A Commodore 64-et ugyanúgy, mint akármelyik másik számítógépet igencsak alap dolgokra lehet használni perifériák nélkül. A C64 pedig majdnem a piacra dobásától szimbiózisban van a meghajtójával, az úgy nevezett 1541-es drive-val. Persze létezik több típus, és különböző verziók, de a 1541-II-es tulajdonképpen az etalon periféria, és most direkt nem számolok a magnóval, ami sajnos elég macerás, lassú és megbizhatatlan kiegészítője volt a gépnek (gondoljunk csak a fejállításokra vagy a gyorstöltő nélküli várakozásokra).

Sajnos az idő vasfoga rendesen őrli a lemezeket. Igaz, hogy hatalmas mennyiségű 5.25-ös floppy tárol megbízhatóan adatokat mind a mai napig, és a drive-ok nagy része is problémamentes némi karbantartás mellett, de azért csak egy 30 éves technológiáról beszélünk, a gyakorlatban pedig olyan gépekről van szó, amik nem ritkán 20 éve szolgálatban állnak.

Egyre kevesebb és drágább egy új, neadjisten bontatlan doboz lemez, és a régi diszkjeinktől is elvárnánk azért némi adatbiztonságot. Ezt a C64 fanok szerencsére időben felismerték és kezelték.

Az első komolyabb próbálkozások természetesen a lemezek archiválására születtek. Ekkor jöttek létre a legnépszerűbb lemezkép formátumok (.D64, .G64, .TAP, .PRG, .Z64, és társaik), amikkel PC környezetben könnyen összefuthatunk. A magyar illetőségű Joe Forster és az általa fejlesztett Star Commander volt a csúcs. Nyilván a kapcsolathoz össze kell kötni a PC-t a meghajtóval, amit egy rém egyszerű X1541 kábellel lehet megoldani, de utána már mehet is az írás-olvasás. Mostanra talán el lehet mondani, hogy a fontosabb programok közel 100%-a át lett mentve az 5.25-ös lemezeknél megbízhatóbb, támogatottabb platformokra, modern adattárolókra.

A 90-es évek közepén aztán két cseh srác Tomas Pribyl és Josef Soucek belefogott egy olyan interface fejlesztésébe, amivel az akkor elterjed IDE csatolós merevlemezek hadra foghatóak lettek C64-en. Kellett is az ilyesmi, hiszen a C64-en végzett alkotói, fejlesztői munka, illetve az állandó adattöltögetés PC környezetbe majd vissza macerás volt. A Soci/Singular Crew honfitársunk által fejlesztett felturbózott firmware-ek pedig egy külön kis platformot kínáltak a C64-en belül megjelenítőkkel, gyorstöltővel, monitorral, JiffyDOS-szal és persze a kényelmes, kétpaneles Commander-szerű MAN-nal.

Rengeteg játék, és a felhasználói programok legjava meg lett foltozva, hogy meghajtóként ne a jó öreg 8-ast, hanem a merevlemezt használják. Számos játéknál jól jön ez, ahol a töltögetés és a lemezcserélgetés rendesen ölte a játékélményt. Meg aztán ahogy kell Rush címmel demo is készült IDE64-re, ahol a C64 a CD-ROM-ról indítja a zenét, és merevlemezről olvassa a videóadatot.

Persze végig nyilvánvaló volt, hogy az egyetlen és végső megoldást csak a lemezegység teljes és minél hűebb emulációja jelentheti. Az FPGA-k mai világában szerencsére a régi hardware-ek túlélésének nincs korlátja. 2008-ban megszületett az 1541 Ultimate. Azóta már a második generációjába lépő periféria hihetetlen komplex, és kompatibilitási hatásfoka is figyelemre méltó.

A kártyát Európában készíti Gideon Zweijtzer. Az ára 129 Euro, bár Paypal utalásnál kaphatunk 3,5% kedvezményt. Mivel a kártyák legyártása és az árusítása folyamatos, ezért először jeleznünk kell a megrendelési szándékunkat, majd ha feliratkoztunk a kártyára, akkor záros határidőn belül el is készül, és kiszállításra kerülhet viszonylag hamar.

Mi kaphatunk a pénzünkért?

A kis kártya egy rendes 1541-es drive-ot emulál úgy, hogy a lemezképeket SD kártyán, vagy a második generáció óta már USB storage disc-en tárolja. A lemezcseréhez sajnos fagyasztani kell gépet, és a programhoz való visszatérésnél még adódhatnak problémák, de az új firmware-ek, és az új generációs kártyák már lényegesen problémamentesebbek.

Igazi álomcucc. Ha eddig rendben van, lássuk mi van még benne:

- Illegal opkódok támogatása a floppyban -> Ez ahhoz kell, hogy rendben menjenek a demoscene alkotások. Nagyon hasznos! Persze egy-két játék is agyonoptimalizált gyorstöltőt használ, mint például a Newcomer, így ez nagyon alap fícsőr.

- Teljes REU kompatibilitás -> a REU egy Commodore RAM bővítő volt. Az 1541U képes a maximális 16Mbyte RAM bővítő emulálására, így veszedelmes dolgokra képes már a C64, példaként érdemes megtekinteni a Crest REU demoját, a BluREU-t.

- Magnó emuláció és TAP fájl kezelés ha valakinek mazochista hajlamai lennének. Sajnos a fejállítgatást nélkülöznünk kell.

- Törőkártyákat is képes emulálni, ActionReplay, RetroReplay, Supersnapshot, Codenet, Final, ahogy kell, és a freeze-elés is megy rendesen. Itt kezd elég meleg cucc lenni.

- A legújabb 2.4a verzióval be tud tölteni .CRT fájlból szinte bármilyen ROM image-et, és azzal indulva úgy működik mint egy sima játék cartridge. Fincsi!

- Tudja a EasyFlash-t is emulálni (http://skoe.de/easyflash/doku.php), ez nem törés, hanem hivatalos feature. így igen nagy méretű, akár több száz kilobájtos programok is használhatóak lapozgatós technikával a 2MB nagyságú ROM-ból. A Prince of Persia elindítása így már nem kunszt. A menüben simán return-t nyomva betölti a saját memóriájába, és reset után már indulhat is a játék.

 

 

 

- Ezek mellett a beépített duál SID implementáció és nem mellesleg SID player már-már smafu. :)

 

Köszi az infókat Capacnak, és ha valaki IDE64-gyel használná, ám legyen, de előtte olvassa el, hogy hogyan is érdemes ezt csinálni.

Gyorshír a C64 játékfejlesztőknek, hogy a német Dienstagstreff és a Stehrs Softwareschmiede a Retro és a Return magazinokkal közreműködve útnak indított egy játék programozó versenyt.

Nyilván eredeti gépre, maximum 1 lemezoldal hosszal (ezzel akarták kizárni a Newcomert), és a szokásos C64 versenyszabályokkal kell nevezni az alkotásokat 2013 február 1-ig.

Tehát van még idő, mindenki szedje elő a félkész játékát, aztán fejezze gyorsan be, mert a Cevicompo elindult.

2012 harmadik negyedév vége. Erre mondjuk mi, hogy:

Ezen hevenyészett elemzésben egy scene mémet vesézek.

A hipotéziseink szerint a későbbiekben a közéletbe is befurakodó fura kis csillagokat, és az ezzel kapcsolatos kiscsillagozást nem más indította útnak, mint Leon és az örökkévaló Singular Crew.

A demoscene partykon állandó jelenség a compók közbeni tetszésnyilvánítás, legyen az akár negatív, akár pozitív. Megy rendesen a fújjolás, vagy éppen a tapsvihar, de olyan örökérvényű okosságok is el szoktak hangozni, mint az autó, a kacsa, a tórusz, és a Firg. Ezen töltelékszavak mellé 2002-ben felsorakozott a "kiscsillag".

Indult az egész onnan, hogy Leonárd "enyhén" belehabarodott egy pápai illetőségű leánykába, akinek a TV2 sms chaten Kiscsillag volt a beceneve. Tisztelt grafikus barátunk elkezdte ontani a jobbnál jobb többképernyős grafikákat, amiknek Kiscsillag volt a témája.

A csapat persze rástromfolt erre, és a 2002-es Antiq-on Pécsett, a Nevkóban egy kis intrót dobtunk ki Kiscsillag témában. Persze folyamatosan ment a savazás, és az sms falon is repkedtek a kiscsillagozós hype-ok. Mire a C64 demokra került a sor, már be volt vezetve a köztudatba a KISCSILLAG.

A végét már ismerjük. A kiscsillagozás innentől megállíthatatlanul terjedt, és az sem lehet véletlen, hogy pont Pécsett, 2005-ben megalakult a Kiscsillag.