Üdvözlök mindenkit, íme egy hosszabb hangulatjelentés a 2016-os X-Partyról. Aki esetleg nem hallott volna róla, ez a rendezvény Európa-szerte a Commodore 64 demoscene-n jelenleg talán a legrangosabb eseménynek számít, és kétévente rendezik Hollandiában, egy Someren nevezetű falucskában.

Pénteken délelőtt, már kellően ráhangolódva az eseményre találkoztunk a csapattal BigFootéknál, aki végül sajnos nem tartott velünk annak ellenére, hogy az utazásunk kezdeti szervezését ő bonyolította le. Leon, Cargo, Stef és Dév, valamint szerény személyem ötösfogata az ő segítségükkel jutott a reptérre, ahol rutinos utazóként elég hamar letudtuk a kötelező becsekkolási kört, ami a hálózsákokkal teli bőröndöket illeti. Ezután pont volt még egy kis idő Cargo selfie-stickjével pár vidám pillanatot megörökíteni, életemben először használtam ilyet, a kezdeti bénázások után egész jól belejöttünk :)

 

travellers.jpg

 

Sima utunk volt, cirka 2,5 óra alatt meg is érkeztünk Eindhoven repterére, ahonnan 2 db busszal másfél óra alatt majdnem egyenesen a partyplaccon találtuk magunkat - wifi is volt a buszon, valamint Leonnak volt kólája, az én vizem meg pont elfogyott, ennek eredményeképp nekem sikerült hófehér felsőben pont egy fekvőrendőrnél meghúzni az üveget. A következményt mindenki képzeletére bízom, ami persze azonnali vihogórohamot generált úgy, hogy még nem is ittak semmit - öröm az ürömben, hogy vittem elég váltásruhát :D

A buszról leszállva kb. 15 perces sétánk során csak nekem volt netem, ezzel együtt én voltam a navigáció. (Aki ismer, most kezd el sírni, na jó, nem - térképpel még nekem is megy :) ) A folyamatos faggatózás után, miféle elhagyatott helyre vezetem a társaságot, csak sikerült megérkeznünk az Isten háta mögé, a falu szélére, úgy pontosan este 7 óra körül, amikoris a party hivatalosan kezdetét vette.

A party összlátogatószáma állítólag 316 ember volt, meg merem kockáztatni, hogy ezen embereknek úgy a kétharmada legalább péntek este érkezett meg, ami azt jelentette, hogy szép kis kígyózó sor állt előttünk, és úgy 1 óra várakozás után be is szabadulhattunk a partyplace-re. Örömmel fedeztük fel, hogy egymás mögött állunk Argasek-ékkel és egyéb lengyel ismerőseimmel, akik már ekkor is remekül érezték magukat, és fennhangon a Higgs-bozonról és egyéb világmegváltó témákról filozofáltak, miközben szorgalmasan kínálgattak valamilyen röviditalt, amit ekkor még alig mertem megkóstolni :)

Commodore remix-őrült barátok a messzi Svédországból, akiket eddig csak virtuálisan ismertem, elég hamar kiszúrtak belépve a terembe, úgyhogy a Slayradios különítménnyel Slaygon és Boz személyében azonnal szóba is elegyedtünk ennek örömére, és beújítottuk az első körös ingyensöröket (mivel a belépő szinte teljes ellátást tartalmazott 2 napra, zömében ingyen kajával és ingyensörrel megspékelve). Ja, egyébként nem szeretem a sört, de ennek nem sok söríze volt - viszont ez a lényeges részlet úgysem érdekel senkit ;)

 

arrival.jpg

 

A “real party is outside” jegyében nyilván kint időztem a srácokkal a cigiszünetek miatt, betársult közben Erwin Beekveld (Tron) is, akinek a nevéhez szintén jópár SID, plusz majdnem ennyi remix fűződik (de ha mindez nem lenne elég, a They're taking the hobbits to Isengard című mémdalt is ő követte el.

