi mag-ban jobb helyezése volt a Crestnél(!)

A Faces inkább Top 5-ben lévő (demó)csapat volt Magyarországon, semmint Top 1! És nem is Top 10-ben lévő nemzetközi csapat, hanem inkább a Top 25-ben.
1992 körül a magyar scene kb. 3-ben a Faces-ről szólt. Azt gondoltuk, hogy ezzel a meglátással egyedül vagyunk, de kiderült, hogy tőlünk függetlenül a Dynax csapat, meg Wap/Astral is így látja.
A mi nevünk volt Graffity, de Faces-nek volt igazából street artos arculata és atmoszférája. Sztem az lett volna jobb, ha legjobb kódjaikat (kb. munkásságuk ?-a) teszik egy ritkább megademóba és az egészet még egy picit elegánsabbá csiszolják. De visszanézve az én korabeli alkotásaimat – mert tanultam később igazi tipográfiát – jó pár tipográfiai-esztétikai hibát vétettem. A szegedi partin, ahol a Justintime nyert, Davis jegyezte meg nekem utólag, hogy ha a Faces nyert volna, akkor biztos nem egy torta lett volna a nyeremény... : ) Ill. Brian mondta nekem a CCCP partin, hogy ilyen 400 block-os „megademokat”, mi is kiadhatnánk 2 hetente mindig, csak úgy, hogy a saját rekordjainkat javítgatjuk újra és újra. Meg 2005 körüli kommentekben olvastam, hogy olyasmik terjedtek rólunk 10 év után, hogy _utáltak_ minket, a Graffity-t. Sztem itt vmi negatív kampány volt a hátunk mögött, vagy azt gondolták, hogy „megközelíthetetlenek” vagyunk és ebből kifolyólag beképzeltek lehetünk – ez inkább Mr. Wax volt. : ) Chromance kimaradt ebből az egészből, ő már túlságosan nemzetközi volt ilyen „belügyekhez”, a Triumwyrat meg túl szétszórt vidéken, hogy ilyenek eljussanak hozzá. Apropó: pár nappal ezelőtt találkoztam Pubival és Jean-nal a Gozsdu-udvarban, aztán meg most olvasom, hogy 1989 körül háború volt a Triumwyrat és az FBI Crew között. : )

Utólag, felnőtt fejjel nézve a Faces szerepéről más véleményem van: kellettek ők is, vhol központi figurái voltak a magyar scenének, sztem ha ők nem karolják fel a következő generáció pár tagját és csapatát, akkor sokkal gyengébb scenét hagyunk magunk után. Akkor persze nem voltak annyira szimpatikusak nekem a csapatok java része. De ez természetes, hogy egy idősebb generáció gyanakodva figyeli a fiatalabbat: velünk is megesett, mikor kezdők voltunk és mások voltak a „profik”. Nyolcadrészt még én is Faces stuffokat használtam: chareditor, spriteeditor, dirmaster, explodingcruel, musicwizard, celluxnotemaker; de ezeket még régi Cellux csapattársam csinálta, csak akkor még a Brazolban. Tényleg, mi az a Brazol?!??! : )

Meglepetés volt viszont ennek a fordítottja, rá 10-15 évvel később: a neten mindenütt agyon vagyunk dicsérve az akkori demóinkkal – nemzetközi szinten, míg a Faces mellett nem találom ezeket a kommenteket. : S Mert tényleg abban hitben voltam 1993 körül, hogy Faces-re jobban fognak emlékezni és azt is gondoltam, hogy évekkel túl fognak minket élni, mert vagy dupla annyi tagjuk volt és aktivitásuk, aztán ők is 1994-re fulladtak ki.

Csináltam egy Faces logót ennek az egésznek az emlékére! : )

Kis segítség az új Faces demohoz Cybortechtől

Tehernapló: Maradjunk még egy kicsit a Graffity - Faces (v)iszonynál. Igazi compon elmaradt az "összecsapás", viszont volt az az ominózus Compfair-es demoverseny, ahol a Graffity második lett, a Faces demoja, a Lame Over mögött...

