Lavor a felyetekre - I. rész

2013.05.28. 07:21

Mi a Graffity? Vagy inkább kik ők? Egy C64 csapat a 90-es évek elejéről. Vagy inkább “A Csapat”? Ikonok, sőt etalonok és mostanra már legendák. Szerényebb mennyiségű, de minőségi munkáikkal a hátuk mögött egy teljes, mégis csonka életművet hagytak maguk mögött.

Mondják ők, és még mondanak számos érdekességet a kezdetekről, a korról, amikor fiatalok voltak, amikor alkotói vénájuk megnyílt, amikor buliztak és ahogy ezt tették. Mesélnek társakról, alkotásokról és versenytársakról. Örömmel és büszkén.

A most következő írás NAGYON hosszú, de mindemellett roppant érdekes, és talán az eddigi legkomolyabb munka itt a Tehernaplón.Mivel sem a blog motort, sem az olvasókat nem akarjuk túlterhelni, ezért több részben közöljük le ezt a robosztus interjút.

Remélem, sokatoknak elnyeri majd tetszését! Köszönöm (majdnem) a teljes Graffity csapatnak a töretlen és inspiráló kitartást, aktivitást. Nyilván ez a poszt az ő munkájuk. Mi csak statiszták voltunk. Köszönöm Uraim! ;_)
 

graffity1.png
 
Tehernapló: A hazai élvonal külföldön is elismert szereplői voltatok. Kevés az olyan magyar csapat, akiktől toolokat, demokat tudna sorolni az álmából felriasztott külhoni scener. Mit tudtok elmondani a megalakulásról?


Brian: A Graffity gyakorlatilag akkor kezdődött amikor 1990-ben megismerkedtem Jay-el. Ő már benne volt a “scenézésben” komolyabban akkor, mutogattam neki a stuffjaimat (ami ezek szerint tetszett is neki) és jött az ötlet, hogy alapítsunk közösen egy csapatot ami végülis a Graffity lett. Előtte már volt egy csapatom (Tomcat) a gimnáziumi számítástechnika szakkörös emberkékkel  (többek között Maxwell-el, akinek akkor még Hepido19 volt a nickje). A Tomcat-ben ha jól emlékszem rajtam kívül nem igazán csinált senki semmit :P, Maxwell volt még valamilyen szinten aktív, Kovax és Tony csak a levet hűtötték. Ez a két ember sokáig lógott még rajtunk a Graffity alatt is (a szó jó értelmében véve), sok későbbi “belső Graffity partyn” voltak ott, foglalták a gépeket és ették a kaját :) - na jó, Tony néha főzött is valamit.

Szóval elsős gimnazistaként találkoztam Jay-el (vagy nem tudom éppen akkor mi volt a neve, talán Genie/Double U Crew) aki anyám főnökének a fia volt, és az Ő elromlott C64-ében az én nevelőapám (aki villamosmérnök) cserélt talán VIC csipet (már nem emlékszem). A Graffityben négy fővel indultunk (Maxwell, Matrix, Jay és Brian), Matrix-ot Jay “hozta” magával (mármint ő ismerte, mint egy angolul profin kommunikáló és szintén C64-mániás embert, miszerint jó swapper lesz) én pedig Maxwellt “hoztam” mint kóder (a gimis ismerettség révén).

Jay-el közösen volt akkor még egy “hülyeségünk”, a Superiors Aural Department (SAD) nevezetű csapat Graffity-n belül, akik elméletileg arra lettek volna hivatottak, hogy kizárólag zenéket készítsenek. Ekkor jöttünk ki a GMC-vel (Game Music Creator), mert volt egy olyan légből kapott ötletünk akkor, hogy ezt a cuccot akár el is lehetne adni. Sláger volt akkor a Magic-Disk nevű újságnak stuffot eladni, amiért még fizettek is. A GMC el is lett küldve nekik, de azt mondták, hogy köszönik szépen, de nem kérik.

Cybortech: Tegyük hozzá, hogy a GMC előtt volt már egy editorod Tomcat kiadásban, a Mini Music Editor.

Brian: Második gimi elején egy osztályba kerültem Hetye/Trays-al (azaz Ő jött a mi sulinkba) akivel akkor elég jól összehaverkodtam (egy hullámhosszon voltunk). Ő akkor már oszlopos tagja volt egy akkor méltán híres magyar csapatnak a Trays-nak. Hetye (azaz később Trays) megismerésével “szert tettünk” egy a sulihoz nagyon közeli lakásra is, ugyanis Ő sajnos egyedül élt akkoriban és volt olyan rendes, hogy beendegett minket a “szentélyébe”. Szinte majdnem minden hétvégén ott rendeztünk “ottalvós Graffity Party-t”, persze csak a tagok (és még egy két léhűtő vett részt ezeken).

Alig vártuk már a pénteket, Maxwell aki idősebb volt nálunk, sőt még saját autója is volt, összeszedte a népet (gépestől, TV, minden... ), tettünk egy kitérőt a nyugatinál lévő McDonaldsba és felköltöztünk Hetye kégliébe két napra. Sok anyag készült ezeken a hétvégi összejöveteleken. Nem kellett sokat várni és a Graffity beszippantotta Hetyét, mint Trays/Graffity, hiszen a legtöbb időt velünk töltötte, de a Trays (mint csapat) ekkor még nem oszlott fel mert Grabowsky (a Trays másik még aktív tagja) nem adta be a derekát. Később Display és Davis (majd ők leírják, hogy miért döntöttek úgy, hogy otthagyják csapatukat) átléptek. Elég jó referenciákat hoztak, ezért kérdés nélkül jöhettek, sőt szintén bedobták a közösbe amijük volt, Daviséknál is rendeztünk jópár “Graffity Party-t”, és Display-ék családi balatoni nyaralója is többször látott minket az évek során :).

1991 tavasz környékén gyorsultak fel az események igazán, ha jól emlékszem. A Gentlemen nevezetű bandával elég szoros kapcsolatot tartottunk fent akkoriban és azelőtt, talán a Tomcat Notemaker kapcsán kontaktolt Dr.Lucifer még 90-ben. Sűrűn jártunk fel hozzá segítettük egymást amivel tudtuk, volt, hogy kértek zenét, cserébe adtak grafikát és stuffot. Jópár hónapig ment ez így, a két csapat elég jól megismerte egymást, de a Gentlemen-ben voltak olyan ős/alapító tagok akik ezt annyira nem nézték jó szemmel (pl. Rascal) és gyakorlatilag szétszakadt/megszűnt a Gentlemen. Dr. Lucifer, Cannibal és Anarchy átjöttek a Graffity-be. Dr.Lucifer akkor változtatta a nickjét Hammer-re az aktuális “U can’t touch this” by Mc. Hammer őrület miatt. Tárt karokkal vártuk az új tagokat, hiszen csíptük őket (mind emberileg és “szakmailag”), és szükségünk volt az egyébként igen jelentős számú és minőségű külföldi kontakttal rendelkező swapperekre és a rendkívül jó grafikusra Cannybal-ra. Hammer már nem igazán tevékenykedett a Graffityben, átlépés után nem sokkal leftelte a scenét.

Egyidőben ezzel, a még Trays-ban maradt Grabowsky-t is megpróbáltuk átcsábítani a Graffitybe mondván, hogy ez egy teljesen új csapat már. Egy hétvégi Traysnál lévő “internál party” alkalmával meg is történt a nagy átalakulás, ahol hosszas tanakodás után úgy döntöttünk, hogy az új nevünk “Violence” lesz (illetve lett volna). Akkor mindenki egyetértett ezzel, készítettünk is valami bemutatkozó demót de pár nap múlva mégis úgy döntött a többség, hogy maradjon inkább a Graffity név, mert a Violence eredeti jelentését nem támogatnák. Később még csatlakozott hozzánk Calt mint swapper, majd utána Jay egyik iskolatársa Cheesion akik aztán Grabowskyval közösen alkották a “coder”-i kemény magot.

