C64 játékok a fa alá
2013.12.02. 01:34
Először is elnézést Tőletek, olvasóktól a több hónapos kihagyás miatt. Komoly terveink vannak a folytatásra és természetesen a háttérmunkák, tényfeltárások is zajlottak idő közben, csak nem karakterizálódott belőlük még semmi.
Hogy egy huszáros lépéssel visszaugorjunk a fő témához, arról szeretnénk most tudósítani számotokra, hogy tegnap zárult az RGCD (Retro Game Compact Disk) oldal 16kbyte C64 game versenye, és már elérhetőek a nevezések, töltsétek le őket, és had izzon a C64 tápegység! Az, hogy ki lesz a győztes, még nem tudjuk, hamarosan az is kiderül.
Sorra is venném a nevezéseket, hiszen tudjátok, van magyar induló is: Kajtár Soci Zsolt a Singular Crew csapatból nevezett a Kobo64-gyel.
A Kobo Delux nevű népszerű GNU játék átirata ahogy illik: open source software, a forrása megtalálható a Sourceforge-on. Soci igazán komoly munkát végzett. Egyedül annyit lehet talán felróni a játéknak, hogy nincs benne zene, ami kicsit hiányzik, de ez sem a kódermester deficitje. A játék célja kis űrhajónkkal kilőni az állomás-hálózatok középpontjában levő reaktorokat. Amennyiben ez sikerül, a hálózat méretétől függően töltődik a pajzsunk. Rettentően addiktív. Egyre nehezedő és pörgősebb pályákon haladhatunk előre. Szerencse, hogy a pályák között ugrókódokkal tudunk navigálni, ezzel is izgalmasabb és teljesebb a játék. Érdemes mindenképpen tenni vele egy próbát!
Paul Koller a 2000-es évek C64 játékfejlesztője. Olyan elképesztő konverziók atyja, mint a C64anabalt, VVVVVV vagy a Super Breadbox. A Micro Hexagonnal sem tette alacsonyabbra a lécet.
Az idei Paulko darab egy igazi zúzós, emberpróbáló ügyességi játék szuper zenével. Egy kis fehér pöttyel kell ellavírozni a befelé zuhanó elemek között, míg forgás, villogás, és más koncentrációzavaró dolgok történnek a képernyőn. Roppant szórakoztató. A kivitelezés pedig tökéletes. A programozási szempontból sem lebecsülendő játék biztos dobogós, kérdés, hogy a többi játék meg tudja-e szorongatni. Fáradtan mondjuk esélyünk sincs, azt garantálható. Talán hiányzik egy invertált mozgatási lehetőség és jól jönne pár választható zene is, ha már ez amolyan zenei-ügyességi játék, de az ember ne legyen telhetetlen!
Az Invert még az egyik abszolút esélyes. Kiváló additív játék. Csipetnyi logika és némi ügyesség, ennyi kell csak a sikerhez. A legjobb háromban biztosan benne van.
A játék lényege, hogy egy 10x10-es táblán csempéket forgat mozgatásával kis kollégánk, és minden fekete mozaikot visszájára kell állítani. Vannak persze stabil szigetek, lyukak és más tereptárgyak is, valamint akad 4 zűrös ellenfél, akik körbe-körbe járva lövöldöznek ránk. Tűzgombbal védekezhetünk ellenük, de a rendelkezésre álló hárítások száma véges, illetve annyi van, amennyit a táblán mozogva be tudunk gyűjteni belőlük.
A Monster Blaster készítői is biztosra mentek, amikor egy klasszikus ingyenes ügyességi játék ötletéhez nyúltak vissza.
Egy ágyúval kell különböző szörnyeket a pályára lőnünk. Az azonosak közül minimum 3 darabot ütköztetve a szörnyek eltűnnek. A konverzióra jellemző, hogy nagyon alapos munka. Szép a grafika, és kellemes a zene is. A szörnyek jópofák és a lövések pályája is megfelelő. Kicsit talán furcsa, hogy a rém-lövedékek téglalap alakúak, de megszokható azért így is a játék.