Brian: Inkább szimpátia szavazás lehetett.

Archie (Anarhcy): Csak bunda lehetett. :D

Cybortech: Faces közkedveltsége. De sztem akkor nem tulajdonítottunk ennek a Compfair-es versenynek jelentőséget. Nem is emlékszem, hogy ki nevezte be a compóra. Ha nem mondod, nem is ugrana be ez a sztori. Honnan vannak neked ilyen infóid? : )

Tehernapló: Ha már ennyiszer előkerült a Faces, a Halálsquad-ről is essék szó. Mi is volt ez?

 
Maxwell: Erre én is kiváncsi vagyok, mert emlékszem a Halálsquadra, de a sztorira nem.

Brian: Nekem annyi rémlik, hogy Davis becsípődött az egyik logóval, mert az U betű kimaradt belőle :).

Davis: A Halálsqad (így a helyes!:) gyakorlatilag a demoscene South Park-ja. Nem a mi ötletünk volt, már nem emlékszem pontosan, hogy ki találta ki. Direkt szuperbéna demókat csináltak, szétesett raszterekkel és 2 perc alatt összerakott logókkal, de valami nagyon genyó humorral.  Kedvenc témájuk Mr. Wax szexuális élete volt. Én nagyon bírtam ezeket a demókat, úgyhogy nyomtunk nekik egy logót.

Cybortech: Davis! Szerintem a Kukisoft+Halálsqad volt az első magyar fake demo group és a Kukisoft a Cellux (akkor még of Stone) találmánya volt. Olyasmiről szólt a történet, hogy a Cellux elkezdett kódot írni, de felénél abbahagyta, hibás, optimalizálatlan kódokkal, fos grafikával, idétlen, kezdetleges zenékkel és nagyon hülye magyar nyelvű scrolltextekkel. : ) És a te kitalációd volt sztem a Halálsqad is. Vmi Megaman (akkori szomszédod) és Andaxin nevezetű (ál?)nickek alkották a csapatot – lehet, hogy a tarjáni volt Sadist tagok? Sajnos nem maradt fenn Kukisoft demo, pedig 3 db egyfájlosra is emlékszem. („Az iskolai gólyákat tisztítótűzben kell elégetni.”) : D


Tehernapló: Mit gondoltok a jelenlegi aktív C64 sceneről?


Cheesion: Szerintem nagyon eluralkodott a designdemo fetish, ami érthető, hiszen még kevesebb scener képes egyáltalán értékelni egy kódot, mint a régi szép időkben. Én ezeket a demo-kat Powerpoint Prezentációnak hívom, még akkor is, ha netán megnyernek egy-két compot...

Cybortech: Már 93 tájékán megjelentek a 8x8/4x4-es matematikai demók, míg én $d011 kódokat szerettem (Crest!), szóval 93 utáni scene már nem tetszett annyira, meg megjelentek az idétlen scenenevek (Csezsó, Vermes, Satusoft, Profik stb... : ) De sztem minden öregebb generáció gyanakodva figyeli az újonc zöldfülűeket. Nekem a tracko, 4/4-es technó vonal nem jött be, akárcsak az interlace grafikai világ. Nekem ezutóbbi egy rossz minőségi kompromisszum.
Szóval ha vki megmondja 96-2008 közötti az évi top10(?) demót, akkor azokat most megnézném. A Reflexre még emlékszem és úgy látom, hogy 2000 tájékán előtérbe kerültek a design/$d011 demók ismét. Jó a Booze, meg az új Offence is. Viszont a magyarokat nem kísérem nyomon. Tetszik az egyedi kreatívítás grafikában: pl. Archmage, Veto rajzai ill. Leon híres dolgai. A zenék viszont rosszabbak, igaz, volt rosszabb korszak is (4/4 ill. dnb)

Maxwell: Sajnos a 90-es évek közepe óta nem figyelem, bár pár hónapja beszereztem egy C64-et, csak még nem tudtam semelyik monitorra rákötni ;) Ha meglesz, visszanézem, amiről lemaradtam.