Jay: Én arra emlékszem, hogy Briannal nagyon vicces volt megismerkedni, és rajta keresztül a többiekkel. Izgalmas dolognak tűnt ilyen arcokkal bandázni, egyben érthetetlen is. Már hogy kialakult egy afféle-autonóm közösség, kreáltunk célokat, és jól elszórakoztattuk magunkat, és mindez “csak úgy” történt. Vagy az, hogy internet nélkül is hogy egymásra találtunk. Mai fejjel nézve az egész hihetetlen. Arra emlékszem, hogy időnként feltűnt egy-egy igen tehetséges srác, és azokkal valahogy sikerült összehaverkodni és bevenni őket csapattagnak.  A Graffity egy elvarázsolt kastély, jellemzően afféle meg nem értett zsenikkel, ahogy az a scene-en szokás :) Ez a mai napig jellemző egyébként, fel nem foghatom, hogy Brian és Trays hogy írtak olyan állat zenéket a partokhoz pusztán programozással, és azt sem, hogy mi módon értették meg a SID-et :) De a többieket is említhetném. Ha valami közös volt bennünk, akkor az az igényesség és az ízlés, mert azzal, hogy ki mennyire tud, az akkor (legalábbis én így vagyok ezzel) nem számított-csapaton belül természetesen. Szerintem e tekintetben volt egyfajta védjegyünk eleve. Azért azt hozzáteszem, hogy a tagok igazolták magukat, mikor bemutatták hogy épp mit csináltak, az ultra jaw-dropping volt. De ahogy mondtam, ezen túlmenően is nagyon szórakoztató volt az egész, de az egy másik élet, mintha másvalaki lettem volna. Felnőttünk közben.

 

Brian_Jay1.jpgBrian és Jay

 

Cheesion: Én nem tudok nyilatkozni a megalakulásról, mert akkor még nem voltam tag, de a belépésemre emlékszem. A szakközépiskolában megkerestem a Jay-t, hogy van egy ilyen világrekord demo partom, érdekli-e. Erre mondta, hogy beléphetek... :) Amúgy egy osztályba jártam Gabriel/Chromance-el, ő mutatta be Ádámot.

Davis: Nem tudom, nem voltam ott. A beszervezésem az viszont nagyon vicces volt. Jay, Maxwell meg Brian valami kora nyári estén felugrottak és közölték, hogy az a csapat ahol épp most grafikázok az fika. Viszont a Graffity, na az tutiság, nekik pont kell grafikus jöjjek! Most!!! Hát, egy ennyire erős sales-pitchnek nehéz ellenállni.

Matrix: A csapat neve azért is érdekes, mert ez még a “spellcheck” előtti világban játszódott és egy beszégetés során repkedtek a lehetséges nevek, a Grafiti is elhangzott, de leírva bénán nézett, ki. Ahogy nézegettük-nézegettük lett belőle két f és y a végére. Már nem tudom pontosan, hogy melyik betűket ki adta hozzá, de amikor ránéztünk a leírt alakra, kb. úgy éreztük magunkat, mint akik most megalkották a “Szent Grál” kőbe vésett végleges nyolc kötetes verzióját és innentől ez megmásíthatatlan. Az univerzum pedig másnaptól így fog továbbmenni, hogy már mi is benne vagyunk ezen a néven.

Cybortech: A megalakuláskor (kb. 1990 okt.) nem voltam ott, én a csapatbővítés első körében léptem be (1991 ápr.). A korai Graffity 4 tagból állt: de a 2 vezéregyéniség Brian és Jay volt – az eredetet Tőlük... A Graffityvel először 1991-es egri Art-X partyn találkoztam, mint Ruler tag. Nagyon imponált, hogy saját playerrel, rengeteg zenével, köztük DM feldolgozásokkal rendelkeznek, ami akkoriban a magyar scenén ritkaság volt – akárcsak pl. teljes képernyős, nem logós grafika,  – szóval Brian és Jay profinak tűnt ott, nekem, akkor (és most is). Hatalmas dinamizmus áradt belőlük és én nagyon akartam csatlakozni – persze előtte kilépni a Rulerből.

Aztán rá egy hónapra Davis közelte velem a váratlan hírt, hogy őt és engem is bevettek a csapatba. Davisnak köszönhetem, hogy a scenébe kerültem, egy demócsapatba (Sadist Crew), vele együtt mentünk át a Brazolba és aztán a Rulerbe. Úgy látszik, ő vitt engem tovább a Graffitybe is, ezért hála neki utólag is. Min. 2x volt euforikus érzésem: először amikor beléptem a demoscenére, ill. amikor bevettek a Graffitybe. Ez utóbbi esetben olyan érzésem volt, hogy a legjobb magyar csapatba léptem be és ez lesz az „igazi”, egyben utolsó csapatom is, ill. hogy nagyszerű dolgokat fogunk csinálni – mindezt úgy, hogy az akkori Graffity még semmi emlékezeteset nem alkotott, se országosan, se nemzetközileg. Mint sok évre rá kiderült: a megérzéseim nem csaltak. Máig emlékszem Jay belépésemkorabeli mondatára: „– Nagyon örülök, hogy dzsojnoltatok a grefitibe!”, s eközben nagy mosollyal kezet rázott.

Eger előtt pár hónappal már hallottam Anarchytól a Graffityről a Csokonaiban, de igazából mint Superiors zenészcsapat (like Vibrants), ahol otthoni partykat tartanak a Gentlemen-nel és a Trays-szel, de konkrét stuffot addig nem láttam tőlük.

Azt azért még tudni kell, hogy a Graffity két szálon is kötődött az első generációs magyar c64-es demóscenéhez. Az első generáció kb. 1986-1990-ig létezett. Itt már a kezdő Grabowsky/Trays és Hetye/Trays 1987-ből ismerték az Almássy téri Szabadidőközpontból a 86-os első magyar demóprogramozókat. Ez a generáció kb. 90-ben szűnt meg, mert akkor alakult meg a Chromance egy általuk rendezett party keretében és ekkor halt meg a Quality. Ez egy új nyitányt jelentett a rendszerváltással egyetemben az újonnan megalakult csapatoknak. Na most mi vmennyire a Quality félig elkészült búcsúdemójának örökségét vittük tovább, ill. Trays csapat két tagja hozzánk csatlakozott. Érdekes az is, hogy a Faces, Chromance és a Graffity 1990-ben alakult és rá 4 évre – mint ahogy a CSDb-n is látszik –, 1994-ben mind a Faces, Graffity és Triumwyrat aktivitás elhalt. Utánunk jött a következő generáció. A Triumwyrat ki tudta adni a nagyon várt búcsúdemóját, a Graffity és a Faces meg nem!
Amúgy meg a nevünknek nincs köze a hip-hop kultúrkörhöz.

Maxwell: Harmadikos gimnazista voltam, amikor az egyik osztálytársam mondta, hogy van egy elsős gyerek, aki szintén c64-esen kattog. Ő volt Baliszoft, vagyis Brian, az első olyan ember, aki jobban értett nálam a programozáshoz (mármint azok közül, akikkel addig találkoztam). Ez kb. 88-89-ben volt. A Baliszoft haverja volt a Jay és ő hozott még egy embert (Matrix), aki swapper lett volna, de én kb egyszer láttam, stuffot meg nem szerzett. Hármasban nyomkodtunk, ez egyik emlékem ebből az időből a méltán híres 45 fokos hóesés karácsonyi demo. Közben a Trays osztálytársa lett a Baliszoftnak, összehaverkodtunk vele is és ezután már a Trays lakásában partiztunk havonta egyszer. Akkor már a Matrixot lecseréltük Caltra, akit nem tudom honnan ismertünk, viszont neki voltak mindig új stuffjai.

 

PARRY.JPGTrays, Grabowsky és Jay Brianék lakásán

 
Matrix: Igen, valahogy így lehetett. Az én pozícióm nehezem meghatározható volt. Azt hiszem eleinte valami texter szerű tag lehettem, mert én beszéltem úgy jobban angolul hivatalból is, és azon kellett agyalnom, hogy majd a világbajnok megademóban milyen szövegek fussanak. Aztán Jay javasolta, hogy legyek swapper is és vannak ködös emlékeim különböző floppy lemezek küldéséről a Postán, de szerintem nem én lehettem a swapperek gyöngye, úgyhogy fokozatosan elfeledődtem a csapatból. Mindenestre nagyon kellemes emlékeim vannak Brian és Jay C64-es zenéiről, meg arról ahogy Brian magyarázta a DMC használatát. Tudom, hogy ott kezdtem el zenét írni a két úriember hatására. De mivel Brianék lényegesen jobb zenéket írtak akkoriban én inkább a magam szórakoztatására folytattam a zenélgetést. Bár C64-en is  készítettem vagy 70 számot, igazán ez Amigán csúcsosodott ki egy kicsit később.  
A texterségemre visszatérve tudom, hogy bombáztam a többieket mindenféle lehetséges demónevekkel, amik egyben szójátékok is voltak. Ilyen volt pl. a Justincase is, amit később a tagok remekül továbbvittek a Justintime korszakban. Én Boomby-n keresztül ismerkedtem meg Jay-el és az ő lendülete sok inspirációt adott. Egyértelműen ő volt a csapat motorja és jó szervező volt, hogy ezt az egészet mozgásba hozza. Mivel én csak az első időszakban voltam a csapattal sok későbbi taggal már nem találkoztam, de mindenképpen egy nagyon érdekes része volt az életünknek, amire jó visszagondolni.