Kitárgyaltuk, mennyire kevesen értik azt a jelenséget, hogy egy SIDet loopolva képesek vagyunk órákig hallgatni, de milyen remek, mikor ilyen társaságban kiderül, hogy nem vagyunk ezzel egyedül :)

Közben hál’Istennek gyűltek az emberek szép számmal, köztük jópár ismerős is megérkezett, például Vincenzo, aki Angliából autózott ide. Kivételesen nem írt zenét, hatalmas bánatomra - viszont hozott egy kiváló hangrögzítőt, amit kölcsönkaptam tőle egy kis szombati ámokfutásra - erről később :)

A projektor közben jelezte, hogy Reyn Ouwehand fellépése 22:00-tól kezdődik, úgyhogy levonultunk a pincehelyiségbe, ahol a fellépők megfelelően elkülönítve csaphattak zajt azoknak, akik kifejezetten koncertélményre vágytak - azaz a két partyhelyszín, a compoterem és a koncerthelyiség elválasztása szerintem nagyon jól meg lett oldva, respect!

Reyn hozta a formáját, nem számoltam, hányféleképp tud hangot csiholni különböző hangszerekből egymásután, ráadásul ilyen profin, jól ismert hőn szeretett dallamokat játszva, mint a Last Ninja, de eszméletlen volt, amit művelt:

 

 

Egy jóbarátom megbízott, hogy kérjek neki autogramot, ezért a fellépés után odamentem hozzá. Majd rám nézett, hogy én nem kérek-e, és spontán megvilágosodásom támadt: dehogynem, a telefontokom olyan unalmas így, pont szuper lesz, ha egy csomó C64 zenész kedvenc aláfirkálja - kezdjük vele!

Szépen telepakolták egyébként az estét koncertprogramokkal, a következő, amire benéztem, az Wacek DJ szettje volt néhány kedvenc SIDjéből - utólagos bevallása szerint nagyon élvezte, hogy annyi mindenkit sikerült megtáncoltatnia az általános elképzeléssel ellentétben, miszerint a kockák és demoscenerek úgysem szeretnek táncolni. Mi is nagyon élveztük, végigroptuk a bulit Leonnal és Cargoval együtt.

A szettet itt találjátok: https://soundcloud.com/razorpoint/wacek-in-the-mix-x2016

Belefutottam közben Metoikos kolleginába is (szintén demoscener lány, amerikai, nemrég költözött Európába) és konstatáltuk, milyen jó lányokat is látni, ugyanis a nemi megoszlás ezen a bulin volt eddig a legdrasztikusabb, amit valaha láttam: kb. 300 srác mellett olyan 5 db lányt számoltunk összesen, aki részt vett a partyn. Plusz megmentette az életem, ugyanis sikeresen lemaradtam a vacsoráról, neki meg volt még dugi-vegán-szendvicse, amin aztán megosztoztam Topyval, akit szintén utolért az éhség. Topy német scener, régi ismerős, egyébként szuper pólókat árult az előtérben, ügyel az egyediségre és a pólók minőségére is elmondása szerint, szóval, ha partykon találkoztok vele, bátran ajánlom a termékeit.

Ezután ismét szocializálódtam, kicsit beszélgettem Reyn Ouwehanddel is, aki megtudtam, hogy jópár kilót dobott le az utóbbi években. Olyan hajnali fél 4 is lehetett már, mire egyáltalán Jeroen Tel-ék 2-re ígért show-ja el tudott kezdődni, valószínűleg technikai malőrök miatt. Tess, a barátnője elég látványos show-woman, jól állt a performansznak az ő jelenléte, és volt egy-két track, ami engem is megfogott a fellépésük során. Nonpluszultraként a végén letérdelt Jeroen, és megkérte a lány kezét ismét (kicsit viharos pár évet már maguk mögött tudhatnak), és Tess ismét igent mondott természetesen. Velük személyesen másnap sikerült pár szót váltanom, úgyhogy erről később.

 

tessandtel_dezert_sat.jpg

 

Az idő már hajnali 5 fele járhatott, amikoris nem a fáradtság, hanem a józanész miatt úgy döntöttem, ideje pár órát regenerálódni, és otthagytam a nálam méghardcore-abb arcokat további söröket fogyasztani. A regenerálódás kb. annyira sikerült, hogy kb. alfa-állapotban 0 órát aludtam - sajnos horkolás mellett nem vagyok túl jó alvó, és a felspanolt állapot sem segített sokat ezen.