Brian: Én azt sem tudtam, hogy van ilyen. Minden elismerésem a kitartó embereknek! 1-2 demót láttam mostanában, de ezek már nem hasonlítanak azokra a régi demókra amiken “felnőttem” (DYCP-ek, multiplexerek, rasztercsíkok, stb).

Jay: Én néztem demókat mostanában és kritizáltam is pont Clarence-nek, akit én egyébként Graffitysnek tartok (belépése előttig pedig látens Graffitysnek haha), olyan igazi rendes gyereknek néz ki :) Szóval a kritikám az volt, hogy a demókból a rendezés, a dramaturg hiányzik, annak ellenére, hogy design demókról van szó. A zenék színvonala pedig egyenesen óriásit zuhant, és szinte sosincs összhangban a látvánnyal hangulatilag.

Clarence: Jay... ;) Ahhoz képest, hogy a 90-es évek végére a legtöbben, (én is) úgy gondolták, hogy vége, meglepő ami azóta történt, szerintem jelenleg egyfajta másodvirágzása van a scene-nek. Sokan - sokféle stílusban készítenek demókat, és továbbra is vannak technikailag érdekes újítások (alap hardware-en), amik engem a legjobban érdekelnek. Szerintem továbbra is jó kikapcsolódásnak és kreatív hobbinak.

Calt: Nem gondoltam volna, hogy ilyen pezsgés van. Az interjú kapcsán, javaslatra megnéztem egy-két friss demót, és le a kalappal, nagyon csecse, de ez valahogy már nem a mi világunk. A zenékkel nekem is gondom van, és a grafikák nagy részénél is attól tartok, hogy messze áll attól, ahogy régen mi (is) csináltuk, pixelről-pixelre egyesével a képpontokat. Bár lehet, hogy nem youtube-on illene C64 demókat néznem. :) Minden esetre jó érzés, hogy vannak, akik viszik a lángot, és technikailag képtelenségeknek látszó dolgokat tudnak még mindig kihozni a gépből. Thumbs up!

Tehernapló: Néhány évvel ezelőtt a Chorus főleg Clarence-re építve hatalmas visszatérést produkált, nemzetközi viszonylatban pedig nincs egy éve, hogy újra aktív a Censor, a Camelot, az Oxyron. Jobbak és lelkesebbek, mint tinédzserként. Ezek szerint talán tőletek sem áll ez távol? A hobbi nem múlik el mindig nyomtalan?


Cybortech: Én 2011-re kiadtam a 18-20 éves grafikáimat és csináltam 1-2 újat. De nincs meg az az akkori szülők által biztosított viszonylagos anyagi biztonság és viszonylagos alkotói függetlenség. A munkahely amúgy is leszívja az agyamat, nagyon kipihentnek kell lennem szellemileg és sok szabadidő kellene, hogy ismét C64-en rajzoljak. Meg azért más szabadidős hobbim is van, ami jobban érdekel: az építészet és a túrázás. Vhogy a nyugatiaknak több szabadidejük van... De amúgy szeretnék rajzolni, sok ötletem van... : )

Maxwell: Zoli, hova adtad őket ki? Láthatók valahol?

Cybortech: Keress rá a Graffity release-k között a CSDb-n, mint „Legacy”

Cheesion: Összehasonlíthatatlanul könnyebb mostanában kódolni, köszönhetően a PC-s cross assemblereknek és emulátoroknak. Azért volt egy bája 92 környékén, amikor a fordítás MASM-al 1-2 percig tartott, és a demo indítása után reset, reload MASM, reload source... Megjegyzem, 2008 előtt csak egy emulátor volt, ami le tudta volna játszani a Justinblue-t, és a VICE is csak azért lett kijavítva, mert kijött a demo, ami bebugzatta.