Emlékszem arra az éjszakára, amikor az a Violence-s demo készült. Jó buli volt, meg minden és azt hiszem az vetett véget ennek a szárnypróbálgatásnak, hogy az akkor még ébren lévő emberek szerint jó ötlet volt - Brianék akkor már aludtak - készült is egy demopart szerűség, de másnap ébredés után már mégsem tűnt akkora ötletnek, többek közt a szó jelentése miatt is, ami nem feltétlenül lett volna szerencsés az akkori demoscenén. És azt hiszem csak kólát ittunk, ez még a Tokaji Aszú korszak előtt lehetett.

Cybortech: Ha már a badacsonyörsi közös nyaralás: emlékszem, négyesben Briannal, Trays-szel és Calttal beeveztünk egy fröccsöntött szappantartóban a Balaton közepébe és az ott lévő bólyára bekarcoltuk a Graffity-t, a nickjeinket és a dátumot. (cca. 1991) : )

Matrix: Teljesen szürreális volt ez az egész. Pont ahogy Jay írta, nagyon magabiztosak voltunk tele tervekkel és ötletekkel. Voltak dolgok amik megvalósultak, voltak amik kevésbé, de rengeteg vicces pillanat volt, egyszerűen jó volt mai szóval élve “brainstormingolni” más tehetséges fiatalokkal arról, hogy hogyan fogjuk letenni a névjegyünket a nagyvilágban. Jay nagyon jó vezéregyéniség volt, tele lendülettel és ez pont kellett ahhoz, hogy a dolgok működjenek. Briannak pedig nagyon remek beszólásai voltak, főleg ahogy teljesen máshogy ejtette ki az angol szavakat, mint ahogy az eredetileg az angolban van. De ezek a “magyar” verziók mégis közelebb álltak a szívünkhöz és számos ilyen kifejezés található meg a scene nyelvében azóta is. Van egy olyan emlékeim is, hogy videokamerával interjút készítünk egymással angolul és rendkívül magabiztosak és profik vagyunk, ahogy nyilatkozunk a dolgokról. Tisztára, mint egy időkapszula. Nem emlékszem, hogy végül kinek van meg a kazetta, de érdemes lehet visszanézni. Pont ahogy ma beszéltem Briannal telefonon gondolkodtunk el azon, hogy még az is elképzelhető, hogy nekem van meg és egy 180 perces JVC videokazettán van. Ha senki másnak nincs más emléke akkor elmegyek a szülőkhöz és felkutatom a dolgot. Most, hogy már van dropbox meg minden, lényegesen könnyebb lehet megosztani a többiekkel, mint anno. Az biztos, hogy a felvétel Trayséknál készült a Béke úton. Enélkül a lakás nélkül, ami a kreatív Béke szigete volt számunkra - a leginkább ide illő utcanévvel - sokkal nehezebb lett volna összehozni egy csomó dolgot, ahogy lelkes fiatalok különböző Junoszty TV-ken, monitorokon szimultán hallgatnak chipzenéket, programoznak és néznek pl. Horizon megademót, az akkor nagyon jól ismert svéd csapattól. (Bár én az elmúlt 20 évben azt hittem, hogy ők norvégok). A kettes demopart zenéje még most is itt cseng a fülemben, azt vagy Bagder vagy a tesvére Zagor írta azt hiszem. De jó is lenne megtalálni valahol...

Brian: Én 93-ban felhagytam a Graffity-s dolgokkal és nem is igazán követtem az eseményeket utána. 91 év végén még Maxwell-el és Anarchy-val próbáltuk megalapítani a Graffity Amigás szekcióját is, de ebből már nem lett semmi, csak játszottunk a gépekkel.

Cybortech: Igen, Jay és Brian úgy döntöttek 91 végén a karácsonyi demónál, hogy otthagyják a c64-et Graffity-stűl, ami akkor nagyon elkedvetlenített. De szerencsére Jay ajánlotta egy iskolatársát programozónak (Cheesion), aki profizmusával nagyon beleillett a csapatba. Jay és Brian hagytak örökségül még pár zenét nekünk. De jó egy évre rá Brian visszatért a C64-re a DMC 5-tel és sok zenével (ráunt az Amigára?). De ez már a 1993-as Justinblue fejlesztés vége felé volt. Itt a Graffity már csak a TIA-val közös zenecsapatként alkotott. 1994 végére el is halt a Graffity, amit Clarence 96/97-es munkái dobtak meg, ő 3 év inaktív „vákuum” után érkezet.

Archie (Anarchy): Nekem a legkorábbi scene emlékem egy találkozó Pride/SBC-nél (Display, Davis), a Jablonka úton. :) Előtte persze Csoki (mai nevén Csokonai Művelődési Központ), először szombaton, majd pénteken, ahol egész sok akkori scener volt (Idiots, FBI Crew tagok). Aztán valahogy a sors összehozott a Gentlemen-nel, itt kicsit már összemosódnak az emlékek. Utána Graffity-sként mát hétvégék Traysnál, plusz bevillan egy kép amikor Hepido Yugo45-ében a hátsó ülésen be vagyok préselve és megyünk valahova partizni vidékre.

Brian: ... Na és ki ült mellette? Én. Valamelyik idióta pedig dobálta ki a petárdákat az ablakon (az is lehet, hogy pont Ő), de az egyik mellettünk landolt, és fel is robbant bent a kocsiban! Anarchy kipréselte belőlem a sz@rt is annyira befosott :P - próbált minél messzebb kerülni a “gránáttól”. Még most is cseng a fülem. :) Volt még egy emlékezetes robbanásunk. Próbáltunk kávét főzni, de a kotyogósba nem tettük bele a tetejére a szűrőt (kimaradt véletlenül). Amikor már gyanús volt, hogy még mindig nincs kész a kávé kimentünk a konyhába és pont akkor robbant fel az egész. Szerencsére nem talált el senkit, de szép barna csíkot festett a falra keresztben az egész konyhában aztán beleállt a lambériába, úgy kellett kiműteni onnan. 8-O A Trays lakása ráment erre a csapatra, szó szerint.

Maxwell: Yugo 55 volt, ezerkettes motorral + légkondi!

Jay: Amit Maxwell hozott a kocsikázós, késő esti csokoládézós-kólázós “nyugati” világával, az az egész életemet megváltoztatta. Elképesztő módon kinyitotta a világot, mintha álmodtam volna az egészet. A petárdázós részre nem emlékszem, lehet hogy a srácok rám voltak tekintettel. :)

Cybortech: Nem ez az USA-ba gyártott Yugo volt mérföld-sebességkijelzővel, amivel a Die Hard 3-ban Bruce Willis nyomult? : )

Archie (Anarchy): Azt hiszem ma napig is hiányolok egy gofri sütőt, az egyik Traysnál rendezett csapattalálkozó áldozatává vált.

Cybortech: Szerintem ez az egri Art-X buli volt, ahol én megismertelek titeket. Ott volt a Faces, meg a Gentlemen is. Apropó! Anarchy egyik korai nickje Cargo volt, a „Hali” után. : )

Calt: Ugyan a megalakulásról fentebb már megírtak mindent, mégis hozzá teszem a magam szeletét. Az 1991 március közepén megrendezett egri Art-X partin láttam először a Graffity-t, ahova mint Ruler tagok látogattunk ki Cybortech-kel és Davis-sal hármasban. Davis volt a mentorom, gimnáziumi elsős osztálytársamként ő ismertetett meg előző évben a scenével, vitt be a Brazol-ba, és még a Calt nevet is tőle kaptam.

  Art-X_19910315.jpgCalt és a Yugo

 
Maxwell: Nebassz! Ez az én verdám. De rég láttam :D

Cybortech: Ez nekem is új!!! Meg ezek a korabeli török farmerkabátok! Medal és Pop84 rulez! : D

Egyébként a rendszerváltás utáni magyar demoscene kreatívításunkhoz nagyon sokat adott, hogy mobilisak voltunk Maxwell autójával, ill. egy magánlakáson „fejleszhettünk” bármifajta szülői kötöttség nélkül. Fura így utólag az okostelefonok korában, hogy egy digitális szubkulturát állítunk elő, de azt analóg módon terjesztjük és informálódunk. 1991-ben még az otthoni vonalas telefonok se voltak általánosak Magyarországon és 5-10 Ft-os érmékkel mentem le két sarokkal arrébb lévő telefonfülkéhez sorbanállva, hogy Davissal konzultáljak a scenéről ill. a közös grafikákról.