A Power Glovernek nagyon örültem. Mondhatni meghatott. Régen volt ilyen jól kimunkált, igazán alapos platformjáték próbálkozás. Talán a James Fly volt az utolsó a sorban, de az is megrekedt ugye preview szinten.
Egyéni, de megszokható irányítással bír és ami kiemeli, hogy kivételesen jó a grafika. Vagy ezt már mondtuk? Főleg a karakter és az ellenségek ejtettek minket ámulatba. Az animálásuk precíz, semmi görcs. Közben a zene is nagyon illik a játékhoz. Roppantul el van találva. Közben persze a pályaszerkesztés sem smafu. Minden adott egy igazán jó kis ügyességi-kalandhoz.
A Rocket Smash egy RGCD próbálkozás a versenyre. A kicsit bugyuta játék azonban a részleteiben szépen kidolgozott. Talán érdemes lett volna még kicsit macerálni az ötletet.
A cél összerakni egy hajót, megtölteni üzemanyaggal és oxigénnel, utána már lehet is továbbállni. Közben repkedő meteorok, szörnyek nehezítik a dolgunkat. Talán a Lazy Jonesban volt utoljára hasonló összetettségű és kívánalmú pályarész, ami itt most nem feltétlenül dicséret.
Az S-Blox nevű játékot már az év elején láthattuk C64-en. De hát mindegy is, a lényeg biztosan a szórakoztatáson van. Azért nem lennénk benne biztosak, hogy nem lesz kizárva, tekintve hogy re-release, de ez részletkérdés.
A Tetris-re erősen hajazó játékban jó, hogy van zene. A grafika kicsit puritán, de ez lehet előny is. Mondjuk most egy kicsi még talán hiányzik. Mi mást lehetne elmondani. Jó játék, mint minden Tetris klón.
A Bellringer 3 egy igazán kellemes, kicsit monoton, de éppen ezért szerethető játék. Nem kell kapkodnunk, sőt, nyugodtan, megfontolva érdemes haladni előre a pályákon. Az ellenfeleink eleinte könnyed célpontok, igazából csak kellemetlenkedő alakok, könnyen bele lehet rázódni a játékba. A grafika erős közepes. Vannak nagyon jól megoldott pályaelemek, a főhősünk mozgását kivéve pedig az animációk is szépek.
A játék könnyed ötvözete a korai 80-as évek létrázós-ügyességi játékainak, némi lövöldözéssel és csipetnyi logikai feladattal megspékelve. Már a kis fiolák felszedegetése is kíván némi odafigyelést, de az igazi agytorna mindig a pályák végén található, ahol az utat a harangok kongatásával kell megnyitni, és nem mindegy, melyiket milyen sorrendben szólaltatjuk meg.
A következő versenyző a Candle Burner. Igazán ötletes kis fungame. A karácsonyfán levő gyertyákat kell meggyújtani minél rövidebb idő alatt.
A grafika célszerű, semmi flanc. Talán valami hi-res karácsonyfa jobb lett volna, de a PETSCII megoldás az legalább meglovagolja az utóbbi idők divathullámát. A zene elsőosztályú. Nyugodtan be lehet lőni szentestére, had csipogjon, ezzel is megalapozván a karácsonyi hangulatot. A trainer itt -valljuk meg- elég felesleges elképzelés. :)
A Cosmic Ark egy Atari 2600-as klasszikus portja. Persze az eredeti játéknál kicsit kellemesebb grafikával, de azért hűen a nagy elődhöz készült el a C64-es verzió. Nem olyan rossz, de azért manapság már kell hozzá egy kis retro affinitás, hogy igazán élvezni lehessen.
A játék célja, felépítése teljesen az eredeti. Mintákat kell gyűjtögetni bolygókról nehezített körülmények között, és meteorzáporokban kell helytállni. Nagyjából ennyi. Akit mélyebben érdekel az látogasson el a program wiki oldalára.