 
Cheesion, Trays és Jay egy internal meetingen

 
Brian: Nekem azóta is a hobbim a munkám és a C64 alapozta meg az eddigi pályafutásomat is. Ettől függetlenül személy szerint én kis esélyét látom annak, hogy jelentősebb időt tudjak fordítani a C64-re (és a scene-re) a jövőben, bármennyire is szimpatikus/nosztalgikus az ötlet. Nincs rá se idő, se energia :(.

Maxwell: A hobbim a munkám, úgy 30 éves koromig kicsit tévúton jártam, de akkor sikerült rájönnöm, hogy a legjobban kis biszbaszokat szeretek mozgatni a képernyőn, uh. most ezt csinálom. Mondjuk a Baliszofttal szemben én emberközeli nyelveken nyomom.

Archie (Anarchy): Ma is szoktam swappelni, csak gigabites linken. :)

Calt: Olyannyira nem mult el nyomtalan, hogy evekbe telt, mig megtanultam rendesen, ekezetes betukkel gepelni. :D

Tehernapló: Maradt befejezetlen, félkész munkátok? Egy trilógia lezáratlan, nemde?


Cheesion: Justinblue nem lett befejezve, de még akármi lehet belőle. Még mindig van benne 3 világrekord. Az utolsó part megdöntés (amikor más is meg tudott csinálni egy partot belőle) 2011-ben volt, szóval elmondható, hogy 20 évvel jártunk a világ előtt, és még mindig van mit villantani!!!

 
Cybortech: Állítólag rám vártak, hogy csináljak 4-5 darab Valejo-Hein verő grafikát. Ezzel én nagyon lassan haladtam, mert addig meg sem próbálkoztam a világszínvonallal, tehát, ott, élőben kellett megtanulnom jól rajzolni. Legalább fél v. 1 évíg húzodott e 4-5 egészképernyős FLI grafika. És akkor még nem is volt konverziós szoftver, csak egy gyenge pc a jobb oldalamon, egy Deluxe Paint, és ff szkennek... Szóval 2 monitor között forgattam a fejem hónapról-hónapra. Mire kész lett, Cheesion megunta az egészet és Grabowsky is a c64-et, Davis meg elment basszgitározni. Pedig 93 nyarára, búcsúdemóként terveztük a Justinblue-t. Ezen grafikák rá majd 20 évre, a Legacy-ban lettek kiadva.

Brian: Hajjaj. Ha a Justinblue ki lett volna adva 93-ban (amikor gyakorlatilag már majdnem kész volt)!!! Valóban le kellene zárni ezt a trilógiát! Még arra emlékszem, hogy volt kék egyenpólónk Justinblue felirattal (by Jay), és úgy mentünk le valamilyen partyra. Kamillázott a nép :).

Jay: Az a baj, hogy még nem vagyunk elég öregek. 40 évesen demót írni ciki. Majd ha 60-ak leszünk! ;) Komolyra fordítva a szót... cross your fingers.... Engem például érdekelne, hogy kit mennyire rántott magával az élet, de ha jók az értesülésem, a tagoknak van most mivel küzdeni. Ha úgy kérdezed, hogy tudnánk-e olyat villantani most, amit “magunk is megbánnánk”, akkor azt hiszem elég egyértelműen igen a válasz. Részint, pontosan tudná mindenki milyennek kellene lennie egy Graffity demónak, ez a legfontosabb. Ebben biztos vagyok. A másik, hogy ez pont az a műfaj, amiben az ember idővel még jobb lesz, még akkor is, ha nem csinálja. De....