Arra emlékszel Brian, amikor Trays lakásán az ágya alatt röhögve megtaláltad a Medal csapat lemezét (kb. török másodvonal)? Amit előtte pár hónappal megnézés után dobtál be az ágy alá? Tök meglepődtél, hogy miket találsz! : D

Brian: Konkrétan arra nem, de arra hogy MEDAL, arra igen :)

Cybortech: CSDb-n sincsenek fent!!!! : D

Calt: Bocs, vissza a ‘91-es ART-X partihoz... A parti előtt is hallottam már a GRF-ről, de a kúlság tömény manifesztációja egészen mellbevágó volt.

Először is, saját autóval jöttek (nem vonattal, és nem is Apuci hozta őket - mint engem).
Másodszor: a csepp kis Yugo-ba belefértek vagy öten (+konfigek).
Harmadszor: a mi féltve őrzött, használaton kívül gondosan letakart C64-esünkhöz képest, bevillantottak egy olyan vasat, amelyen sakktáblaszerűen, egy sötét, egy világos mintázatba voltak a billentyűk átcserélgetve, ráadásul LED-ek és fém billenőkapcsolók (mint a repülőgépek cockpitjein) voltak a C64-esük felső részére behekkelve. Még asszem fekete alkoholos filccel volt néhány grafika, felirat is pingálva a borításra.
Negyedszer: látszott rajtuk, hogy egy csapat, nem tagok összesége.
Ötödször: szinte mindenki geek-nek nézett ki az ART-X partin, ők nem. Úgy voltak tök lazák, hogy közben áradt belőlük, hogy kib****tt módon vágják a témát.


Emlékeim szerint a Davis ott már megkörnyékezte őket, tehát azért nem volt előzmények nélküli, hogy néhány hónappal később megjelentek a GRF alapítók a kecóján és beinvitálták a csapatba. Mindenesetre a Ruler-rel egy hónappal később, április 15-én kiadtuk a Nuclear Wintert, és rá néhány hétre Davis és Cybortech átlépett a Graffity-be. Ezzel gyakorlatilag csődbe vitték a Ruler-t, amiből a tagok Captain TAS vezérletével megalakították a The Force magyar szekcióját, így én is odakerültem. Ez egyre kevésbé tetszett, hiszen Cybortech és Davis egy másik csapatban voltak, így kvázi riválisok lettünk. Ráadásul elkezdtek a belsős GRF partikra járni a Trays kéglijére, melyekről ódákat zengtek, én meg csak irigykedtem és egyedül éreztem magam a The Force-ban. Kezdtem oltogatni hát az öcsémet, hogy vigyen be a Graffity-be valahogy.

1991 nyarán elmentem Angliába pár hétre nyelvet gyakorolni/dolgozni, de még onnan is azt kérdeztem levélben (snail mail) az öcsémtől, hogy bevettek-e már a Graffity-be? Mire hazajöttem augusztus elején, azzal várt hogy bevettek - hihetetlen eufória!

Az első Graffity-s összeröffenésre néhány nappal később remegő lábakkal mentem el - és abszolút nem olyan volt, ahogy elképzeltem, pedig már volt némi előzetes fogalmam az öcsém beszámolói alapján. Amikor beléptem Trays lakásába (ami egyébként 4-5 sarokra volt tőlem), minden csupa dzsuva volt, a penész ette a több hete mosatlan edényeket a mosogatóban, bevetetlen ágyakon ültek, feküdtek, zabáltak össze-vissza, az egyik szobában egy PC-n EGA-ban ment felváltva a PoP és a Deathrace, a másik szobában a C64 volt bekapcsolva, röhögtek és visongtak, mint a buggyantak és ezt akkor sem hagyták abba, amikor idegenként megjelentem - olyan volt, mint egy kib***ott drogos hippi-tanya, és én nem hittem el, hogy tényleg ez a rakás idétlen faszi csinálta a Justincase-t.

Cybortech: Igen, az a sakktáblás billentyűzet nagyon menővé tette őket a szememben, meg a tucatnyi ön- és egyedülálló zene.
A Rulerről: úgy emlékszem, hogy Captain TAS már beleírta a Nuclear Winter end scrolljába, hogy kiléptünk-átléptünk. Sztem az kb. ápr. eleje lett, hogy mi bekerültünk a Graffitybe Davissal. A Ruler olasz szekciója meg nem volt vmi aktív, úgyhogy Captain TAS vitte a vállán az egészet. Azt nehéz eldönteni, hogy a mi kilépésünk erodálta volna a Ruler-t. Ott volt a jó „coder”-ük (Lanoline) és Tailgunner grafikusok, akit TAS régebbről is ismert és kedvelt. No meg City kóder Bajáról. Sztem a Ruler még mehetett volna tovább, nem értettem akkor sem TAS önsorsrontó, tragikomédiába fulladó dolgait. A The Force-ról: nem derült ki egyértelműen, hogy most tényleg volt-e a nemzetközi kapcsolat Ausztrália, Izrael és Olaszország között. Lehet, hogy ezek egymástól függetlenül alakultak meg. Captain TAS olasz szakos volt, így ő tudott kollaborálni olaszokkal mind a Ruler, mind a The Force esetében.

 

Maxwell.JPGMaxwell és a sakktáblás billentyűzet

 
Tehernapló: A kezdőcsapat jórész 1996 körülig, Clarence és Ollie csatlakozásáig nem változott, zárt csapatnak éreztétek a Graffityt, megválogattátok a tagokat, vagy aki gondolta, azt tárt karokkal vártátok?


Cheesion: Nem emlékszem olyanra, hogy bárki is jelentkezett volna...

Davis: Amíg én aktívan bent voltam (asszem 89-92), én határozottan egy nagyon zárt, elitista szemléletű társaságnak éreztem magunkat. Ez mondjuk egy ilyen kamaszos mindenki hülye, aki nem mi vagyunk érzetnek tűnik utólag.

Cybortech: Davis! 91-ápr – 93-ig volt! Szerintem nem volt zárt csapat, inkább csak nem volt tagfelvétel, mert minden pozíció betelt a megfelelő emberrel és nagyrészt jól együtt tudtunk dolgozni. : ) De nem is hajtottunk el senkit, aki élőben, partyn ismerkedni akart velünk, ill. Calt (swapper) sztem minden neki írónak viszontválaszolt. Nem volt lamerlekoptatás, de mi nem is mentünk oda minden partin mindenkihez „jópofizni”. : )

Azt tudni kell, hogy sokak által várt Justinblue idejében (1993) egy híres nyugati csapat vezetője be akart lépni hozzánk, de megkért akkor, hogy ne áruljuk el a nevét utólag – ő valóban el lett utasítva, mert telt ház volt már, ill. teljesen magyar csapatként akartunk megmaradni.

Az elitizmussal kapcsolatban: anno Rush/Cadgers megjegyezte, hogy egy party bevonulásunk, meg az egész fellépésünk nagy elitistának tűnt. Fura, hogy mást ezt látta, mert én semmi tudatost nem tettem ezért. De szerintem a Chromance-t inkább nagyobb misztikum lengte körbe. ‘95 körül vmi olyat is hallottam, hogy Psycho/Gamma Studio be akart lépni hozzánk, mert minket tartott az egyetlen komoly csapatnak. Mi 3 éve nem adtunk ki semmit, ő meg 5 éve.

Maxwell: Nem volt zárt, négyen kezdtük, aztán bevettük a Caltot, majd a Traysból Trayst és Grabowskit, aztán jött Davis és Display, majd Anarchy és Cannibal. Ha valaki jó volt és kellett, akkor bevettük, sőt utánamentünk, mint a Daviséknak, akiket egy partin láttunk. (mint kiderült, teljesen más sorrendben volt)

Brian: Mint az egyik alapítótag, azért el kell, hogy mondjam annó amikor az “ős Graffity” (ha van ilyen egyáltalán) megalakult, szentül hittük, hogy mi sz@rtuk a spanyolviaszt. Volt a kezünkben pár olyan dolog amiről tudtuk, hogy másnak nincs, tele voltunk (meg nem valósult) tervekkel, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem éreztük magunkat valamilyen szinten felsőbbrendűnek. Akárki nem léphetett volna be.

A XVI. kerületben ahol laktam a HÉV átjárónál volt egy tábla amire az volt írva, hogy “Vigyázz ha jön a vonat!”. Mi ezt az Ádámmal (Jay) átírtuk úgy, hogy “Vigyázz ha jön a Graffity!”. Ez gondolom mindent megmagyaráz :).

Jay: Ahogy mondtam is, nekem úgy rémlik, mi vadásztuk a tagokat.