Úgyhogy olyan reggel 9-kor úgy döntöttem, megnézem, hogy áll a reggelizőhelyiség, és meglepően sok arc már tolta magába ott a kávét pár karéj kenyérrel. Vincenzoékkal megállapítottuk, hogy a kávé minősége hagy kívánnivalót maga után, így elcsatangoltunk a közeli benzinkúthoz, miközben gyönyörködtünk egyet a faluszéli tehenekben és a bájos kis somereni házikókban. A benzinkutas kávé sem volt sokkal jobb, de a túléléshez mégiscsak elkélt a segítség.

 

morning_coffee.jpg

 

Mikor visszaértünk, Metoikos kollegina felhívta a figyelmem, hogy érdemes lenne beszerzőkörútra mennem Topyval, aki rendszerint nagyon odafigyel arra, mit eszik, úgyhogy neki is vágtunk a bevásárlásnak - szerencséje volt velem, neki nem volt GPS-e, úgyhogy rám hárult a navigáció ismét. A Lidl-ben sikerült kiszúrnom a nap elmaradhatatlan létszükségleti kellékét: egy boszorkánykalapot, ami véletlenül egész türhetően állt, meg a közelgő halloweenre is emlékeztette az embereket, úgyhogy nem tudtam otthagyni. Bevásároltunk tehát: Topy mindenféle kaját éhenhalás ellen, némi igényes piát, én pedig szintén némi étket és ezt a fantasztikus kiegészítőt, amitől legalább 190 cm magasra sikerült nőnöm :)

A gondos válogatás és némi körülményes tévelygés után csak visszatértünk a party helyszínére, ahol akkor már szinte mindenki - a lehetőségekhez képest - ereje teljében volt. A Multistyle Labs új musicdiskjét mutatta be a nagyközönségnek kora délután, amitől nagyjából mindenki el volt ájulva technikailag beleértve engem is - amennyit hallottam belőle persze, mert néhány darab a music compoban is szerepelt később.

Vincenzotól közben elkértem az igen fejlett Zoom hangrögzítő egységet, ugyanis még a party előtt volt egy olyan elképzelés, hogy csinálok pár interjút az ott lévőkkel és végigkérdezgetem, ki hogy érzi magát, aztán megnézzük, mit kezdünk vele - nos, egy podcast-show lett belőle a Slayradiora, amit a következő linken érhettek el: http://files.slayradio.org/download.php/Ziona_-_The_2016_X-perience_20161212.mp3

zio_recorder.jpgA hangrögzítőre még egy szélfogó is került, amitől az egész egy szőrös plüssjáték benyomását keltette, ezért vele együtt a boszorkánykalapomban már csak az nem vett észre cikázva az emberek közt az udvaron, aki vak volt, szóval kénytelen voltam elfogadni aznapra az ügyeletes bohóc szerepét. Egy darabig rajtam lógott a kólásüveg méretű, ámde annál durvább basszerrel megszólaló JBL Flip 3 hangszóróm is (az idei Functionön nyertem), amit meghallgatva még Marcel Donné is ledöbbent és úgy döntött, hogy kell neki egy ilyen hordozható útitárs.

Leon és Blala az összes kérdésemre Yessel vagy Noval válaszolt, szóval ezúton is üzenem, hogy ők csak ezért maradtak le az interjúvoltak sorából ;) Limitált ideig garázdálkodtam, mert élvezni is szerettem volna a partyt, de azért csak sikerült egy 55 perces anyagot összedobni. Néha ott hagytam a recordert Boznak megőrzésre, aki nem volt rest élni a lehetőséggel és néhány helyzetjelentéssel meglepni utólag, mikor visszahallgattam itthon az anyagokat :)

A zenecompo 4 óra magasságában kezdődhetett, végigültem és igazából tátottam a szám - első SIDet majdnem zéró tecnikai tudással versenyeztetni nem volt a legbölcsebb döntés ilyen vérprofik mellett, de a részvétel a fontos :)

A fentebb említett podcastba a személyes kedvenceimet válogattam be, melegen ajánlom a tracklistet, de a be nem válogatottakat is, nehéz volt néhol választani:

