A hacker élete nem csak játék és mese, hallottál már a gonoszról, a csúf, kopasz "Hókusz Poke"-ról?

 
Meg PEEK? Meg örökélet kódok? Azaz!

Azon szoktam gondolkodni, hogy a mai számítógépek mennyire elrejtik valós működésüket a felhasználók elől, mennyire más volt ez régen. Valahogy a műszaki világ közelebb volt hozzánk a 80-as években. Mára már több szint beépült az ember és a gép közé, távoltartva őket egymástól, és attól az ócska ténytől, hogy a mai csúcsmasinák ugyanúgy ketyegnek a kernelek csonthéjas védelme alatt, mint 30-40 éves gépek. Az operációs rendszerek okosan ugyan de mindeközben ridegen távol tartanak minket a hardware-től.

Gyermekeink nem egy programozható interpreteres felülettel ismerkednek már, ahol pillanatok alatt kapcsolatba lehetett kerülni a fizikai szinttel, hanem csillogó-hullámzó ablakokkal találkoznak, és csak sokára, kerülőúton ismerhetik meg a memória furcsa cellácskáinak működését, a processzor mindent koordináló munkáját, mindez elvész a kattintások és eseménykezelések labirintusában.

Napjainkra a C64 működése könnyen leutánozható a nálánál sokezerszer gyorsabb rendszereken, sőt, aprólékosan lehet emulálni minden speciális elemét, figyelve a müansznyi eltérésekre, hazárdokra is.

Figyelmetekbe szeretnék most ajánlani egy érdekes projektet, amivel C64 programokat lehet analizálni, trénelni, hackolni. Aki kellően vizuális alkat, mint mondjuk én az nagyon oda meg vissza tud lenni az ilyen spéci cuccoktól.

A szoftver nem más, mint az ICU64. Egy nagyon komplex memória, és hardware(-emuláció) elemző program. Az a minimum, hogy törésekhez lehet használni. Nagyon ötletesen jeleníti meg a C64 memóriatérképét, vizualizálja a tartalmát, kiváltképpen az olvasási-írási műveleteket, képes analizálni a memóriát, és a tartalom változását is persze. Ez mellett a programban kapcsolgathatunk videómegjelenítési módokat, listázhatunk és állítgathatunk regisztereket, és a sort még hosszan lehetne folytatni.

Aki nem tudja, de szeretné megismerni hogyan kell örökéletet csinálni egy játékban (a módszer analógiája akár egyes mai játékoknál is alkalmazható), vagy aki csak gyönyörködne kicsit a C64 működésének ezen érdekes vizualizációján, az pillantson rá a beágyazott videóra. Érdemes!

A videócső linket köszi Warlock/42 kollegának! ;)

Function party után kellett egy kis szünet és hát lett is, mint azt a mellékelt ábra mutatja, de nem nagyon állhatunk le, mert rengeteg témánk van. Mivel az utóbbi időben kicsit a demoscene alkotások felé mozdult el a tartalom, ezért itt az ideje - még ha csak egy poszt erejéig is - de visszakanyarodni a játékvonalhoz. Következzen hát egy kis helyzetjelentés a joystick mögül.

Számos crack, és retrained oldtimer game jelent meg az utóbbi időben, ezért elővettem a szitaformulát (na jó, nem a matematikait), és megrostáltam a mezőnyt. A jelentés elkészítésekor elég részrehajló voltam, és a kéttucatnyi aktuális crack felét kiszórtam, csak úgy szubjektíven. Bocsesz! :)

Maradt azért jó pár vállalható játék, ami igazán szép teljesítmény 2012 végén egy immáron 30 éves, hivatalosan 20 éve lefutottnak számító platformtól.

Minőségi cuccnak tartom például a The Lost Caves 7-ik részét. Igaz "csak" egy Boulder Dash folytatás, de közben kellően színvonalas, megnyerően tradícionális, és meglepően friss.

Az eredeti játékot 1984-ban adta ki a First Star Software, akik - akár csak a C64 - idén ünnepelték 30-ik évfordulójukat. Az érintetten kívül ők jegyzik például a Spy vs Spy, Flip & Flop, Boing! és Astro Chase játékokat is.

Ezzel a rajongói klónnal tényleg csak az a "gond", hogy a grafikai megoldások, és a játékélmény adott. Mindenesetre az új pályák ugyanolyan élvezetesek, és mivel magam is nagy Boulder Dash fan vagyok, ezért csak méltathatom a projektet. Eddig 7 részt adott ki a német fejlesztő Lars Bernhofen, most éppen a 7,5-edik kiadáson munkálkodik.

Hangulatos és vadonatúj játék a Get 'Em DX.is Kicsit keveredik a Pac Man, a Wizard of War, a Bombmania, és még ki tudja mi.