A Devil Ronin tulajdonképpen egy keleti kaland rémesen leegyszerűsítve. A bevezető szöveggel és térképpel indító játékba annak ellenére benne lehet ragadni, hogy két faék bonyolultságú játékmódot variál, mert az ember várja, hogy legyen valami.
A kardozós részek (ahol szintén létra segítségével közelíthetjük meg az ellenséget) annyira le vannak egyszerűsítve, hogy nem lehet veszíteni. A nyilazós részek kicsit nehezebbek, de akik kellően megedződtek a Galaxian-on, vagy a Creatures hasonszőrű pályáin annak ez smafu.
A Linus vs Simon egy ismert és kedvelt logikai játéknak a portja. Mi kockás papíron játszottuk mindig. A lényege, hogy a négyzetrácsok oldalait lehet egyenként, felváltva behúzogatni, és ha egy négyzetet be tudtál zárni, akkor azt megszerezted, és egy fix, rajzolt pályán így kellett minél több cellát megszerezni.
Természetesen csak kétjátékos üzemmód van. Bár sajnos akármikor jobb a kockás papíros változat, de ha toll és papír nincs kéznél, csak C64, akkor ez is jó lehet. Mindamellett nagyon ötletes a megvalósítás. Ötletes az irányítás, és kellően egyértelmű. A szabályok között érdekes, hogy aki cellát szerez, az ismételhet, ezt én nem így ismertem, de természetesen lehet így is játszani. Érdekes ötlet, hogy időkorlátos, bár kicsit talán szigorú, mivel vége is a játéknak teszetoszáskodás esetén, de ezen a crackelés könnyen segít!
A Magic Duel egy kétjátékos C64-es deathmatch játék varázslókkal, 2D felülnézetben. Kicsit szigorú. Azért ennél már a WoW (gyengébbek kedvéért Wizard of Wor és nem World of Warcraft!) is komolyabb volt.
Kicsit Bombmania feelingje van. Jó ötlet, hogy sok és különböző jellegű pálya van, de ez sajnos nem menti a játékot. Talán ha egy AI bekerült volna, hogy menjen single playerben, akkor ok, de így sajnos azt kell mondjam, van pár tervezési és balanszírozási baki, hogy az irányításról ne is beszéljek!
A Revenge of the Tomato egy elég elvetemült shot em up játék. Nem kizárt, hogy ez is kizárásra ítéltetett, mivel januári játék.
Mi jót lehetne elmondani a játékról? Egy elég sablonos SEUCK kísérlet. Azt, hogy miként jönnek össze a paradicsomok és az űrhajók, most nem is feszegetnénk. Ezen jótékonyan átsiklunk. Pedig a grafika nem is olyan vészes, illetve van olyan része amire ez elmondható.
A Vallation számomra felért egy vallatással. Pedig alapvetően Cosine rulez, de mégis ijesztő a távolság a játék és a játékos között.
Pedig a grafika még működne is. A zene az olyan 92-es demozak érzetet kelti és kicsit túlontúl dinamikus is a játékhoz. Az irányítás elkeserítő. Mindig hangoztatjuk, a legfontosabb elem a játékokban az interface a felhasználó felé. Ha az nem megy akkor bukta van. Van egy jó kis hőskori bája a barlangrendszerben repkedős lövöldözős-gyűjtögetős dolgokat, de erre most nagyon rájátszottak. A hajó ágyúja az első pár képernyőn tök hatástalan, és ez eléggé elkedvtelenítő. A gravitáció pedig túl erős. Kicsit talán még tesztelni és balanszírozni kellett volna a játékot, és akkor totál megállta volna a helyét.
Ennyi lenne hát az évadindító posztunk, remélem örültetek a visszatérésnek! :)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
enpera · http://c64blog.wordpress.com 2013.12.02. 14:28:14
(ez annak szólt, hogy új olvasnivaló van a blogon)
:D
Steveboy624 2013.12.03. 06:01:45
polux 2013.12.03. 18:58:50
hurra!
Utolsó kommentek