Clarence: Engem annak idején Jay keresett meg, hogy lépjek be, miután látta a Revolution című 1994 végén kiadott Chorus demót (amit én kódoltam). Mivel én egy generációval (2-3 évvel) később kezdtem az aktív “scenerkedést” mindig is felnéztem a csapatra főleg a Justin sorozat kapcsán. Emlékszem, hogy alig hittem el, hogy magyarok készítették a Justincase-t. Ez extra motivációt adott a saját munkáimhoz is, Grabowsky az én szememben a magyar Crossbow volt. Szóval szívesen beléptem, feltételül szabva, hogy Ollie is Graffity tag lehessen.

Cybortech: Grabowsky egy külön sziget volt a Graffity-n belül. Nagyon keveset és halkan beszélt. Volt is egy véletlen párhuzam a Crest kóderekkel: GraBOWsky/CrossBOW ill. CheeSION/ViSION. : ) Illetve a Justintime-ra minden szerep letisztázódott, minden tag csak 1 dologgal foglalkozott; nem volt olyan, hogy kóder-grafikus, vagy zenész-swapper. Mindenki 1 dologra koncentrált, hogy abban a legjobbat hozza. Tehát a belső működés nagyon kiforrott lett 1992-re.

 

graffity9_2.jpgFelső sor: Cheesion, Calt, Jay
Középen: Maxwell, Grabowsky
Alul: Davis, Cybortech

 
Calt: Teljes mértékig egyetértek Davis-sal. Egy teljesen zárt klub volt a Graffity, és kivételesen szerencsésnek éreztem magam, hogy benne lehetek. Ahogy bekerültem és néhány napot eltöltöttem velük, láttam őket hülyéskedni, beszélgetni, demókat nézni teljesen átragadt rám is az az elsöprő erejű érzés, hogy vagyunk mi, és “fényévekre” van mögöttünk itthon mindenki más (kivétel talán a Triumwyrat). Ez nem egy kimondott dolog volt, hanem olyan természetesen ölelt körbe minket, mint a levegő, amit vettünk. Nem egy felfuvalkodott önteltség volt ez belülről nézve - még ha esetleg ez kívülről így is tűnhetett - hanem a létezés elemi része volt, mint hogy az ég kék, a fű zöld, mi pedig kúl dudák vagyunk. Szerintem az egyetlen tag én voltam, aki bekuncsorogta magát a csapatba, bár az tény, hogy az Anarchy-n kívül akkor nem volt swapperje a Graffity-nek, és gyanítom talán szükségük is lehetett egyre - én meg pont kéznél voltam.

Brian: Amit most Calt írt előttem elég “furcsának” tűnik (a fényévekkel és társaival), de valóban ez volt a helyzet. A nagy mellényünk viselésére az adhatott (és adott is) felhatalmazást, hogy gyakorlatilag nem volt egy magyar demó (és csapat) sem akkor (!) amitől (vagy akiktől) egy picit is “tartanunk” kellett volna. Mindig őszinte kíváncsisággal töltöttük és indítottuk a “konkurencia” termékeit, de a végén sosem történt semmi (gondolok itt arra, hogy nem volt bennük olyan amivel meg tudtak volna “fogni” minket). És ez így történt szinte minden magyar csapat, szinte minden demójának a megnézése után. Ez olyan magabiztosságot adott nekünk ami miatt valóban és joggal tűnhet(t)ünk nagyképűnek. Tüske voltunk sokak szemében ezért.

Ez a mi hibánk? Én azt mondom: nem. Lettek volna jobbak a többiek és akkor nem ez lett volna a helyzet.


Tehernapló: Kik voltak a meghatározó tagok, és milyen korszakok társultak hozzájuk?


Cheesion: Emlékeim szerint mindenki meghatározó tag volt.

Davis: Ja. Cheesionnak igaza van, elég erős karakterek voltak a Graffity-ben. Akárkit veszel is ki a mixből az elég jelentős a változás.

Cybortech: Jay karakteres vezető volt, az ő lelkesedése, dinamizmusa vitta előre a csapatot, de mindenkinek megvolt a (szórakoztató) kihagyhatatlan személyisége. De sztem Brian is egy központi arc volt ott, a nagyon vad humorával. = ]

Maxwell: Jay volt a főnök, de semmiképpen sem abban az értelemben, ahogy ma, jómunkásemberként a főnökre gondolok. Mindannyian szerettünk volna valamit csinálni, és ő kellett ahhoz, hogy ebből Graffity legyen. Kb. ő “adott el” minket, van neki egy kis saleses vénája.
 

jayII.jpgAndrew Jay Fletcher of GraffityProdukt

 
Brian: Szeretném azt hinni magamról, hogy meghatározó tag lettem volna. Én személy szerint 3 korszakra osztanám a Graffity életét.:
1. “Ős Graffity”, a négy alapító taggal ahol Jay és Brian végezte a munkák oroszlán részét (törések, kisebb demók, utilityk, zenék), ez számomra bensőségesebb időszak volt,
2. korszak a Gentlemen-el és Trays-al + a többiekkel kiegészült csapat volt a csúcs szerintem (minden szempontból),
3. időszak 93 után aminek sajnos én már nem igazán voltam részese. :(.

Jay: Mindenki meghatározó volt, egyértelműen.

Clarence: Én Jayt tekintettem mindig is  a csapat mozgatórugójának.

Archie (Anarchy): Én is a Brian féle korszak meghatározás 2. szakaszában voltam aktív c64-en, az nagyon jó kis időszak volt. Utána meg az Amigás korszak jött, de Briannak ott is voltak jó zenéi. :)

Jó, kicsit elkalandoztam. Szóval nekem mindig Brian, Hepido, Trays, Cannibal ugrik be elsőre, mint számomra meghatározó tagok. Persze a kreatív szekció, Display és Davis és - a Depeche Mode, Front 242 befolyás alatt álló - Jay is.

Calt: Sokat töprengtem a válaszon, de én is azt gondolom, hogy ugyan Jay és az ő kis egója volt a kovász, amely ehhez a kenyérhez kellett, azonban a többi alapanyag nélkül nem lett volna ilyen “finom”. Ráadásul, ahogy Baliszoft felosztotta 3 korszakra a csapat életútját, egyedül ő volt jelen mind a háromban. Nyilván Brian az egyik elengedhetetlen összetevő volt sok szempontból, és nálunk volt a Grabowsky, akit Crossbow/CREST mellett a scene legjobb kóderének gondoltunk, de ha végigmennék a csapat névsoron, akkor mindenki mellé simán tudnék olyan indokot, jellemzőt mondani, ami meghatározóvá tette akár a csapat szempontjából, akár a személyes kapcsolat okán.


Tehernapló: Kifejezetten demoscene csapat voltatok. Élesen el is különítettétek magatok a crack scene-től?


Davis: Egyszer a Grabowskyval meg Trays-szel csináltunk egy játékot.

 
amoba.pngAmőba - ROM Software

 
Cybortech: Az ős-Graffity korszakában Jay/Brian csinált 1-2 cracket, úgy emlékszem...
De nekünk a kreativitás fontosabb volt. Meg a Last Ninja 3-al (1991) meghalt a komoly játékfejlesztés is, ezután már a nagy cégeknek nem érte meg játékot fejleszteni c64-re. Az ezután következő c64-es játékok (maszek fejlesztések) már unalmasak és gyengék voltak (sok köztük a 10 évvel ezelőtti 83-as logikai játékok negatív minőségi szintjét hozták). Abban az időben inkább csak a Chromance, Faces és Triumwyrat tört komolyabban. Kisebb csapatoknak néha leszivárgott 1-2 origi.

Maxwell: Nem nagyon érdekelt minket a crackelés, mivel nem voltak crackelhető cuccaink. Az meg nem izgatott fel minket, hogy kicseréljük az introt valaki más munkája előtt.

Brian: Volt 1-2 crack-ünk, nem sok. Az is csak a legelején, és csak úgy poénból. Sőt azok is inkább csak trainer-ek voltak inkább (vagy mi, ha jól tudom a megfogalmazásokat) örök élet meg ilyenek. Egyébként csináltunk mindent ami szembe jött. Többen készítettek játékot is (legalább háromról tudok ez idő alatt). Persze ezek egyike sem a Graffity név alatt. Az megmaradt kizárólag a demóknak és a (demókkal kapcsolatos) utiloknak.

Jay: Brian nagyon vicces trainereket tudott csinálni. Az intrón dolgoztam, és láttam fél szemmel, hogy teljesen fapofával nyugtázta, hogy még mindig lezuhan a repülő, vagy felrobban a valami. Ezt nehéz volt ép ésszel és röhögés nélkül kibírni. Emlékszem, hogy erre én hívtam fel a figyelmét, és ő is jót nevetett ezeken. Én nem gondoltam magunkat crack teamnek már csak azért sem, mert annak olyan technikai igénye volt, ami számunkra elérhetetlen volt abban az időben. Pl.  modem ill. BBS.