A grafikára nem lehet panasz, minimalista ugyan, de csinos, sőt. A zene amolyan Flimbo's Quest utánérzés, talán még a hangszerek is klappolnak. Nekem mindenesetre kifejezetten tetszik. A játszhatóság pedig több, mint megfelelő.

A Pac Man like pályákon a gyönggyűjtögetés mellett gondot kell fordítanunk az ellenségek eliminálására is, mert lassan de biztosan egyre többen teleportálnak be a pályára, ami így igen hamar túlzsúfolttá válik. A kipurcanó ellenségekből töltényeket, sérthetetlenséget, bombát, extra életet meg még pár okosságot kaszírozhatunk, ami igen jól jön a henteléshez. A játék nem könnyű, főleg mivel egyes szörnyeket kifejezetten erősen legéppisztolyosíthatatlanítottak a készítők. Van 3 nehézségi szint, nyugodtan lehet az easyvel kezdeni. :)

2012-ben ismét egy új, kiváló, bár nem teljesen újszerű, ám a klisékből abszolút jól építkező játék! A játékélmény garantált, szerintem abszolút kiváló. Nálam most mindenképpen toplistás.

Említésre méltó kísérlet még a Mollusk, ami szolíd, pár perces játékidőt szolgáltathat borús kávészünetekben. Az irányíthatóság engem sajnos nem győzött meg, és a játékélmény is hagy némi kivánnivalót maga után, miközben a grafika és a spriteanimációk egész aranyosak. Ja, és hogy mit kell csinálni? Nos, egy tintahallal vagyunk, akik közismerten hátrafelé közlekedve mennek előrefelé, és jelen esetben annyi az ukáz, hogy lábasfejünkkel kénytelen vagyunk halakra vadászni, ha jobb vizekre evickélnénk. Nagyjából ennyiben kimerül. Gondolom nem az óvodás gyerekek voltak a megcélzott korcsoport, de ennyivel sajnos csak őket sikerül lekötni.

A The Last Amason Trilogy, és mindjárt vele együtt a játék Special Edition verziója már érdekesebb. Aki szerette a Commando-t, talán nem csalódna benne, de az a nagy igazság, hogy sokkal macerásabb az irányítás, gyakrabban szétbugzik a sprite-ok miatt a kép, és nem utolsó sorban nehezebben lehet a játékban lőni.

Az egész irányítás elég köszvényes, és ez bizony igen hátrányos egy ügyességi-lövöldözős játék esetében. A jól ismert Shoot 'Em Up Construction Kitből viszont talán ezekkel a játékokkal tudták kihozni a maximumot.

Van benne pár grafikailag kivételesen ötletes megoldás. Úgy ábrázolnak 3D objektumokat 2D-ben, hogy magam is meglepődtem az ötletességén, elég csak megnézni a pályákon szereplő házakat, vagy sziklafalakat. Néha lóg csak ki a lóláb, de akkor mondjuk nagyon. Ennek ellenére nem tudom elégszer hangsúlyozni, hogy az mellett, hogy rettenetesen hosszúak a pályák (talán túlzottan is azok), zseniálisan lettek felépítve. Összességében nagyon kellemes kis S.E.U.C.K. techdemó a TLA.

Aztán, hogy rendesen el legyünk látva S.E.U.C.K. játékokkal, megjelent a Yucatan tört változata is, amiről annyit tudnék slágwörtben mondani, hogy roppant idegesítő. A balanszírozás teljes hiánya mellett a játékról lerí, hogy jópofa, ötletes, játszana is vele az ember, de (trainerrel) az első pályán a huszadik sikertelen próbálkozás után belépünk a joytördelős pszichológia fázisba, ami mindenképpen ellenjavalt. Nem ártott volna kicsit tesztelni a játékot anno 2009-ben, amikor elkészült, de hát már késő. Sajnos az örökélet nem segít, a sérthetetlenség pedig egyszerűen élvezhetetlenné teszi a játékot. Kár érte.

Végére hagytam egy rendhagyó esetet. Talán voltatok már vele ti is úgy, hogy újra elővettetek egy régi könyvet, ami gyermekkorotok egyik kedvence volt, és felnőtt fejjel a mű már gyengének, laposnak (, tetszőleges jelző, ...) hatott. Előfordulhat ez ugye játékokkal is, és sajnos C64-en sok az ilyen eset.

Az egyik első játékélményeim közé tartozik a Beach Head II, ami vigyázat, nem ez a Beach Head II! ;)

Nem mondom, hogy hatalmas játék, de még azt sem, hogy érdemes kipróbálni, hátha leköti az embert. Gyengécske szegény. Nekem az újratört változat most okozott pár kellemes órát, de csupán a nosztalgia miatt szerintem. Azért kell ilyen is néha!