1.) Flex - High Roller 0:26 - 3:29

2.) LMan - Rastaline Dub 3:52 - 6:30

3.) Randall - Code Me A Song 7:48 - 10:56

4.) Linus and GH - Night Finds You 11:54 - 14:58

5.) Randy - Clavi-x 16:21 - 18:55

6.) Toggle - Defier of Deadlines 19:40 - 22:08

7.) Sidman - X Arrival 22:52 - 25:48

8.) Qdor and Fegolhuzz - Oceans of Time 26:52 - 29:48

9.) Stainless Steel - Traffic Jam 32:16 - 34:32

10.) Steel - Happy Unfiltered 35:31 - 38:31

11.) Jammer - Make Some Noise 39:23 - 42:17

12.) Steel and Scarzix - The Long Journey 43:09 - 45:51

13.) C0zmo - Autumn Skies 46:53 - 49:53

14.) No-XS - The Wrld Is Awake 52:24 - 54:48

A grafikacompo se volt kutya, én simán Leon győzelmére tippeltem volna, ugyanis most egy elég erős képpel vett részt a mezőnyben, de sajnos, csak a 6. helyet csípte meg. El kell ismerni, itt is eléggé sziporkáztak a résztvevők, szóval neki sem volt könnyű dolga, gyönyörű munkák születtek. Viszont a PETSCII comporól sajnos lemaradtam.

 

leon_gfx.jpg

 

A democompo alatt viszont szinte mindenki szájtátva a compoteremben ült, két részletben ment végig a repertoár (21+3 onefiler demo), kb. 3 órán keresztül, emlékezetem szerint 2 előtt nem ért véget. Hátul a pult mögött egy magas asztalra ülve pont alkalmas szögből néztem végig az egészet, szabad hely is alig volt egyébként a teremben ezidő alatt. Szakértői elemzésbe nem tudnék bocsátkozni, mivel nem vagyok kóder és C64 vizuális technikai korlátait illetően is elég limitált a tudásom egyelőre (újkorból érkező rajongó vagyok, gyerekkoromban csak Spectrumom volt sajnos), de nem számoltam, hány effekten és animáción csodálkoztam el közben, folyamatosan hallgatva szakavatottak helyeslő “nice” “great” és egyéb kommentjeit, amiből arra következtettem, hogy nem volt piskóta összehozni azt, amit épp a projektoron látunk. Rengeteg rangos csapat képviseltette magát: Censor, Bonzai, Oxyron, nem is sorolom őket inkább, nézzétek meg a partyanyagot és az eredményeket a következő linkeken, mert laikus szemmel is csak szedegettem az államat a földről:

A party indulóit egyesével itt találjátok: http://csdb.dk/event/?id=2299

Aki egyben szeretné lehúzni a grafikákat, PETSCII indulókat és zenéket, az ide kattintson: ftp://ftp.scene.org/pub/parties/2016/x16/

Az eredmények: ftp://ftp.scene.org/pub/parties/2016/x16/results.txt

 

democompo-dezert.jpg

 

A democompo után még rövid eszmecserére kivonultunk friss levegőt szívni, majd kis híján részt vettem a SID karaoke-ben is, de amikor láttam, hogy nem kedvenc SID-eket kell dúdolni, hanem kommersz slágerek SID-átirataira ráénekelni, lelohadt a lelkesedésem :)

Jeroen és Tess is visszaértek közben, úgyhogy Jeroent is sikerült egy aláírás erejéig elkapnom, és Tess, ahogy meglátott, roppantul megörült nekem, úgyhogy el sem engedett vagy 10 percig mondván, hogy szuper, hogy még egy lánnyal találkozott a partyn. Mivel elég hiperaktív állapotban volt, kb észre sem vette, hogy olyan odalépő embernek mutat be, akivel akkor már 1 teljes napja beszélgettem, szóval miközben szóhoz sem jutottunk, hogy ezt elmondjuk, mindketten jót mosolyogtunk a jeleneten :)

Az eredményhirdetés pedig ezután, úgy egy-másfél órával a democompo után zajlott. Teljesen jót tett a programnak, hogy nem reggelre vagy délre halasztották, és mi sem maradtunk le róla legalább, mivel reggel 6 tájékán sajnos el kellett hagynunk a helyszínt, mert a gépünk 9-kor már jött is vissza Budapestre. 3 körül tehát elköszönve újdonsült barátaimtól elvonultunk aludni, hogy egy minimális regenerálódás azért meglegyen az indulás előtt.

Összességében általam eddig sosem látott minőségű mezőny jött össze (ez volt az első X, amire ellátogattam), úgyhogy ha a C64 szerelmese vagy, mindenképp érdemes ellátogatnod 2 év múlva a következő ilyen partyra, mert maradandó élmény lesz, ráadásul élő legendákkal találkozhatsz, mindeközben pedig határtalan mennyiségű sört fogyaszthatsz el (ez utóbbi nekem nem annyira vonzó, de tudom, hogy sokaknak igen :) )

Én mindenesetre nagyon élveztem, szóval ha olyan élethelyzetben leszek, szerintem a következőt se hagyom majd ki :)

A képek egy részét én lőttem, a többit pedig: Leon, LKP, Dezert és Thundax, thx! :)

Rob Hubbard díszdoktori címe

2016.11.17. 08:40

Következő pénteken (2016 november 25-én) a Skót Abertay-i Egyetem díszdoktorrá avatja (képen balról jobbra) Judy Murray világhírű teniszedzőt a Brit sportért tett kiemelkedő hozzájárulásáért - Matthew Syed bestseller írót és újságírót - valamint Rob Hubbard-ot mint elismert videójáték zenészt és zeneszerzőt.

Nigel Seaton professzor, az Egyetem vezetője azt nyilatkozta: "Örömöre szolgál hogy az Abertay-i Egyetem ezt a tiszteletbeli fokozatot adja ezeknek kiváló embereknek. Ezzel elismerve mindazt a munkát, amelyet a(z Angol) nemzetért tettek és büszkén tartjuk Őket példaképnek minden Abertay-i diplomás számára.".

Rob Hubbard a "zene tiszteletbeli doktora" címet kapja a videójátékok területén elvégzett úttörő zeneszerzői munkájáért. Akit az 1980-as évektől úgy is ismernek mint aki megmutatta, milyen zenei potenciált rejt a Commodore 64 számítógép. Abban az időszakban, amikor ez a játékipar még éppen csak elkezdett hivatássá válni.

Rob két éve egy interjúban elmondta, egyik nap délután két óra körül az Elite Systems marketingese, Steve Wilcox (az alapító Richard Wilcox testvére) felhívta, hogy szeretnének egy zenét az egyik játékukhoz, a Commando-hoz. Így felült a vonatra és kb négy óra utazás után megérkezett Birmingham-be hogy átbeszéljék az egészet. Majd Steve kb este tízkor hazament és otthagyta egyedül az irodában. Úgy reggel ötre megkomponált minden zenét és utána már csak az effektekkel (gránát csomag felvétele, illetve egy eldobása, ...) foglalkozott. Mire reggel nyolcra az alkalmazottak beértek, az iroda összes C64-e az általa megírt zenét játszotta - Ő maga pedig elindult a hazafelé tartó vonathoz.


Az 1985 - 1989 időszakban több mint hetvenöt játék zenéjét Ő szerezte. Köztük a Sanxion játékét 1986-ban, amelynek zenéje - még akkor elnyerte a Golden Joystick díj zenei első helyét.
De nem ez az egyetlen elismerés amit kapott. A Game Audio Network Guild rögtön az első évben, 2003-ban életműdíjat adományozott Neki.

2014-ben pedig nem csak szerepelt a "Bedrooms to Billions" dokumentumfilmben, amely a Brit videójáték ipar történetét mutatja be - de annak zenéjének megkomponálásából is tevékenyen kivette a részét.

Ismét egy jump & run típusú játék fejlesztése van folyamatban. Vanja Utne októberre tervezi a végleges játék kiadását, de a video szerint már most több pályával játszható állapotban van. Alaptörténete, hogy a Goblinok városi pincéit ellepték a pókok. Megakadályozva hogy a Goblinok hozzáférjenek az azokban tárolt burgonyáikhoz. Mi több, megvadultak és Snorgle őrmester csapatát már meg is ették, miközben ki akarták hozni az összes krumplit. Ezért a város a játékost kérte fel a burgonyák összegyűjtésére - aki "magától" :) jelentkezett.

Várhatóan tizenöt pálya lesz, mivel a játéknak az is célja hogy bebizonyítsa: ma sem kellenek GB-ok egy kellemes időtöltéshez. Ennek megfelelően 4096 byte-ban (4k) szeretné tartani a játék méretét.

süti beállítások módosítása