Trays: A crack az inkább hobbi volt, vagy ha valamelyik játék nagyon nem ment, akkor segítség saját magunkak. Volt olyan is ami már szellemi kihívás volt “csak azért megtörjük”, volt olyan játék, ami a floppy memóriájában tárolt rövid programot, kombinálta a védelmet a gépben futó programmal, ez az infó egy sima “törés” közben elszállt, a játék meg rájött, hogy mi a szitu, és nem ment tovább.  Brian alapvetően utálta azokat akik egy trainerben mindenre Yes-t nyomtak, így előfordultak olyan trainerek is amelyek legutolsó kérdésként azt tették fel, hogy “Do you really want to get a fast format?”, és mivel a legtöbb júzer ész nélkül nyomkodta a Y-t, ezt is általában leokézta.

Volt még egy játék amit összeraktunk, de arra már nem emlékszem, hogy dolgoztam benne, a Final Fight, egy sprite multiplexeres holmi (azt hiszem 128 volt max.), ami azért készült el, mert sík ideg lett mindenki, amikor megláttuk, hogy a Novotrade ezeket a szemeteket 250 Ft-ért adja, kazettán. Az volt a cél, hogy egy nap alatt készüljön el zene, grafika, kód, és össze is jött.


Tehernapló: Ha már szóba került Grabowsky Amőba játéka; Nem próbáltátok "eladni" külföldre? (Elérhető belőle egy Chromance törés.)


Davis: Eh, ez igen valami elég nyomi sztori volt. Én már szerencsére nem emlékszem a részletekre.

Cybortech: Én úgy emlékszem, hogy Wax előbb törte, semmint eladta volna. De ez nem 100%.

Calt: Így van, ahogy CybaT írta: oda lett adva Mr. Wax-nak, hogy ő küldje el a külföldi játék kiadóknak, ő meg inkább feltörte. Engem zavart is, hogy a Davisék a Graffity demo helyett ebbe ölték az időt, aztán lazán odadobták a kecskének a káposztát.

Cybortech: Állítólag ez már nem az első eset volt, hogy Mr. Wax az eladásra rábízott origikat megtörte... Mert arról is híres volt Wax, hogy vannak állítólagos kapcsolatai a játékipar felé.

Brian: Én meg még akkor sem tudtam, hogy mi van. Magát az egész amőbás sztorit egészen privátként kezelték (fejlesztést is). Valamilyen botrány pedig tényleg volt, mert rémlik. Többen próbálkoztak játékot eladni, hogy tovább tudjanak lépni PC-re, de ha jól tudom csak Jay-nak sikerült elsóznia a “Jumping Jack”-jét. Én túl sok fantáziát amúgy sem láttam 64-re fejleszteni már. Jobb játékokat nem tudtunk volna írni azoknál amik már eleve voltak. Hagy’ ne soroljam őket! Hosszú Wizball-ozásokat nyomtunk Traysapuval.

Clarence: Déjá vu érzésem van, ezt velünk is eljátszotta és még 2-3 ilyen esetről hallottam. Lehet, hogy egy-két játékot eladott valamikor nagyon régen, de ezután csak eljátszotta az emberek bizalmát, hogy origi-hez jusson. Így utólag pilótajátékhoz hasonlítanám azt amit csinált. :)


Tehernapló: Emlékezetes partykról tudnátok mesélni? Esetleg vérremenő compokról?


Cheesion: A legjobb party a Justintime release volt Szegeden, volt belógásos esti fürdőzés is. Amikor a compon a Grabowsky gömbös partjában először keresztezte a gömb a scrolltextet, minden résztvevő egyszerre vett levegőt, amit tökre lehetett hallani a teremben. A Grabowsky meg vigyorgott magában.

Cybortech: Sajnos a Justintime release-ról lemaradtam. : ( én szélsőséges dologra nem emlékszem. Vagy csak vmi heti Spenót partyra, ahol vmi más csapat tagja megkért, hogy vmi harmadvonalbeli kezdőt (= lamert + frotírzokni szandállal) szívassak meg azzal, hogy Mr. Wax-ként mutatkozok be neki, kamustuffal. : )

Ja, beugrott még 91 nyaráról egy MRC/Delta System lakásparty itt/innen volt 2 kisebb botrány is. Anarchy egyik kontaktnote-ja előkertült, amit magyar swappereknek írt, de minősíthetetlen hangnemben: „csak kettőt hánytam a stuffodtól”, „ez unalmas volt”, „Clairvo g**i” - megszólítás stb. Ilyet még mi sem engedhettünk meg magunkak : DDD Ezért Jay őt a nagy nyilvánosság előtt (vagy 20 ember) lebaszta. Anarchy egyébként kb. csak 3 hónapig volt a fő swapperünk, őt Calt váltotta, mint fő swapper, jó 2,5 éven át. És ezen a partyn húzta fel magát Brian a Griff-zenerajongókon...

Archie: Erre a kontaktnote-ra nem emlékszem. :)

Brian: Justintime release Szeged.

Jay: Vérre menő compo nem volt, jó partyk rengeteg.

Clarence: A 92-es szegedi partyn, ahol a Justintime-ot kiadta a csapat én is jelen voltam, de akkor még senkit nem ismertem személyesen. Emlékszem, hogy nem mertünk odamenni a Graffitysekhez. :)

Cybortech: Még beugrott, hogy vmi 95 körüli partyn szembesítettem az egyik Profi-s kódert, hogy az egyik partjukat egy az egyben egy Byterapers demóból lopták ki... Nagyon megharagudott rám, Jaynél be is panaszolt e „szembesítés” miatt.

Calt: Még talán a Ruler-ben voltunk az öcsémmel, és télen jöttünk el a Csoki-ból hárman (Davis, Cybortech, én), amikor a Clairvo meg még 1-2 Faces tag sutyiban utánunk szaladt és hátulról megszórtak hógolyóval, amit mi aztán viszonoztunk. Snowball compo!

Cybortech: Velem meg elhitettétek egy PC-s alaplapról (1991!), hogy az egy videódigitalizáló C64-hez. B-]

Maxwell: És arra emlékeztek, hogy a Jaynak volt egy 6502-ese, amit csak úgy ráraktunk egy c64 tetejére a hűtőbordákra, és valakinek elmagyaráztuk, hogy az egy custom c64 és a tetején egy társprocival?

Jay: Könyörtelen monszterek voltatok...

Cybortech: Igen, ezt is az egri Art-X partin láttam nálatok. Megdöbbentett akkor.

Trays: Én arra emlékszem amikor Jay bedugta az egyik floppyt a gépén lévő párhuzamos (aka. turbó) csatiba, és azonnal fél karaktert ugrott balra a képernyő a gépén, merthogy ugyanazon floppy már be volt dugva a gyári soros porton egy másik gépbe. A CIA chip pukkant el.


Tehernapló: A Brian féle DMC használhatóságban és minőségben jó ideig etalon volt. Minek köszönhető ez, tervezett brand volt?

 

dmc.pngDMC v4.2

 

Cheesion: Szerintem általában azok a zene editorok és playerek a jók, amiket zenészek írnak. Lehet, hogy nem olyan jó a kód, de legalább pont azt tudja, amire egy zenésznek szüksége van zeneszerzéshez.

Jay: Teljesen esetleges volt, ami abból adódott, hogy mindig azt csináltuk, amihez kedvünk volt.

Cybortech: A DMC sikere azt igazolta, hogy jó zenész és jó programozó csinálta. Nem ismerem, a mostani editor/playereket, így nem tudom megmondani, hogy mennyire időtálló a DMC...

Maxwell: Egyszerűen nem volt mivel zenét csinálni és kellett valami. A DMC-t pedig megelőzte a GMC, amiből szintén sok tapasztalat gyűlt. Ja és kellett hozzá még a Baliszoft zsenialitása.

Brian: Úgy tűnik, mintha tervezett brand lett volna, de nem volt az. Egyszerűen nem volt mivel zenét írni, illetve ami volt, az nem tetszett vagy nem tudtam használni. Sohasem tartottam magam jó zenésznek, de elég volt a zenei tudásom ahhoz, hogy tudjam mire lehet esetleg szükség. Inkább a zene technikai része érdekelt (akkor is és most is), C64 után jópár zeneszerkesztőt készítettem még.