Matrix: Ha kell a Justinblue-ba valami nagyon átütő szöveg, akkor még sosem késő. Most hogy már túl vagyok számos egyéb nyelvi dolgon is, szívesen besegítek, amolyan Director’s Cut, kettes lemez, Bonus feature hangulatban, ha ennek még van helye az “éterben”. :)

Calt: A Justinblue-t egyértelműen záródarabnak szántuk, akkor már éreztük, hogy kifelé megyünk ebből a világból. Talán furcsán hangzik, de életem még mindig egyik legfájóbb hiánya, hogy nem sikerült kiadnunk azt a megademót. Nyilván felnőtt fejjel ez patetikusan hangzik, és közel 40 évesen talán ez sokaknak megmosolyogtató vagy akár gyerekes is (biztos a csapaton belül is gondolják így néhányan), de nekem az egyik fixa ideám, hogy célszerű mindent az adott kontextusban, relációban és időben vizsgálni. Ezért van felemás érzésem ezzel az interjúval is: majd mindenki itt van a csapatból, senki nem lett hülyébb, és talán annyival tartoznánk magunknak, hogy nem hagyunk valamit elveszni, ami 80%-osan készen volt. Nem a scene, nem a versengés, és nem is a comeback miatt, hanem csak magunk miatt - de lehet, hogy ez csak nekem volna ilyen fontos. Ezért utáltam, amikor a Baliszoft összeállt a TIA-val, és egy  zenegyűjteményben  kiadta az összes unreleased zenéjét. Még csak nem is “rendesen”, GRF alatt. Aztán persze ezek a zakok még néhányszor megjelentek újra-felhasználva GRF demókban is, de szerintem azok a JIB-be kellettek volna. Ugyanezért vagyok zabos a CybaT-re is, mert a Legacy-ban kiadta a Justinblue grafikáit, és így reálisan nézve végleg eltűnt annak a lehetősége, hogy valaha kijöjjön a demo. ...annak ellenére, hogy azért ez a két ember talán rávehető lenne az alkotásra. Ha egyszer vmi csoda folytán mégis megjelenhetne a Justinblue, akkor részemről simán be tudna izzani az 1541-es, hátha üres lemezem is van még valahol, sőt a főpostára is emlékszem - ha még ott van.

Cybortech: A grafikák mind készen lettek kb. 94 elejére. Engem is frusztrált, hogy csak úgy lógnak a levegőben c64-es életem legfontosabb alkotásai. De úgy éreztem, ha 18 év alatt nem történt velük semmi, akkor nekem kell kézbe venni az „örökséget”. Pláne nem akartam újrarajzolni és átalakítani az egészet.

A Justinblue fejlesztését az is hátráltatta, hogy a kék háttér alapkoncepció egy picit összezavarta a demo általános arculatát számomra. Meg azért nekem is volt 1-2 jó design ötletem (Wendy’s turn disk part). Egyébként a partötleteket fel is írtuk egy papírra, amit megőrződött, mert 95 körül begépeltem PC-re.

Clarence: Amolyan nyílt titok volt, hogy Jay azért vesz be minket, hogy ezzel javítsa a Blue befejezésének az esélyét. Egy-két meeting volt is ezzel kapcsolatban amin Cheesion, Jay, Ollie és én voltunk jelen (95 vagy 96-ban). Ezek során abban maradtunk, hogy Cheesion épít magának egy pc-s crossdev framework-öt, amivel tovább tud dolgozni a partjain, mert már nem hajlandó 64-en masm/tass-sal bohóckodni. Kb két évvel később ez még mindig nem realizálódott. Határozottan emlékszem, hogy akkor volt egy pont, amikor felajánlottam, hogy adjatok oda mindent, ami készen van és megpróbálom összerakni, de Cheesion ebbe nem ment bele (megértem, hiszen rengeteg munkája van benne, ő a gerince a Blue-nak). Ezután meg a már említett érdektelenség teljesen eluralkodott, és szétesett az a kis csapat is aki még aktív volt. Én ennyire emlékszem.

Jay: Közelítsük másképp a kérdést. Van-e kétsége bárkinek affelől, hogy ha Grabowsky befejezne 1 partot, Brian írna legalább egy zenét, akkor mindenki más is összekapná magát, és ez a demó végül elkészülne? :) Egyébként én megígérem, hogy a Justinblue még kész lesz, az eredeti szerzők keze által, esetleg Clarence-szel és Ollie-val kiegészülve. Ezt azonban számon kérni rajtam nem lehet míg élek. De reménynek nem utolsó.