Könyvajánló sem volt még a blogon. Sajnos az utóbbi időben kevés regényhez volt szerencsém, nem is csoda hát, hogy ilyesmire nem vetemedtem. A szabadságom alatt azonban sikerült egy vérbeli cyberpunk írással egymásba gabalyodnunk. Ernest Cline Ready Player One című művének spoilermentes ismertetője következik:

 

 

Az első oldalak után nem volt még túl sok bizodalmam a történet irányába. Annyira áthatja a retro informatika, hogy az még nekem is erőltetettnek tűnt eleinte. Ám mint később kiderült, ez szükséges. Igazából hamar elfogadtam, és ahogyan tárult ki előttem a regény világa, úgy tűnt egyre értelemszerűbbnek minden. A szerző olyan tisztelettel közeledik a témához, hogy az már-már megható. Közben persze vérbeli kaland is, tökéletes történetmeséléssel. Szép lassan beszippantott a sztori. Észre sem vettem mikor, de egyszer csak nem tudtam letenni. Az utolsó fejezetek alatt teljesen belefeledkeztem, és gyakorlatilag két nap alatt ki is végeztem. A szerző akkurátusan figyelt minden apróságra. Már-már lexikális mértékű információval tömte tele a könyvet, amit finoman adagol. Egyetlen apróbb hiba tűnt fel, hogy Japánban a gyász színe a fehér, de ez nem zavaró, jómagam is csak a Tsunami miatt tudom.

Végül meg kellett állapítanom, hogy nagyon régen nem olvastam ennyire jó sztorit. Az pedig, hogy kitüntetett szerep jut benne a 80-as évek informatikájának igazi extra bonus.

A könyvet mindenkinek szívből tudom ajánlani. Tipikusan "bárcsak újra elolvashatnám" regény, kiváló magyar fordítással Roboz Gábor jóvoltából, az Agave kiadó gondozásában.

Vegyétek meg, és élvezzétek Ti is ezt a páratlan retro-cyberpunk sci-fi regényt. Kötelező darab. 10/10