Trays: Azért ne feledjük a Sosperecet se (^_^) by Grabowsky, mert 8 év zenélés múlttal inkább zenével foglalkoztam mint kódolással, Grabowskyval ott a versengés amúgy is felesleges lett volna. A specifikációt én raktam össze, teszteltem, zenéltem, ő pedig kódolt. Készítettünk egy grafikai megjelenítőt, ami lekapcsolta a SID-et, meghívta zenelejátszót, kiolvasta a SID-et, visszakapcsolta, és visszaírta amit kiolvasott, majd spriteokkal megjelenítette a zenét. Így “láttuk”, hogy amit hallunk, az valójában mit is jelent a háttérben, így a jobb effekteket lenyúltuk a nagyok zenelejátszóiból, de legalábbis megismertük, hogy miként is áll elő.
Viszont amíg Briant (utólag kiderítve) a Hubbard féle “mindentudó” zeneszerkesztők érdekelték (kb. 32 soros idővel, de egy-két bonyolult effektnél kiugrott 50-re is), addig minket a minél kisebb órajel felhasználás motivált. Volt olyan verzió is belőle, aminek volt compile állapota, és az kódból kiszedte azokat a részeket, amit a zene éppen nem használt (pl. arpeggio), így pl. elértük a 6-10 soros időt is, persze ebben az is benne van, hogy Grabowsky optimalizáció őrült volt.
Itt is igaz volt, hogy zenész keze alá készült jó programozóval, és jól használható volt, viszont sosem használtuk egymásét. :-)

 

sosperec.pngSosperec v1.0

 
Maxwell: Ráadásul a DMC CGKOTY-os frequenciatáblázattal ment a Sosperec meg AEINRW, úgyhogy a Brian zenéje után negyed hanggal lejjebb szólalt meg a Traysé a demokban.

Brian: A Sosperec kódilag sokkal fejlettebb volt az akkori DMC-knél (2.x, 3.x, 4.x - ezek gyakorlatilag szinte ugyanazok a programok), de amikor megismertük a Trajsot (Hetyét) akkor már ezek megvoltak “rég”, ráadásul ők ültek a sosperecen (tehát eszük ágában sem volt azt terjeszteni), ezért volt a DMC híresebb. Furcsa fricskája ez a sorsnak, hogy egy csapaton belül két teljesen eltérő és független “zenei rendszer” legyen kifejlesztve, de ez is csak úgy megtörtént.

A sid lekapcsolós és dataloggolós történetet a DMC5-ben viszont már tőlük “nyúltam”, valóban zseniális ötlet volt! Én sok időt nem “fecséreltem” a playerekre, egyik jött a másik után - túl sok optimalizálás sem volt bennük. A DMC5-el kitűztem magam elé a legfontosabb céljaim, hogy $18 sorba (3 karakterbe) beleférjen (akkoriban ennyit evett szinte az összes player, vagy még többet!), és tudjon minden effektet (Hubbardtól a MON-ig) amivel addig találkoztam. Az egész editorostúl playerestűl nem tartott tovább egy hétnél. Tervben volt még a kép alsó részére egy grafikus zongora is (mint a régebbi DMC-kben volt), de az már lemaradt. Sőt biztos, hogy lehetne rajta még rövidíteni pár raszter sort, de ez nem állt szándékomban egyáltalán.

Akkor már képben volt a DMC6 (egy max 8 soros lejátszó), amit majd akkor használunk, ha nincs elég idő zenélni - akkor meg minek erőlködjek az 5-el?! A két player (5 és 6) között nem sok idő telt el (nem emlékszem már annyira), a 6-hoz az editort  viszont már nem volt kedvem megírni, átpasszoltam Syndrom-nak aki szebbet és jobbat csinált mint amit én valaha is csináltam volna :).

A DMC6 is olyan volt már, hogy szerkesztés közben még sok rasztert evett, packolás után már nem. A 6 azt hiszem a mai napig nem lett release-elve, sokan nem is tudnak a létezéséről, sőt régebbi DMC-ket moddoltak és releaseltek 6-os verziószámmal.

Matrix: Volt egy zene, amit a Brian abból a célból írt, hogy tesztelje a raszteridőt és ez a szám tele volt hajlításokkal és olyan macskanyávogás szerű hanggal. Simán megérne egy 2013-as remixet a dolgok valami DJ Tiesto vagy hasonló most híres ember előadásában.


Tehernapló: Sikereket sikerekre halmozott a Graffity. Mi volt a titkotok?


Cheesion: Mert kibaszott tehetségesek vagyunk, azért!!! :D

Davis: Ja! Ez a titok és a sok almamustár. :D

Szerintem volt egy olyan, ami ebből a fent emlegetett elitizimusból jött, hogy mi tényleg valami határt akartunk állandóan feszegetni. Ezt, hogy ez a határ mi volt (a C64 memóriájának lehetőségei, vagy egy olyan logo, amit még senki nem csinált, vagy épp egy meglepő vicces angol fordulatokkal spékelt text) most utólag nagyon nehéz pontosan megfogalmazni, de nekem valahogy erről az az emlékem, hogy akkor mindenki érezte. Tényleg titok, hogy ott volt egy halom hormonviharos tizenéves faszi, akik közül mindenki magát gondolta a legokosabbnak nem is értem utólag, hogy nem verekedtünk állandóan.

Trays: Szerintem azért nem verekedtünk, mert pont elegendő dudás volt egy csárdában.

Brian: Volt ott azért verekedés, de természetesen csak poén szinten. Volt két vízilabdásunk (Cannybal és Anarchy) akik azért elég sűrű gyerekek voltak (talán még Hammer is az volt?!, na Ő se volt kicsi).

Archie (Anarchy): Kis pontosítás, én kenuztam. :)

Brian: Ah, ok. Sorry. Víz - víz, számomra egyre megy :P.

Cybortech: Erről Freeze/Sadist&Faces írt is egy rövid versikét: „Hali evez, száll a bálna – megkixálunk büdös láma”. : )

Matrix: Valahogy fel sem merült bennünk akkor, hogy amin dolgozunk, az bármilyen szempontból középszerű vagy akár jelentéktelen is lehetne mások szemében. Egyszerűen valamilyen megmagyarázhatatlan módon meg voltunk győződve róla, hogy éppen történelmet írunk és közben remekül éreztük magunkat.

Cybortech: Én annyira nem éreztem magunkat sikeresnek ‘92 körül, mert azért az akkori discmagok chartjai nem ezt mutatták bel- és külföldön. Persze ez idő tájt tudni lehetett, hogy a 4 nagy magyar csapat közül mi vagyunk az egyik (Chromance, Faces, Graffity, Triumwyrat). Partykon lehetett vmennyire érezni a tiszteletet felénk, ezt sztem leginkább a DMC és a Justin széria viszonylagos sikere adta, de nem adtunk ki 3 havonta világraszóló dolgokat. Sikerünk inkább posztumusz volt, hogy legenda vált belőlünk, mint azt egy 95-ös, vagy mikori papírújságban olvastam. Ez utóbbit nem hittem el, mert abban a tudatban voltam, hogy a Faces, meg a Chromance maradt meg inkább az emberek emlékezetében.

Maxwell: Tök furcsa, hogy én sosem éreztem azt, hogy sikeresek vagyunk, a magam részéről nem is ez érdekelt. Volt körülöttem egy csomó, hasonló hülyegyerek, mint én és azon gyúrtunk, hogy abból a dobozból mindent kihozzunk ami benne van.

Brian: Állítólag sikeresek voltunk, de azért ez nem volt egyértelmű számomra. Több nagyobb és jobb csapat volt már előttünk is.

Jay: A “sikert” mint definíciót rendesen absztrahálni kell ha egyáltalán a kérdést meg szeretnénk érteni. Inkább elismerésnek számított ez. A srácok nyilván azért csinálták azt amit, mert tudták hogy az elég jó. Ez át is jött. De az, hogy más csapatok hogyan láttak bennünket azt én elképzelni nem tudom. Amit talán nem túlzás állítani, hogy volt momentumunk. Ha valami kikerült tőlünk, akkojusr arról általában beszéltek.

Maxwell: A legjobb cuccok voltak a mérce, nem valamit akartunk csinálni, nem azt akartuk bizonyítani, hogy értünk hozzá, hogy tudunk ilyet is meg olyat is, hanem azt gondoltuk, hogy tudunk jobbat, sőt mi vagyunk a legjobbak és csináltuk is.

Trays: Azért is jók voltunk, mert egy kis vermut martini után mindenki nagyon kreatív lett :-) Ha valami technikailag szuper cuccot találtunk, azt rögtön reverse-engineer-eltük, aztán mindig rájöttünk, hogy ezt akár mi is megcsinálhattuk volna, és emiatt még magasabbra tettük a lécet. Én magam sem éreztem, hogy a legjobbak lennénk, egyszerűen csak ezt csináltuk, amit szerettünk, és valószínűleg nagy szerencsénk is volt, hogy a csapattagok olyanok voltak amilyenek.

