Magyarországon talán nem is a játéktermi gépek számítottak az első népszerű digitális játékoknak, hanem a kvarcjátékok. Valószínűleg nem volt annyi zsetonravaló a zsebekben. Egy-egy flippert, vagy játékgépet azért lehetett találni minden valamirevaló városban, de ritka, és drága mulatság volt a kikapcsolódásnak ez a formája.

Sok fiatalhoz hasonlóan olyan családban nőttem fel, ahol nem volt ilyesmire extra keret. Mivel azonban érdekeltek a videójátékok, ezért szüleimtől egy szép napon egy Ausztriából beszabadult kvarcjátékszállítmányból megkaptam egy Nintendo Game&Watch kütyüt rajta a szívemnek oly kedves Snoopy tennis játékkal. Fantasztikus volt. Történt, hogy egy balatoni nyaraláson, a parton végig azt nyomkodtam, ezzel is kikészítve anyámékat, akik hamarosan elhibázott döntésnek vélték a játék beszerzését.

Nagyon megörültem hát, amikor Poison mester átküldött nekem egy linket egy olyan weboldalról, ahol sok régi klasszikussal lehet játszani webes felületen. A Pica Pic egy egész kis kollekcióravaló játékot emulál, olyan nagy neveket, mint a Parachute, Donkey Kong, Nu pogody.

Érdekes, nagyon szépen megvalósított ötlet, és még működik is! Igazán eredeti, és hiánypótló oldal. Bár a kvarcjátékok nem csak billentyűzetről működtethetőek, hanem a gombokra való kattintással is irányíthatóak, ennek ellenére telefonon vagy táblagépen flash hiánya miatt nem tudtam tesztelni. Kár! :( Pedig az lenne csak az igazán nagy flash!

Könyvajánló sem volt még a blogon. Sajnos az utóbbi időben kevés regényhez volt szerencsém, nem is csoda hát, hogy ilyesmire nem vetemedtem. A szabadságom alatt azonban sikerült egy vérbeli cyberpunk írással egymásba gabalyodnunk. Ernest Cline Ready Player One című művének spoilermentes ismertetője következik:

Az első oldalak után nem volt még túl sok bizodalmam a történet irányába. Annyira áthatja a retro informatika, hogy az még nekem is erőltetettnek tűnt eleinte. Ám mint később kiderült, ez szükséges. Igazából hamar elfogadtam, és ahogyan tárult ki előttem a regény világa, úgy tűnt egyre értelemszerűbbnek minden. A szerző olyan tisztelettel közeledik a témához, hogy az már-már megható. Közben persze vérbeli kaland is, tökéletes történetmeséléssel. Szép lassan beszippantott a sztori. Észre sem vettem mikor, de egyszer csak nem tudtam letenni. Az utolsó fejezetek alatt teljesen belefeledkeztem, és gyakorlatilag két nap alatt ki is végeztem. A szerző akkurátusan figyelt minden apróságra. Már-már lexikális mértékű információval tömte tele a könyvet, amit finoman adagol. Egyetlen apróbb hiba tűnt fel, hogy Japánban a gyász színe a fehér, de ez nem zavaró, jómagam is csak a Tsunami miatt tudom.

Végül meg kellett állapítanom, hogy nagyon régen nem olvastam ennyire jó sztorit. Az pedig, hogy kitüntetett szerep jut benne a 80-as évek informatikájának igazi extra bonus.

A könyvet mindenkinek szívből tudom ajánlani. Tipikusan "bárcsak újra elolvashatnám" regény, kiváló magyar fordítással Roboz Gábor jóvoltából, az Agave kiadó gondozásában.

Vegyétek meg, és élvezzétek Ti is ezt a páratlan retro-cyberpunk sci-fi regényt. Kötelező darab. 10/10