Brian: Hijnye! Most, hogy mondod, valóban fogyott a száraz fehér martini! :)

Cybortech: Volt a Graffityben reverse-enginering??!?! : )

Clarence: A minőség, ami áradt minden Graffity release-ből.

Jay: Akkor még full antialkoholista voltam, a kollegák előbb „nőttek fel” :)

Calt: Hiába tudtuk magunkról, hogy a magyar scenén mi vagyunk a legjobbak, a sikert akkor két dologból lehetett lemérni, s bár egyik sem volt objektív, azért fokmérő volt: chart-ok és a greetx listák a demók végén. Számomra el kellett teljen egy kis időnek mire leesett - én kis naiv - , hogy a chartok nagy mértékben szimpátia és a kiépített kapcsolati rendszer alapján dőltek el. (Rémlik, hogy láttam olyan magot, ahol a Faces megelőzte talán a Crest-et, vagy vmi hasonló kaliberű csapatot.) Úgyhogy én is azt az oldalt erősítem, hogy a legjobb időszakunkban alul értékeltnek láttam a csapatot. A Justintime után jöttek azért pozitív jelzések, néhány külföldi magban is felkúsztunk a top10-be, de a relatív sikertelenség érzése volt szerintem az egyik oka annak, hogy ‘93 környékén a húzóembereink eltávolodtak a scenétől.

 


Just in time

  
A Graffity “titokról”:
Ebből az interjúból talán összeállhat valami kép rólunk, de az meg sem fogja tudni közelíteni azt a valóságot, amiben akkor benne voltunk. A kulcs az egészhez - mint általában az ilyen jellegű dolgoknál - az volt, hogy a megfelelő emberek sodródtak össze jó időben, jó helyen.  Nem akarok nagyon messzire menni, vagy olyanokat írni, ami esetleg utólagos belemagyarázásnak tűnhet, de talán az alábbiakon érdemes elmélázni: Ebben az országban, de az egész (nyugati, vagy keresztény) világban volt egyfajta eufórikus hangulat, egy remény, hogy BÁRMI lehet, bármivé válhatunk. Megdőlt a “kommunizmus”, megnyíltak a határok, lebontották a berlini falat, szabad választások voltak. A zenében a ‘80/’90-es évek fordulója hihetetlen változásokat hozott és hirtelen lett egy csomó minden, amivel addig itthon nem is találkozhattunk. Ez volt az alap. Erre jött rá egy olyan mások számára teljességgel érthetetlen underground hobbi, ami egy totál ismeretlen szubkultúra volt, egészen mikro méretekben. Ettől eleve különlegesnek érezte magát mindenki, aki a scenén volt. Aki nem volt a scene része, azoknak el sem lehetett magyarázni, hogy miről szól ez az egész. Ehhez a szubkultúrához tartozott ráadásul egy sajátos nyelvi argo, amit a kívülállók nem értettek, és ami erősítette egyrészt az egyűvé tartozást, másrészt még jobban megkülönböztetett a“külső” világtól; és még mindig nem csak a Graffityről beszélek, hanem a C64 scene egészéről.  Ma már mindenki használja a cool, rulez, sucks szavakat, de akkor csak scener-ek értették. Már csak ettől mások voltunk. A Graffity-n belül ráadásul megvolt a saját “nyelvünk”, mint ahogy el tudom képzelni, hogy minden más csapatnak megvoltak a jellemző szófordulatai, egyedi verbális jellegzetességei. Az egyik nekünk az volt, hogy bár mindannyian tűrhetően értettünk és makogtunk angolul, valamiért nem ejtettük ki angolul az angol szavakat, csakis magyarul.

Azért is említettem a legelső interjú kérdésre adott válaszom kapcsán, hogy a Graffity egy csapat volt, mert mi nem pusztán tagok összessége voltunk, adott feladatokkal, hanem jó része a bandának együtt lógott egyébként is. Minden tag budapesti volt, és keresztül kasul járták a csapatot a személyes kapcsolatok szoros kötelékei: osztálytárs, iskolatárs, lakótárs, testvérpár.
A csapatban volt még egy közös dolog, amiben egyedül a Davis, meg talán a Gentlemen tagok nem osztoztak: mind szerettük a Depeche Mode-ot, és ez azért a korai dolgainkban egyértelműen tetten érhető, sőt gyanítom a Higher Love demónk címének választásához is lehetett némi köze ennek.

Rengeteg időt voltunk egymás társaságában, hol kisebb, hol nagyobb számban; együtt lógtunk, ettünk, ittunk, aludtunk, nyaraltunk, hülyéskedtünk... szóval bandáztunk.
Minderre az “alapra” jött az, hogy k***a tehetséges embereket láttam magam körül. A demóinkba a saját zenéinket tettük, amit a saját magunk által írt zeneszerkesztőkkel csináltunk (GMC/DMC, Sósperec). Minden grafikát, a legutolsó charsetet is magunk rajzoltuk. A Grabowsky személyében a világ egyik akkori legjobb kódere volt nálunk, még ha ez a világnak akkor igazán nem is esett le - mi azért tudtuk. És amikor kellett még egy kóder, akkor a Jay, mint valami bűvész, előhúzta a cilinderéből a Cheesion-t, akiről korábban szerintem senki nem hallott, és a két legjobb hazai kóderből kettő már nálunk is volt. Vagy vegyük az akkori legelterjedtebb notert (Facenoter), amit a Cellux/Faces csinált. Szerintem az egész C64 swapper társadalom fele azt használta akkor, és ehhez is bevallottan a Brian-féle Tomcat notemaker adta az indíttatást. Minden okunk megvolt magabiztosnak lenni, és még fiatalok is voltunk. Szerettünk együtt lenni, szerettük csinálni, amit csináltunk, és volt is mind a kettőre bőven időnk. Ráadásul mindez nagyon koncentráltan, viszonylag rövid idő alatt történt, gyakorlatilag csak 2-3 évről beszélünk - legalábbis legtöbbünk számára, és sajnálom, hogy Clarence-ék nem lehettek velünk ezekben az években, ők a fun részéből kimaradtak, szerintem nem is ért(h)ették, hogy mitől olyan nagy szám a Graffity.

Matrix: Calt remekül megfogalmazta az életérzést és bár mi egymással sosem találkoztunk, hiszen váltottuk egymást - ő lett az igazi swapper a csapatban. Azt hiszem így 22 év távlatából is úgy érzem, hogy remekül egy hullámhosszon voltak azok az emberek akik egy bizonyos idősávban együtt alkottak és hagytak egy kis maradandó nyomot a “90-es évek eleje” nevű időkapszulában.

A bejegyzés trackback címe:

http://tehernaplo.blog.hu/api/trackback/id/tr315320337

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Baliszoft 2013.05.29. 12:54:58

Úgy látom elakadt a szavatok annyi a hsz :P.

Adsr 2013.05.29. 12:57:40

Teljesen. Igaz, én C64 scenén nem is voltam annyira járatos, ezért nem tudok mit írni.

Baliszoft 2013.05.29. 13:09:13

Remélem azért akad majd valaki aki emlészik is ránk ;).

DeToXXX 2013.05.29. 17:25:52

C64 scenéből sajnos kimaradtam, de mint amigás crimson jihad bepótoltam :)
Archie (Anarchy) meg az ügyvédem manapság :D

82fb56b7ad8beb27 2016.11.30. 07:16:52

sziasztok,

pár napja egyik - addig ismeretlen - kollegámmal a konyhában beszélgetve eljutottunk a rakott krumplitól a nevezetes gömbös partig és eddig az interjúig.

öröm volt olvasni ezt a szép kerek történetet.

volt még egy dobásom, amire különösen büszke vagyok: sikerült három (!) csatornás, 8 bites (!) digitalizált zenét csinálni a 64-esen! mindhárom csatornán működött az ADSR burkológörbe is (fade-in, fade-out). valamelyik partyn néhány embernek meg is mutattam, de akkora volt a hangzavar, hogy a fülüket a hangszóróhoz kellett szorítaniuk, hogy halljanak valamit. nagyon pontos ütemezést igényelt. úgy emlékszem 2 rasztersor volt egy minta, és a képernyőt is le kellett teljesen kapcsolni. akkoriban hiány volt hangmintából (pláne 8 bitesből), ezért írtam egy basic programot, ami különféle akkordokat gyártott egyszerű hullámformákkal.
remélem azóta más is felfedezte ugyanezt. sajnos mi sosem adtuk ki.

a gömbös partnak az volt a trükkje, hogy mindig csak a megváltozott pixeleket rajzolta át (ebből jóval kevesebb volt) és persze a memóriában ott sorakozott a tonnányi generált LDA-XOR-STA, LDA-XOR, STA-LDA-XOR-STA, ... kód.

grabowsky

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu